Szerelmes lettem a bátyámba (S.M) ÁTÍRÁS ALATT

12. A buli

- Sajnálom.....-hajtottam le a fejem - Hogy még a nyakatokon maradok, mert FELVETTEK! -sikítottam, mire mindenki rámvetette magát.
-Te barom!-sírta el magát Sophi.

Shawn mosolyogva megfogta csuklóm, majd magához húzott egy hatalmas ölelésre.
Minden porcikám azonnal reagált közelségére, de ezt betudtam annak hogy a testvérem.

- Nah srácok mit csinálunk ma? - kérdeztem, miközben tapsoltam egyet.
- Hát mi bemegyünk a kiadóhoz, mert mondta hogy turné előtt valami megbeszélés lesz. - nyomkodta a telefonját Cam.

Tudva hogy egyedül leszek, szomorúan vágódtam le a kanapéra, és sóhajtva néztem Cameron autós játékàt. Felvont szemöldökkel néztem a fiúra, aki kidugott nyelvvel kerülgette ki az akadályként kirakott unikornisokat.

- Én viszont ma szabad vagyok - szólalt meg Shawn.

---

A pultnál támaszkodva bámultam testvérem, ki szintén azzal az autós hülyeséggel játszott. Szemébe lógott egy göndör tincs, így fél arcát eltakarva előlem.
Ajka vonala kirajzolódott a távolból ,és akaratlanul is elvörösödtem amikor gondolatban megcsókolt.

- Mit csináljunk ? - kérdezte Shawn.
- Van valami ötleted? - mosolyogtam rá.

Arcán megjelent a gondolkozás kifejezése. Édesnek találtam ahogy kissé kidugva nyelvét néz egy nemlétező pontot.

- Menjünk helikopterezni! - csillant fel a szeme.
- Szabad? - csodálkoztam. - Egy perc és itt vagyok! - visítottam izgatottan, majd felszaladtam az emeletre pár dologért.

A tetőn senki sem volt. Kettesben álldogáltunk néma csendbe burkolózva. Rengeteg téma ötlött fel bennem, de egyszerűen semmi kedvem nem volt őket feltenni. Valahogy jó volt így. Titokban bámultam őt, miközben próbáltam lenyugtatni folyton görcsberánduló gyomrom. Abszurdnak tartottam a helyzetet, hogy én a saját testvérem iránt érezzek bármit is. Ez undorító, és lehetetlen.

- Nincs tériszonyod, ugye? - szólalt meg rekedtes hangon.
- Vicces vagy. - forgattam meg szemeim. - Végülis csak 19 éve ismersz.
- De vannak dolgok amiket nem tudunk egymásról. - motyogta.
- Például? - kérdeztem megilletődve, de kérdésem megválaszolatlan maradt az érkező helikopternek köszönhetően.

Szabadnak éreztem magam a levegőben. Megnagyarázhatatlan öröm söpört végig rajtam, mikor végre elindult a jármű, és nem volt más alattunk csak a tenger.
Tekintetem végigvezettem minden apró házon és emberen.

Gyönyörű!

Ez volt az első gondolat ami eszembe jutott a helyzetről. Shawn hatalmas beleéléssel mesélt a városról, és néhány tétova emléket is belefűzött. Rengeteget nevettem a pilóta furcsa viccein, és szinte lefordultam a helikopterről mikor Shawn hirtelen rájött hogy ő bizony tériszonyos és azonnal le kellett szállni.

- Pedig jól éreztem magam. - mondtam tettetett szomorúsággal.
- Hehe...Jó neked. - fintorgott, majd megpuszilta a járdát.
- Pfhujj! - jegyeztem meg, mire ő ravasz mosollyal kezdett el csücsöríteni. Egy pillanatra lefagyva néztem vörös ajkát, majd észbekapva kezdtem el futni a házunk felé. - Hagyj már! - nevettem továbbra is.

Az emeletre érve már elmúlt a veszély, ugyanis Shawn elugrott a srácok egy részéért kocsival, így azoknak nem kellett mindenféle álcába bújva tömegközlekedéssel hazajutniuk a sofőr megbetegedése miatt. Vacsora elkészítése közben nem tudtam másra gondolni, csak a vele töltött délutánra és arra, hogy az érzéseim nem viszonzatlanok. Valahogy úgy éreztem van köztünk egy különös vonzás , egy olyan dolog ami örökké összeköt minket bármit is csinálunk. És ez ellen nem tehetünk semmit.

Kis önreklám. A profilomra kattintva rengeteg más sztorit is olvashattok tőlem. A legújabb az Énekelj! (S.M) című történetem, ami nagyon sok izgalommal ígérkezik! (Eddig az összes fanfiction)