Szerelmes lettem a bátyámba (S.M) ÁTÍRÁS ALATT

21. Istenem Sophi!

Egy-két helyen nem volt haja, arca beesett volt és rettenetesen sokat fogyott.
Akaratlanul is csak egy mondat csengett a fejemben.

Sophi rákos.

Zokogva öleltem magamhoz törékeny testét, majd leültem az ágyára.

- Miért nem mondtad el? - törölgettem könnyeim - És mégis mióta?
- Nem akartam hogy rosszul érezd magad! - mondta lehajtott fejjel - Már lassan négy hete tudom.
- Milyen rák? - kérdeztem, miközben magamban imádkoztam hogy ne az legyen amit később végül kimondott.
- Tüdő! - suttogta.

És ebben a pillanatban fogtam fel tejesen.
A baránőmnek tüdőrákja van. Annak a személynek, akit a testvéremként szeretek. Akivel milliónyi dolgon mentünk keresztül.
Csak néztem magam elé üveges szemekkel, miközben az imént kimondott szó csengett a fejemben.

- Az orvos szerint, ha nem segít a terápia, akkor csak öt hónapom van! - mondta reszketve.
- Hát ettől nem kell tartani mert segíteni fog! Ebben biztos vagyok hallod?

Nem voltam benne biztos. Tudtam, hogy a tüdőrák életveszélyes és hogy nagyon kevesen élil túl. Fájdalmas volt ez a tudat, ugyanis égetett belülről. De mégis visszafogtam könnyeim, majd biztatóan rámosolyogtam.

- Szerinted meggyógyulhatok? - kérdezte ledöbbenve.
- Persze! Van remény!

Sophi válaszul csak melegen elmosolyodott. Ebből a mosolyból minden jól kivehető volt. Boldog hogy itt lát, és belőlem végre hitet meríthet. Reményt a gyógyulásához.

- Szeretlek! - öleltem magamhoz.
- Na ne érzékenyedj el ennyire te! - nevette el magát - Inkább mesélj! Mi a helyzet Shawnnal? - kérdezte miközben felhúzogatta szemöldökét.
- Szerelmes vagyok belé! - hajtottam le a fejem - De most összevesztünk neki hála... - morogtam.
- Ahj szappanoperás hörcsög puffancsok! - dőlt hátra szemétforgatva.

Hangosan felnevettem, és hirtelen rájöttem hogy ő az az ember aki még azért sem ítél el, hogy beleszerettem a bátyámba. Nem tudom mihez kezdenék nélküle, hisz mindig is az életem része volt. Ez talán önző mondat volt, de nem annak szántam.

- Hörcsög puffancs? - kérdeztem nevetve.

Sokat beszélgettünk. Megbeszéltük hogy minden nap felhívom, és ha tudok átugrom.
Elmeséltem neki hogy kirúgtak. Ő kinevetett én pedig bedurcáztam.

- Jó bocsi! - mosolygott - Neked énekelned kéne! Még a sors is ezt akarja! Hunternek igaza van.
- De lámpalázam van! - mondtam kikerekedett szemekkel.
- És? Győzzed le! Hallod így egy szerencsétlen kukás leszel! - motyogta.
- Eh, kössz! - horkantottam.

Mivel Karen mondta hogy az orvos nemsokára megérkezik, elköszöntem majd elindultam haza.
A ház előtt megálltam, és írtam Hunternek hogy jöjjön le.
Beültünk a kocsijába és már indultunk is.
Nemsokkal később megállt egy kis erdőnél.
Az erdő közepén volt egy csónak, és úgylátszott Hunter azt akarta , hogy üljünk bele.
Ámulva néztem a tájat mely elém tárult, majd hogy nem beleestem a tóba.
A csónakban egy gitár pihent, ami eléggé meglepett.

- Az mindig is ott volt? - nevettem fel.
- Sokszor járok ide! - vont vállat, majd elkezdte pengetni. Először nem tudtam mi ez majd mikor végre felismertem, elnevettem magam.

- Beauty and the Best! - énekeltem.

----

Fáradtan léptem ki a liftből, majd kinyitottam a lakást.
Éhes lettem ezért miután levettem a cipőm, a konyhába mentem. El kellene menni majd vásárolni...
Evés közben megcsörrent a telefonom, és mikor megláttam hogy Shawn az, a szívem őrült módjára kezdett el verni. Felvettem majd remegve a fülemhez emeltem a telefont.

Shawn: Szia! Már azt hittem nem is veszed fel! - hallottam meg rettentően kellemes hangját.
Me: Ez nem azt jelenti, hogy nem haragszom!
Shawn: Bocsáss meg kérlek! Nem tudom mi volt velem. Már anyáék is lekiabálták a fejem!
Me: Shawn elég bajom van nekem. Kirúgtak a munkahelyemről, meggyanúsítottak lopással, veled is összevesztem, és Sophi rá... - kezdtem el de elhalkultam.
Shawn: Mi van Sophival?
Me: Rákos - suttogtam.

Szinte hallottam ahogy Shawn lefagy.