Igen menjünk plázába...mondta a húgom. Most pedig éppen őt keressük mert rájött a bújócskázhatnék.
-De okos vagy, hogy ekkora plázába elhoztad...-morog June félhangosan.
-Ő még csak gyerek ne hisztizzetek már.-szól bele Szaszi.
-Kedvesem! Merre vagy?!-ordít Bobby.
-Meg anyád a Kedvesed te pedofil!-ordítok vissza neki. Elég sokan megnéznek minket ezért Szaszi kezd leválni tőlünk. Na szép...
-Ha lenne egy pedofil haverod hagynád neki, hogy rászálljon a kis húgodra?-fordulok a... Hova lett mindenki? Na ennyire figyelnek... Most már mindenkit megkereshetek. Vagy én vagyok a hunyó? Legyen így. Elkezdem körbejárni a plázát, de sehol se látok senkit. Jó talán Jinny... A cula lenne a barátnője?-Sziasztok!-lépek hozzájuk. Csak szétrebbennek és a leány szégyenlősen néz. Hűha dúl a luv.
-Mit akarsz Mester?
-A többiek?
-Nem láttunk senkit. Keress tovább.
-Köszönöm.-meghajolok és tovább állok. Na ez kezd már egyre furább lenni. Sehol senki a lábaim meg mintha 10 kilók lennének. A szívem pedig jó gyorsan kezd verni.-Hallod June.-támaszkodok meg valakinek a vállán.
-Bocs, de nagyon össze keversz valakivel.-hoppá ez vékonyabb hang. Lassan elengedem a tényleg idegent és keresgélek tovább. Hova lehetett mindenki? És miért kezdek csak fehéren látni? Na ne szivass... Elájultam volna? Mitől vagy miért? Ez már a fehér fény? A szabadsággal? Jaj ne! Csak nem a hazugságom vége? De én nem akartam. Csak játszottam a képzelettel...ízlelgettem eme csodás pillanatokat. Várjunk csak! Ennyi volna? Ez most tényleg így zárul? Gyerünk valami nagy durranást még! Ennyi nem volt elég! Mi történhetett? Miért kezd újra keringeni bennem a vér? Talán halott voltam? Vagy mi? Hol vagyok? Várjunk! Akkor lehetek egy Isten is! Sőt biztos! Az ilyen nem minden napi, hogy a nagy plázában lófrálásból hirtelen fehérség lesz! Valami fura torz hangot hallok most. Ami egyenletes. Mi a...? Ne még nem akarok elmenni! Nem történt meg minden amit akartam! Amit szerettem volna! Mi lesz ebből? Csak egy semmi talán? Ez egyre jobban fáj pedig azt se tudom most mi van velem. A fehér vakító dolog még mindig jelen van, de hang nincs. Ennyit is sajnáltak tőlem de tényleg már! Az élet nem könnyű főleg így ahogy most állok. Lehetne jobb is hozzám... Haragszik rám valaki. Tuti igaz, mert még azt is megéreztem, hogy levegőt veszek. Talán alszom most? De az úgy nem jó! Mert az mindig sok rosszat hoz ha alszom... Mindig mikor felkelek csalódok ebbe a hülye fejembe. Annyi mindent elhisz közbe pedig... Oh hangok! Torz hangok, de sajnos nem tiszták. Megyek! Most? Hova mennék? Gondolom nem állok épp és szaladgálok, mert akkor a lábaimat is érezném. Tutti frutti, hogy nem. A csontjaim nehézsége is vissza tért. És bizsereg is mindenem. Jó lenne ha már a látásom is vissza térne... Van ez a 'Szemeid ne hagyd el'. Aha azokat most elhagytam. Jön a szervezetem keringése. Ajaj biztos éheztem. Fáj nagyon...nem tudom hol, de mintha leszúrtak volna. Borzalmas. Megvizslatni biztos nem tudom merre fáj, de iszonyat rossz. Valami nagyot dobban bennem és a nagy fehérség sötötségbe vált át és tényleg érzem minden porcikám. Se a kezem se a lábam sem látom... Mi a fene történik velem?
Sziasztok!
Tudom kicsit furává varázsoltam a sztorit de remélem nem olyan rossz. Majd megmagyarázok mindent a folytatással igérem! Ne öltek meg légyszi :o De azért érdekelne a ti véleményetek is.
Köszönöm, hogy még mindig olvasod!
További szép estét nektek! <3
ESTÁS LEYENDO
Hazudsz! (Újratöltve!) */Vége/*
Humor"Ez a kisugárzás, ez a mosoly, ez az intelligencia... Ez a helyes arc... és mindenek előtt ezek a gyönyörű szemek... De most már elég rólam! Te hogy vagy?" ?? ------------------------------------------------------ Nincs valóság alapja a sztorin...