Szerelmes lettem a bátyámba (S.M) ÁTÍRÁS ALATT

4. Zavaros nap

Shawn a kanapén ülve smárolt egy festett szőke lánnyal, aki majd hogy nem mesztelenül feszített mellette. A négy telepakolt szatyor kiesett a kezemből, bár sejtésem sem volt, hogy miért, hiszen ő a bátyám.
Érkezésünk sem hatotta meg őket, tovább folytatták azt amit elkezdtek. Sophi rögtön levágta mi van, és segített összeszedni az elgurult almákat és paradicsomokat.
Beleraktuk a szatyrokba,majd visszanéztem Shawnékra. Shawn kinyitotta szemét majd rámnézett. Szeme megvetést és mérhetetlen gúnyt sugárzott.Bevittük a szatyrokat a konyhába majd bepakoltuk a dolgokat a szekrénybe. A fiúk a nappaliba voltak, csak Aaron Matt a két Jack mentek el deszkázni. A tejeket is beraktam a hűtőbe, majd a nappaliba mentem.

- Cam megjöttünk - álltam meg az ajtóban.
- Mehetünk? - kérdezte mire bólintottam.

Sóhajtva sétáltam el Shawn mellett, aki vigyorogva simított végig a nő vékony derekán.
Miután kiléptünk a liftből, egyenesen a kocsiig mentünk. Udvariasan kinyitotta az ajtót, amit egy mosollyal díjaztam.

- Olyan furcsa vagy. - törte meg a néma csendet. - Minden oké babygirl?.
- Persze - erőltettem magamra egy mosolyt.

Valahogy nem volt kedvem beszélgetni, és nem voltam zavarban a közelében. Eltűntek az érzéseim, mintha sosem lettek volna.

- Nem úgy tűnik. Emily én már kiskorom óta ismerlek. Nem tudsz nekem hazudni. -motyogta majd beszálltunk a kocsiba
- Ki volt az a csaj? - csúszott ki a számon.

Egy percre megijedtem attól, hogy valamit sejteni kezd. Még magamnak sem mertem bevallani tiltott érzéseim, melyeket rengeteg ideig elnyomtam.

- Nem tudom. Shawn összeszedett valami kurvát már megint. - vonta meg a vállát
-Megint? -lepődtem meg.

A számban keserű íz keletkezett, míg a gyomrom görcsbe rándult. Valamilyen különös érzés járta át minden porcikámat, melyet úgy hívunk, féltékenység.

- Igen. Majdnem minden második nap. Nem tudjuk hogy miért. - indította be a kocsit.
- Én agg... - kezdtem bele.
- Aggódsz érte mert a bátyád. Ez természetes. Csakhogy Shawn azóta ilyen mióta mi járunk -nézte az utat.

Értetlenül felé kaptam tekintetem, majd elgondolkodtam egy pillanatra. Cameron mellett elhelyezkedő ablakon át láttam a napsugarakat, melyek körbeölelték ezt a kicsinek nem nevezhető várost. Valahogy megnyugvást okozott, amit egyáltalán nem bántam, hisz pont szükségem volt a hidegvéremre.

- De miért? - vontam fel a szemöldököm.
- Én nem kérdeztem. De a kapcsolatunk sem a régi. - húzta el a száját.
- A miénk? - tekintetét az enyémbe fúrta. - Miattam? - kérdeztem.
-Miattunk. - suttogta majd leparkolt.

Kiszálltam, majd Cam-et követve bementem egy hatalmas épületbe.
Kívülről még felhőkarcolónak is elnéztem volna, akkora volt. A recepciós mosolyogva intett híres barátomnak, aki csak biccentett. Látszott a lányon, hogy nehezen tudja magát visszafogni.

- Hé Emily! - szakított ki gondolataimból Cam.

Kíváncsian ránéztem, és végre megláttam azt az édes mosolyát, amit úgy imádok. Vártam, hogy érezzek valamit. Azt akartam, hogy a gyomromban lévő pillangók táncot járjanak, és a mellkasomban lévő szívem más ritmust vegyen fel. Próbáltam ezt érezni, de nem ment.

