Sírva ültem Shawn bőröndjén, miközben az említett fiú lábát ölelgettem. A gondolat, hogy egyedül kell lennem nélküle , teljesen megrémített. Szükségem volt arra hogy megvédjen hogy szórakozzunk és hogy itt legyen velem. Nem hagyhattam elmenni, bár e-közben tudtam hogy kötelessége.
- Nem akarom hogy elmenj! - motyogtam lebiggyesztett ajkakkal.
- Nem akarok elmenni! - állított fel, majd szorosan magához ölelt.
Illatát erősen beszívtam, és szinte már parancsoltam az agyamnak hogy ne felejtse el. Túlságosan hasonlított ez az érzés a szerelemhez, holott tudtam hogy nem lehet a saját testvérünk iránt ilyet érezni. Itt valami egyáltalán nem stimmelt!
- Na takarodó! - szakította meg pillanatunkat Cam.
Az emeletre érve azonnal eszembe jutott barátnőm, aki az utóbbi időben, csendes, és furcsa volt. Már nem az a hiperaktív vicces csajszi, inkább a szótlan szomorkás.
Régebben soha nem volt beteg. Az édesanyja ha meghallott egy köhögést, már adta neki a sok Calcium tablettát és a Neocitrant. A vitaminokról nem is beszélve. Egy napot sem hiányzott a suliból. De most... Valami megváltozott. És félek hogy nem jó értelemben.
Reggel...
Kómásan keltem fel reggel hatkor. Hallottam hogy szinte senki sem alszik rajtam kívül, ugyanis túl hangosak voltak. Lebatyogtam és azonnal megláttam a káoszt.
Az összes fiú szaladgált miközben azt kiáltozták hogy lekésik a repülőt.
- Srácok! - üvöltöttem - Nektek magán gépetek van. Hogy tudnátok lekésni? - kérdeztem, mire egy pillanatra megállt az élet.
Mindenki engem nézett aminek hatására kezdtem kínosan érezni magam.
- Igazad van! - mondta Taylor. Már azt hittem leülnek hogy egy utolsót együtt reggelizzünk, amikor is hozzá tette - Lassabban siessünk!-kiáltotta, majd felszaladt a többiekkel a nyomában.
A konyhában, megpillantottam Shawnt. Háttal állt nekem és épp kávét töltött két bögrébe. Eszméletlenül jól állt neki a bőrdzseki, szinte akaratlanul is tátva maradt a szám a szexi látványtól. Kénytelen voltam cipőm orrát tanulmányozni, hogy ne folyjon ki a nyálam.
Meglepődve konstantáltam hogy nincs is rajtam cipő.
- Tessék - fordult felém, majd az egyik bögrét felém nyújtotta.
Nemsokára megjelentek a fiúk felöltözve bőröndökkel, és már nyoma sem volt az előbbi kétségbeesett rohangálásnak. Hajuk tökéletesen beállítva, ruhájuk ízléses és divatos volt. Eltűnt a pizsama és a kócos frizura.
Apropó divat. Holnap mehetek dolgozni, ami jól jött ki, mert így nem kell egyedül lennem. A hétvégéim pedig a tánc suliban fogom tölteni, így nem ütközik a kettő.
- Hát akkor... - kezdtem el, de nem voltam elég erős így elsírtam magam - Hiányozni fogtok! -tört ki belőlem, majd egy csoportos ölelésbe vontam őket.
- Te is nekünk! - motyogta Matt a többiek nevében is.
Miután mindenki egyenként elköszönt, kiléptek az ajtón engem teljesen magamra hagyva. Bevallom kicsit haragudtam rájuk, bár nem tehettek róla.
Egyedül maradtam.
Mivel nem volt jobb dolgom, ezért inkább felvettem valami kényelmes öltözéket, és laza kontyba fogtam hajam.
A fiúk szobája számomra tabu. Nem mentem be, csupán bezártam az ajtajukat és elkezdtem rendbe rakni a felső emeletet. A fürdő szobát a fenti nappalit, meg a többit.
Miután végeztem lementem és lent is rendet raktam.
Pórszívózás, portörlés, felmosás, mosogatás, ruha mosás és társaik.
Fáradtan dőltem a kanapéra, egy csomag kukorica társaságával, a végre tiszta nappaliban.
Készülékemen elhúztam a Sophi nevet, majd a fülemhez emeltem.
📞...
Me: Szia Sophi! !
Sophi: Szia! Mizus?
Me: Szétunom magam. Nincs kedved átjönni?
Sophi: Nem. Ma nem lehet. Dolgozom.
Me: Oh. Akkor jo. - motyogtam, magamban teljesen átkozva a szerencsétlenségem - Majd ha van kedved akkor nyugodtan gyere!
Sophi: Mondom hogy Dolgozom! Mit nem értesz ezen?! - hangja csöpögött az indulattól ami teljesen megrémített.
Me: Mi?
Sophi: Tudod én nem szétterpeszkedve fekszem az ágyon vagy a kanapén. Én éppen - kezdte el, majd egy kis habozás után folytatta - Dolgozom keményen!
Me: Neked meg mi a bajod? Eddig soha nem voltál ilyen!
Sophi: Hidd el én nem akarok ilyen lenni. A te érdekedben mondom azt hogy hagyj engem békén.
Me: Sophi te meg miről beszélsz? - kérdeztem ijedten, de válasz nem érkezett.
BINABASA MO ANG
Szerelmes lettem a bátyámba (S.M) ÁTÍRÁS ALATT
Romance- Mit érzel irántam? - suttogta majd a falhoz nyomott mégjobban. - Szerelmes vagyok beléd! - nyögtem ki. A jövőmre nézve teljesen ideális volt a lehetőség, és még csak nem is gondoltam az egyre csak kibontakozó érzéseimre, melyeket egy olyan személy...
