Csak álltam a lépcsőn tele kusza gondolatokkal, és nem tudtam megmozdulni sem. Nem sokkal később Shawn kullogott mellém lehajtott fejjel, majd egy nagyot sóhajtva megállt.
Nem szólt egy szót sem csak azt a helyet bámulta ahol Hunter állt.
- Miért mondod azt hogy szeretsz? - törtem meg a csendet. - Miért csókolsz meg? Miért készítesz ki teljesen?
- Emily! - sóhajtott fel, majd rám nézett - Azért mondom hogy szeretlek, mert tényleg így érzek. - válaszolta. - És ezen semmi és senki sem változtathat! Tudom ezt nehéz elhinned, de ha sikerül akkor gyere fel este nyolckor a tetőre. - megsimította arcom, majd lesétált azon a kevés fokon ami még elválasztott minket a földszinttől. - Csinos legyél! - kiáltotta hátra sem nézve, és már el is tűnt a lenti fürdőben.
Ajkamat harapdálva sétáltam vissza a szobámba, majd az ágyra vetettem magam. Teljesen kétségbeestem és nem tudtam mire hallgassak. A szívemre, mely kedvesen suttogta hogy ,,menj el!" vagy az eszemre, ami ezerrel traktálta hogy ,, Felejtsd el!". Gondolataimból a telefonom zökkentett ki, és a nevet meglátva meglepődve vettem fel.
Sophi: Szia!
Me: Szia! Hát te?
Sophi: Gondoltam felhívlak. Képzeld! A hajam teljesen kihullott a kemo miatt, ezért vettünk parókát, és így szőke vagyok! - kislányos örömén azonnal felnevettem.
Me: Kíváncsi vagyok milyen lehetsz!
Sophi: Akkor jó mert itt állok az ajtó előtt!
Döbbenten néztem magam elé, és miután még mindig nem nevette el magát mondván ,,Csak vicc volt!", lassan kezdtem el a földszintre sétálni. Shawn még mindig a fürdőben volt, hallottam ahogy egy új dallamot dúdolt. Kellemes és lágy hangját visszaverték a csempék. Szinte beleborzongtam, amint meghallottam hogy kiénekelt egy magas hangot teljesen tisztán.
Kezem a kilincsre helyeztem, majd kinyitottam az ajtót. Sophi valóban ott állt hatalmas mosollyal az arcán hosszú, szőke hajjal.
- Ezt nem hiszem el! - kiáltottam nevetve, majd barátnőm nyakába borultam.
Nem tűnt halálos betegnek, csupán kóros soványsága árulkodott arról, hogy nincs minden rendben.
Felmentünk a szobámba, majd szépen elhelyezkedtünk az ágyon mint rég.
- Mi a helyzet veled? - kérdezte kíváncsiságtól csillogó szemekkel.
Ajkamba harapva pillantottam szobám egyik sarkára, és eszem ágában sem volt elmesélni semmit sem a tegnap történtekről. Tényleg nem akartam, de Sophi édes tekintete nem hagyta hogy magamban tartsam ezt a rendkívüli titkot.
- Hát... - észre sem vettem hogy rekedtes hangon szólaltam meg - Izé... - nevettem fel kínosan. Barátnőm idegesen és izgatottan hajolt közelebb, mintha ettől majd hamarabb kinyögöm. - Tegnap Shawn megcsókolt, ja igen gáz,meg amúgy Hunter megtudta és kiakadt... Tegnap állati buliban voltam és egyébként Shawn elhívott randira de nem tudom hogy elmenjek-e. - daráltam le neki szuper sebességgel.
Hatalmasakat pislogott, próbálta megemészteni a hallottakat, majd hirtelen hatalmas sikításban tört ki. Boldogan nevetett, majd egy szoros ölelésbe vont. Meglepődve, teljesen ledermedve ültem ölelését emiatt nem viszonozva.
- Hát persze hogy elmész! Emily, ti ... - kezdte el, de magába fojtotta a szót. Hatalmasat nyelt, majd folytatta - Ti nem lennétek normálisak ha hagynátok ezt veszni. - (szép mentés Sophi.... )
- Ezt akartad mondani? - vontam fel szemöldököm.
Mosolyogva vállat rántott, majd elterelte a témát.
————
Az órámra pillantottam ami 18:20 at mutatott.
Komótosan a fürdőbe sétáltam, miközben a barátnőmmel eltöltött délutánon gondolkoztam.
- Hát persze hogy elmész! Emily, ti ...
Mi van velünk? Miért nem fejezte be azt amit mondott és miért volt benne akkora izgalom.
Egy gyors zuhany után már közelebb voltam ahhoz a bizonyos időponthoz, így már bezsongva folytattam a készülődést. Rövid szőke hajam hullámossá varászoltam. Távol állt a göndörtől, mintha kicsit kócos lettem volna.
Egy gyönyörű lila koktélruhát vettem fel egy fekete tűsarkúval párosítva, de még előtte egy szolídabb sminkett vittem fel az arcomra. Egy liternyi édeskés parfüm felfújása után elindultam fel.
A tetőre érve szívem hatalmasat dobbant a göndör fiút meglátva, majd ajkam eltátva néztem körül.
ESTÁS LEYENDO
Szerelmes lettem a bátyámba (S.M) ÁTÍRÁS ALATT
Romance- Mit érzel irántam? - suttogta majd a falhoz nyomott mégjobban. - Szerelmes vagyok beléd! - nyögtem ki. A jövőmre nézve teljesen ideális volt a lehetőség, és még csak nem is gondoltam az egyre csak kibontakozó érzéseimre, melyeket egy olyan személy...
