Szerelmes lettem a bátyámba (S.M) ÁTÍRÁS ALATT

2. berendezkedés

- Mizu? - kérdeztem majd adtam neki egy hosszú csókot.

Cameronnal már két éve együtt voltam. A megismerkedésünket Shawnnak köszönhetem, aki véletlenszerűen hozta pont akkor a házunkba Camet, amikor betegen feküdtem otthon. A srácból azonnal előjöttek az apai ösztönök (már ha van ilyen) és idegesen nézett gyógyszer után, miközben olyanokat mondogatott hogy ,,Shawn nem is mondta hogy ilyen dögös a húga".

- Hiányoztál! - súgta ajkaimra.
- Te is! - mosolyogtam rá - Mit sütsz?-néztem a sütőbe, ahol pár megégett darab foglalt helyet.
- Muffint - nevetett kínosan.

Ajkamba haraptam, hogy elfolytsak egy nevetést. A süti mindennek látszott, csak annak nem.

- Hát...Szerintem hagyd a főzést nem áll jól! - tört ki belőlem a nevetés.
- Csak ez épp nem főzés hanem sütés. - nevetett fel ő is .

Az olyan pillanatokat, ahol igazán nevetünk, imádom a legjobban! Amikor a hasunkat fogjuk, mert már megfájdult, és amikor már a könnyeinket törölgetjük.
A közös dolgok erősítették a mi kapcsolatunkat, amiben lassan teljesen elfogytak az érzelmek.

- Imádom amikor nevetsz - suttogta majd megcsókolt.

Nyakát átkarolva húztam közelebb.
Gondolataim az elő nem jött érzéseim körül forogtak, melyek már zavaróak voltak. Azt akartam hogy hevesen verjen a szívem, és a gyomrom görcsbe ránduljon! Hogy remegjen mindenem már a nézésétől!

- Hali! - jött be Shawn - Bocsi hogy megzavartam a pillanatot! - gúnyos megjegyzésém felvontam a szemöldököm - Nyugi! Csak azért jöttem, mert éhes vagyok!

Mosolyogva néztem Camre, aki zavartan hajába túrt, majd a sütő felé nézett. A megégett ,,muffinok" még mindig ott voltak, mint ahol azelőtt.

- A kajával bajlódom épp - vakargatta tarkóját Cam.
- Ez mi? - nézett be Shawn a sütőbe. Kérdőn pillantott Camre, aki sóhajtva hadarta el, hogy ez egy muffin. - Hát ebből minden lesz csak muffin nem - fintorgott Shawn.
- De legalább próbálkoztam - nevetett fel Cam.

Shawn sóhajtva sétált ki a konyhából, majd a nappaliban helyet foglalt a kanapén. A console már a kezében is volt, és beleélve magát a játékba, ordított az alig pár centire ülő srácnak.

- Na, és hol fogsz dolgozni? - törte meg a csendet Cam.
- Öh nem tudom. - pillantottam rá zavartan - Divattervezőnek szeretnék menni - mondtam - De mivel még nincs végzettségem, inkább ilyen segédnek mennék. Nem Tudsz valahol a környéken egy ilyen állást? - ültem fel a tiszta pultra.
-De. - mosolygott - Majd holnap megnézzük!

Hálásan néztem barna szemeibe, majd kisétáltam az előtérbe. A nappaliba készültem, de megállítottak. Kíváncsian fürkésztem a felém rohanó Aaront.

- Kérleeek! - kiáltotta el magát.
- Mit kérsz? - néztem röhögve, a mögém bújt fiúra.

Mindössze a válláig értem, így aligha tudott elrejtőzni mögöttem.
Jót szórakozva rajta próbáltam ismét a nappaliba menni, de nem engedett. Szorosan megfogta a vállam, ami fölött óvatosan kikukucskált.

- Tudom hogy ott bujkálsz Aaron - közeledett felénk gonosz vigyorral Hayes.
- Ments meg! - sipítozta Aaron a fülembe.
- Oo dehogy ment meg! Előbb kaplak el! - futott felénk a fiú, mire Aaron végre elengedett, és a nappaliba menekült.

Nevetve sétáltam én is a helységbe, ahol szinte mindenki izgatottan nézte Shawn és Matt xbox csatáját.

- Hé Emily! - visította női hangon Aaron.

Nevetve futottam a Shawn mögé, majd leguggolva próbáltam elbújni a felém rohanó fiúk elől.

- Hol van? - nézett Aaron Shawnra.
- Én azt se tudom én hol vagyok! - bámult kétségbeesetten Aaronra - Állatkertbe, vagy az idióta haverjaimnál? - kérdezte értetlenül - Bár mondjuk, a kettő nem igazán különbözik... - dünnyögte.