- Gyere - intett a lift felé.

Beszálltunk, majd Cam megnyomta a 15 ös gombot és csendben vártuk hogy felérjünk. Lassan kezdett kínossá válni a helyzet, így muszáj volt megszólalnom, hogy valahogy megtörjem.

- Miattunk?
- Nem tetszik neki az hogy van olyan hogy mi -szállt ki a liftből mire követtem én is.
- Ez annyira... - kezdtem bele.
- Furcsa? Shawn ilyen. Nem tudni mikor mi van vele. De a legnagyobb Baja az hogy mi együtt vagyunk . - morogta, de hanar elrepült a goromba éne, ugyanis megérkeztünk. - Felkészültél? - állt meg egy nagy ajtó előtt.

Nagy levegőt vettem és bólintottam egy aprót. Cam kopogott majd benyitottunk. Egy kissé idősebb nővel találtuk szembe magunkat, aki hatalmas mosollyal várt minket. Barna asztalán rengeteg irat hevert, míg a szekrények előtt egy-egy fél kész ruha lógott. Gyönyörű mélykék színben pompázott az egyik, ami azonnal megihletett. A kellemes babarózsaszín falak jókedvet lehelltek belém, és valamilyen gyerekes emlékkép ugrott be róluk.

- Oh Cameron. - mosolygott a laptop mögül -Már vártalak! Ki a hölgy? - nézett rám.
- Emily Mendes - hangom igen csak tükrözte a bennem túltengő izgatottságot.
- Én Rose vagyok. Rose Lefebvre. - nyújtotta kezét.

Rövid Vörös haja és méreg zöld szeme volt. Egy eléggé szép kosztümöt viselt, ami kiemelte karcsú derekát. Volt egy kis francia akcentusa is, amit ha jól hallottam imádnak a férfiak. Szerintem olyan 30-40 es éveiben járhatott.

- Nagyon örülök - bólintottam.
- Üljetek le - mutatott az íróasztala előtt elhelyezkedő két Bőrfotelre.

Az izgultság miatt hevesen verő szívem nyugtalanná tett, ami gondolom meglátszott rajtam. Cameron gyengéden összekulcsolta kezünket, ami semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem.

- Gondolom állást szeretnél. Milyen diplomád van? - kérdezte mosolyogva.
- Mellék állást,és nincs diplomám,mivel még nem kezdtem el az egyetemet. - tisztáztam.
- Vannak terveid?

Elővettem a telefonom és néhány tervem amit lefotóztam, megmutattam. Aprótt bólogatott, vagy épp hümmögött egyes daraboknál, amik kezdtek megnyugtatni.

- Ezek nagyon szépek. Valósítottál már meg Ezek közül ruhát?. - nézett rám majd visszaadta a telefonom.
-Igen.
-És úgy gondolod hogy nem tartanál fel senkit ha itt dolgoznál? Ugye tudod hogy itt már több éves tapasztalattal rendelkező emberek dolgoznak? - nézett mélyen a szemembe, ami miatt elbizonytalanodtam egy percre.

Éreztem, hogy Cameron egy aprót szorított kezemen, így bátorságom összeszedve válaszoltam.

- Igen tudom. Én az egész életem ennek szenteltem. Úgy gondolom hogy megérdemelnék egy esélyt. - néztem rá félénken.
-Tetszik a hozzáállásod. Két nap múlva hozz nekem egy olyan ruhát ami azok között a tervek között van. Csak megvalósítva. És ha tetszik, tiéd az állás.

Remegve bólintottam. Izgatottságom nem igen akart csillapodni, és az érzés hogy lehet felvesznek, egyszerűen bódító volt.

- Köszönöm - mondtam majd mikor Cam is felállt kimentünk.

Becsuktam magam mögött az ajtót és mosolyogva átöleltem . Éreztem a testéből áradó hőt amihez rettentő sebességgel verő szíve társult.

- Képes leszel rá - bíztatott, amit hálás tekintetemmel díjaztam.

Amint hazaértem, vigyorogva szaladtam a nappaliba, de csak egyvalaki volt ott.

- Mi történt? - néztem az ittas fiúra.