Az ágyamban fetrengtem, miközben megpróbáltam nem Shawnra gondolni. Az a helyzet, hogy ez lehetetlennek bizonyult főleg amikor megcsörrent a telefonom és megláttam a nevét.
Hevesen verő szívvel és óriási mosollyal az arcomon vettem fel.
Shawn: Szia! Csak tudni akartam hogy éppségben megérkeztél-e.
Me: Jajj de figyelmes lett valaki! - muszáj volt felnevetnem édes gesztusán - Igen minden a legnagyobb rendben ment. A repülőn végig aludtam és meg se éreztem a leszállást.
Shawn: Akkor meg is nyugodtam. Aludj jól és holnap ne felejts el írni!
Me: Jó éjt!
Shawn: Jó éjt hercegnőm.
Vigyorogva dőltem párnáim közé, és csak arra tudtam gondolni mennyire szeretem őt.
———
- Jó reggelt! - nyitott be vidáman Liyah.
- Ahh Liyah alig aludtam még. - nyöszörögtem, majd párnám a fejemre húztam. - Csak húzd vissza a redőnyt egy kicsit.
- Anyu áthívta a régi barátnődet reggelizni szóval csipkedd magad.
- Kit? - kaptam fel azonnal fejem.
- Majd meglátod ha végre levánszorogtál.
Nevetve dobtam meg a kezemben tartott puha tággyal, majd a fürdőmbe vánszorogtam hogy elkészüljek. Izgatott voltam és egyben kíváncsi is arra, hogy ki az a titokzatos illető.
20 perc alatt elkészültem, és már baktattam is le a vendégemhez.
Egy fekete farmert és egy fekete alapon zöld kockás inget fettem fel amit egy kisebb fülbevalóval párosítottam.
- Bethany! - kiáltottam fel boldogan régi ismerősömet meglátva.
A lány boldogan széttárta karjait, majd szoros ölelésbe vont. Kellemes fahéjas illatából hatalmasat szippantottam, miközben puha nyakhajlatába temettem arcomat. Ez a lány tökéletes volt. Minden jól állt neki, még a legpocsékabb összeállításban is tündökölt. Sosem volt egy pattanása sem és a bőre rettentően selymes volt mindig. Igen volt néhány alkalom amikor irigykedtem, de ez amolyan egészséges irigykedés volt.
Mindig eltörpültem mellette, hisz bájával lehetetlen volt versenyezni. Természetesen ezzel nem azt mondom hogy szerettem volna versenyezni vele, inkább ezt úgy értettem, hogy mellette sosem érezhettem magam szépnek. Mármint nem azt mondom hogy szépnek érzem magam...
Inkább térjünk vissza a történethez!
- Milyen rég láttalak! Már a költözésed közben Chicago-ban nyaraltam, szóval lehetőségem sem volt elköszönni. Vettem volna valami olcsó csokit neked. - kacsintott, mire én azonnal felnevettem.
- Annak mindig nagyon örülök! - helyeseltem vigyorogva. - Fenomenális íze van.
- Milyen szavakat használsz te? New York-ban szorult beléd egy kis értelem? - alázott le azonnal.
Szemforgatva anyuhoz sétáltam hogy egy reggeli puszival köszöntsem, majd leültem az asztalhoz hogy korgó gyomromnak eleget tegyek egy finom reggelivel. Liyah anyu én és Beth boldogan ettük a palacsintákat amit az én tiszteletemre készítettek.
Barátnőm rengeteget mesélt a suliról és arról, hogy mennyire hiányzik neki Sophi akiről nem is tudta hogy beteg.
- Figyelj, valamit el kellene mondanom neked... - haraptam ajkamba és itt nem Shawnt és magamat, hanem Sophit értettem.
Sophia-t és az ő idegesítő és buta betegségét. - De ahhoz ki kell jönnöd velem a kertbe. - mutattam az említett hely irányába, mire a lány szótlanul elindult. Valahogy sejthette hogy ez nem boldog történet lesz hiszen nem hülyéskedte el a dolgot.
- Mi a baja? - bukott ki belőle.
- Fogalmam sincs arról hogy hogyan mondjam el neked. - fújtam ki a levegőt. - Talán kezdem azzal hogy ez egy elég undorító betegség. Nem Sophi undorító hanem maga a betegség. Én ki nem állhatom. Mármint nem Sophit hanem a betegséget. És nem az undorító hogy gusztustalan, hanem az hogy létezik!
- Bökd már ki! - kiáltott rám.
- Ahhoz le kéne ülnöd... - haraptam ajkamba ismét.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Szerelmes lettem a bátyámba (S.M) ÁTÍRÁS ALATT
Romantizm- Mit érzel irántam? - suttogta majd a falhoz nyomott mégjobban. - Szerelmes vagyok beléd! - nyögtem ki. A jövőmre nézve teljesen ideális volt a lehetőség, és még csak nem is gondoltam az egyre csak kibontakozó érzéseimre, melyeket egy olyan személy...
