Hazudsz! (Újratöltve!) */Vége/*

~26~

   Sok kamu után igazzá vált minden? Ez most tényleg az amit akartam eddig? Véletlenek sosincsennek... Vagy átvágás vagy szivatás. Ahj, de nehéz minden.

 

  Egy lazább meccs után sietek haza hisz elméletileg Laur leesett a lépcsőről June pedig jó hangosan röhögve közölte ezt telefonba. Rá egy 5 percre pedig már majdnem bőgve hívott, hogy feldagadt a lány lába és azt se tudja mit csináljon. Ha még mindig szőke lenne a hajszíne az összes tag kiröhögte volna, de az már a múlté. Új hajszíne megmentette. Átgurulok a túloldali járdára és már a kapunknak is esek ami hála nyitva maradt és eldobva a fűbe a járgányt futok be a házba.
  -Leesett! Azt se mondtam neki, hogy bakk és gurult!-ugrik nekem ideges barátom az ajtóba és csak remeg az idegtől.
-June talán egy laza boka törése lesz higgadj már le.-megyek el mellette és a nappaliba meg is találom szegény Laurt a földön üldögélve. A hátával pedig támasztja a falat.
-Igen laza boka törés HanBin?-kérdez rá ahogy oda érek.
-Na jó talán a térdedtől van hello.-nézem a lábát és a térd kalácsa kicsit el van mozdulva a helyéről.-Jézusom June te ki akartad nyírni ezt a lányt?-előkapom a telefonom a vizes ruhát pedig vissza teszem a lábára.
-Jaj én nem megyek kórházba!-kezdi is Laur a hisztizést, de gyorsan befejezi amint June rápöcköl a lábára. Egy jó nagy füles gazdája lesz nekem pedig nem veszik fel a hívást. Na szép...
-Kurva szád...-morogja jó halkan én pedig felnevetek és felállok.-Te meg kit hívsz?
-Nem a mentőket.
-Hanem egy darut neked , mert innen biztos nem viszlek el kézbe a trabantig az is fix.-morog vissza a selejt.
-JunHoe. Te lökted le a lépcsőn úgy, hogy kussolj és az a minimum.
-De nem én voltam! Magától ment lefelé én hozzá se értem. Kérd meg Bobbyt vagy a csajod, hogy segítsen, de engem felejtsen el.-elindul kifelé, de olyat alá rúgok, hogy az előszobába már csak a padlóval találkozik.
-Ha Szasz jön szerintem menekülj, mert már így is ki akar nyírni.-magyaráz Laur is. June pedig inkább vissza fordul majd felkapja a lányt és viszi ki.
-Fú szerintem azért néha eljöhetnél velem futni.-jár a szája a kocsinál, de elég rosszkor, mert Laur utána kap és az ablakon rángatja be maga mellé. Én csak felnevetek és beülök a volán mögé.-Jó lenne ha nem fogdosnál mindig, mert feljelentelek!
-Jó lenne ha nem szorítanád el a kezem ha már a lábam elintézted a francba már! A lááábaaammm~~-sikít fel csóri.
-Nekem pedig jó lenne ha nem ölnétek egymást.-szólok hátra és a visszapillantóba rájuk nézek. Szorongatják egymás kezét Laur defektes lába pedig ki van nyújtva June combjaira. Csak megrázom a fejem a hívást pedig újra indítom.-Nem titkoltok ti semmit?-figyelek az útra és érzéssel veszem a körforgalomba a kanyart.
    -Mi én ezzel? HanBin ne viccelj már!-nevet fel a lány egyed.
-Ahogy ölitek egymást néha nagyon el is hiszem a dolgot. Mondjuk June nem reagál semmit és az már messze az igazságot jelenti.-leparkolok a kórháznál. A kussoló csak az ajtót nyitja és nagyokat les.
-Na elmegy a picsába!-löki meg Laur az épp lábával June pedig esik is ki a kocsiból.

