Szerelmes lettem a bátyámba (S.M) ÁTÍRÁS ALATT

36. újra együtt

Shawnnal együtt töltöttük az egész napot. Klisés dolgokat csináltunk mint például egyen pulcsikban fotózkodás a próbafülkékben, vagy a paparazzik elől bujkálás szűk utcákban ahol végül heves csókcsaták történtek. Fagyizás a naplementében, és végül együtt töltött este anyának köszönhetően, aki éjszakázott.

Ámuldozva néztem a szuszogó fiút. Majd elolvadtam a látványtól, mikor kiszáradt ajkaival cuppogott egyet nedvesség hiányában. Gyomrom liftezett a boldogságtól, és semmi másra nem vágytam csak hogy soha ne érjen véget ez közöttünk. Pedig legbelül valahol éreztem hogy túl tökéletes minden, hogy igaz lehessen. Túlságosan is boldog vagyok, és túlságosan is kezdem természetesnek venni azt ,hogy itt van mellettem.

- Jó reggelt! - mosolygott rám.

Nem is kell mondjam, szívem mekkorát dobbant hangja hallatán. Egy hatalmasat nyújtózkodott, majd vissza is esett az ágyra és miután hümmögve elhelyezkedett, újra becsukta a szemét.

- Te mire készülsz Mendes? - vontam fel szemöldököm, majd az órára pillantottam - Lassan dél van elég az alvásból! - szóltam rá, amit ő csak egy újabb hümmögéssel reagált le, és esze ágában sem volt kinyitni a szemét - Ne aludj már na. - dőltem rá, majd mivel nem reagált, rá is feküdtem teljesen hogy ne kaphasson levegőt.
- Olyan utálatos vagy - morogta

Szemforgatva indultam le inkább az emeletről, ugyanis nekem abban a pillanatban már megette a savam a hasfalam és kopogott a szemem az éhségtől. Liyah műzlit kajálva ücsörgött a kanapén, és egy intéssel le is zavarta a köszönést. Sóhajtva szórtam én is egy kis műzlit egy tálba, majd a tej ráöntése után leültem a leányzó mellé. Tehetségkutatót bámulva ettük meg a reggelinket, miközben jól kiveséztük a produkciókat.

- Neki meg kell nyernie! - mutogatott a tv-ben ácsorgó esetlen lányra.
- Nem fogja - reagáltam le, majd újabb falatot tettem a számba - Túlságosan is szerencsétlen - csámcsogtam
- Te is az vagy, mégis kijutottál New Yorkba - szólt be Shawn, aki végre lemerészkedett az emeletről.

Grimaszolva hagytam figyelmen kívül megszólalását.

Még hogy én szerencsétlen? Ez tökre nem is így van. Amúgy is, nagyon felelősségteljes vagyok a koromhoz képest!

Miután megnyugtattam magam, beraktam a mosogatóba a saját, illetve Liyah tányérját is, majd sóhajta visszaültem a kanapéra.

Túl sokat sóhajtozom, le kéne már ezzel állnom.

- Mit kéne ma csinálni? - gondolkozott hangosan Shawn
- Hát nem tudom. - reagálta le Liyah

10 perc néma csend követte ezt a megrendítő párbeszédet. Mintha meg sem történt volna, úgy bámulták a műsort és eszük ágában sem volt kitalálni semmilyen programot sem a mai napra. Tudtam hogy ha én nem találok ki valamit akkor lényegében egész álló nap ezt csinálnánk.

- Társasozzunk - vetettem fel, de szinte azonnal leszavaztak. Bunkók. - Akkor süssünk kekszet - dobtam be egy újabb ötletet
- Ez nem rossz ötlet! - csillant fel Liyah szeme - Végre valami jó! - méregetett tovább a lány.
Értetlenül néztem rá. Én voltam az egyetlen aki próbálkozott valami elfoglaltságot találni, nem hogy megköszönnék!
Hálátlanok.

Persze maga az ötlet jó volt, de valahogy senki sem akart megmozdulni, így maradtunk a Tv előtt és próbáltunk energiát gyűjteni ahhoz hogy megvalósítsuk a tervemet.
Éppen reklám következett amikor Shawn ijedten rámnézett, majd kikapcsolta a készüléket és felpattant. Liyah felháborodva kapott a távirányító után, de Shawn a lány fejére tette a kezét és visszanyomta a kanapéra.

- Most mivan? - kérdeztem értetlenül.
- Elfelejtettem elmondani valamit - rágta ajka szélét - Lett volna egy meglepetésünk, csak igazából kiment a fejemből. De amúgy ez Liyah hibája, mert ő terelte el a figyelmem ezzel a hülye műsorral! - vádolta meg hugunkat, aki ezen mégjobban felháborodott.
- De mondd már mi az! - pörögtem fel egyből.
- Hát ma kéne visszamenni New Yorkba - bökte ki végre, mire én tátott szájjal néztem rá.

Hihetetlen hogy ezt az információt felejtette el. Minden álmom az volt hogy újra New Yorkban lehessek a srácokkal, Sophival és mindenkivel akit szeretek. Ott éltem igazán, ott volt az igazi családom is és ott volt az igazi otthonom.

Pár percig csendben ültem, majd hirtelen felpattantam és felrohantam, hogy összepakolhassam a cuccaim. Mindent beledobáltam a bőröndbe ami a kezem ügyébe került, lehet szinte semmi felvehetőt nem raktam el.

- Ha elérjük a gépet akkor nagyon nagy ászok vagyunk! - kiáltott be a szobámba Shawn, majd láttam az árnyékát ahogy fut.
- Fuss is Mendes. - morogtam.

Felkaptam a legelső ruhát amit találtam - szinte nem is sminkeltem hisz nem ez volt a legfontosabb - majd lecipeltem a nehéz táskát az emeletről.

- Nagyon szeretlek és majd beszélünk! - pusziltam meg hugomat, akit annyira nem hatott meg távozásunk, és inkább csak tovább bámulta azt az átkozott tehetségkutatót. Na köszi szépen...
- Mehetünk! - futott le Shawn is az emeletről, majd mindent bedobált a taxiba ami szélsebesen el is indult a reptérre.