    -Ha összetöritek egymást még bent is maradtok mindketten. De egy kórtermet kérek nektek, hogy ne unatkozzanak a nővérek se.-vigyorogva pattanok ki a kocsiból.-June!-ordítok utána, de ez a hülye siet a kórházba.-Ez hova megy?
-Tuti tolókocsit hoz a búza. Oh, de leütöm tényleg.
-Tényleg nincs köztetek semmi?
-Esküszöm nincs. Nekem pedig nem meséltél valamiről.-vigyorog rám nekem pedig az arcomra fagy a mosoly.
-Nem erőszakoskodtam!
-Hát addig éltél volna kedves barátom. Érte ölök.
-Ezt tudom jól, de nem lesz szükséged az erőszakra.
-Na most már mehetünk.-tér vissza June és nem is várja meg a beszèlgetésünk végét a kezébe kapja a leányt és siet be.
-Te nem tolókocsiért mentél be?-sietek utánuk.
-Elmeséltem a dokinak, hogy mi is történt mielőtt hazudna.
-Fű ha lejárattál az orvos előtt akkora pofon gazdája leszel Koo Jun Hoe, hogy azt HanBin is megfogja érezni.
-Nem járattalak és nem is kamuztam na.-úgy nyit be a sebészeti ajtón mintha otthon lenne én pedig csak lassan követem. Ahogy becsukom magam után az ajtót meg is lepődök. Ez biztos látszik az arcomon hisz az orvos csak mosolyogva néz. Mondjuk ez mindig mosolyog ezen már nem lepődök meg.
-Te itt?-csúszik ki a számon az okos pedig fel is nevet.
-Nem csak szerelmi tanácsadó vagyok hanem sebész is. Ugye milyen meglepő? Na Kookie kérem küldje el a fiatalokat röntgenre biztos, hogy térd kalács törés, de érdekel, hogy mennyire nagy a baj. Tolószéket hozzak?
-Biztos nem!-kikapja a lapot a fiatal aszisztens kezéből és el is siet. Hűha...
-És, hogy van a szerelmi élete?
-Alakul ahogy tud.
-Na ezt örömmel hallom. Legalább nem csak barátok vagyunk monológok. Kooki szerintem készítsük elő a gipsztokot. Tuti törve van.
-Már átjöttek a képek Dr.Jung.
-Csak Hoseok Kookie.-siet oda hozzá és böngészik a képeket. Közbe hükmögnek is együtt. Milyen meglepő ma mindenki. Ilyet se fogok látni máskor.

  -Na és most már kussolsz!-jön meg a haverom a sérülttel és ahogy leteszi az ágyra fel is sóhajt.
-Hogy beszél a hölggyel uram?-meglepődve szól oda neki Hoseok.
-Ahogy akarok. Még ha a barátnőm is lenne akkor is ilyen szavakat kapna.
-Na JunHoe jó lenne ha csitulnál!-szólnak rá.-Inkább fogd meg a kezem mert rohadtul félek a gipszeléstől. Jaj Hopika várj!-kap a biztosnemjárunk társa keze után és szorongatja neki. Eszembe jut a telefonom így magukra hagyom a szenvedőket és kifutok a kocsihoz. Legalább egy üzenetet vagy valamit. Eddig is kibírtam, de most már tényleg előjött újra az aggódó oldalam. A telefonomhoz kapok amint bepattanok a kocsiba, de semmi. Ez szomorú. Mondjuk még 3 óra. Négy után mondta, hogy felbírja venni a telefont. Meg amúgy se adják oda neki. Nem baj még birok várni. Addig is ez a két gyagyás akik vitatkozva jönnek ki a kórházból lefoglalnak kicsit. A lány repül a hátsó ülésre June pedig beül most mellé.
-Csak, hogy ne érts félre semmit emez pedig ne hisztizzen.-lassan becsukja az ajtót és beköti magát.
-Az 'emeznek' van neve. Kettő pedig ezen nincs mit félre érteni. Három pedig úgy elverlek esküszöm csak teljen el a 6 hét.
-Mennyi?-kérdezek vissza egyből.
-6 hét...
-Hogy fogsz iskolába járni?
-Mankóval. Olyan jó lesz. June..
-Van fent a padláson meg ne szólalj többet!
-Te jó isten veletek mi van.-megrázom a fejem , beindítom az autót és elindulok. Felhúzom a rádiót teljes hangerőre, hogy ezek ne vitatkozzanak hazáig. Fő a biztonság a füleimnek, de ahogy az utcánkba kanyarodok le is veszem. Fogadom a hívást a telefonomon. A házaspár pedig meglepődve figyel.
-Szia Hanbyul. Na?
-Szia Hyung. Ide értem. Remélem jó kapuba álldogálok. Hm...-itt gondolkozik egy kicsit nekem pedig fülig van a mosolyom. Annyira szeretm a húgom.-Más ilyen számú nincs az utcába.
-Már látlak ne mozdulj onnan! Jó háznál vagy.-kicsit rátaposok a gázra és gyorsan parkolok is az út szélére.
-Ennyire nem kell sietned.-koncog a telefonba. Nem érdekelve semmi se kipattanok a kocsiból és hozzá futok. Térdre vágom előtte magamat és mosolyogva ölel át.

  Én vártam a legjobban és ebbe csak annyi az érdekes, hogy neki nem szóltam, hogy többen lakunk a házba...ja meg Laurnak nem említettem a húgom megjelenését. Áh úgyse fog haragudni. Ilyen kislányra én se tudok. Nagyon szeretem őt...

-------------------------------------------------------------

Sziasztok!~
Meghoztam ezt a részt is és itt most meg akarom köszönni, hogy elérte a könyv az 1,33K megtekintést! 😍😍
Meg a 153 vote-ot meg a kommenteket is. (jó kommunikálni veletek💟 ).Saját szívem szerint nem annyira jó író vagyok, de nagyon köszönöm nektek, hogy ennyien olvassátok! Nekem már ennyi is bőven elég nagyon, de nagyon köszönöm és szeretlek titeket! 💞💟