- Rákos? - kérdezett vissza hitetlenkedő hangnemben - Nem, Sophi nem lehet rákos! - rázta meg fejét miközben szemei könnyekkel teltek meg - Tudom hogy csak viccelsz! Biztos hogy egészséges és biztos hogy a ráktól messze áll! - annyira kiborult hogy neki ment a mellette lévő széknek amit sikeresen felborított.
-Beth, én esküszöm neked hogy nem viccelek. Ó bár viccelhetnék... - a mondat vége már elcsuklásban végződött.
Beth arca eltorzult és hirtelen sós könnyek kezdték el áztatni gyönyörű arcát. Folyamatosan rázta fejét, közben idegesen vihogni kezdett mintha teljesen megőrült volna. Fogalmam sem volt arról mit is kéne most csinálnom vele, hisz még sohasem viselkedett így egyik barátnőm sem. Egyszerűen csak új volt a helyzet, és leblokkoltam. Kikerekedett szemekkel bámultam rohamát ami elkezdett hisztérikussá válni.
- Figyelj rám! - hangom felemeltem, majd megfogtam vállát - Igen, nagyon rossz ez a helyzet de ne úgy gondolj rá mintha meghalt volna! - mosolyodtam el kedvesen - Nem halt meg és nem is fog!
———
Hatalmasat haraptam a kezemben tartott csokis kekszből, miközben Beth-tel és Liyah-val néztem a televíziót. Érett 15-18 éves létünkre Kishableányt néztünk horror és egyebek helyett na és persze tejet ittunk alkohol gyanánt.
Anyu jót mulatva rajtunk főzte az ebédet, miközben a rádió zenéjére ringatózott.
- Van kedved eljönni egy esti buliba? - szólalt meg hirtelen Beth.
- Milyen buliba? - kaptam fel a fejem, hisz egy jó partira mindig vevő vagyok.
- A bátyám rendezi. Josh örülne neked, már rég nem látott!
Na és itt rándult görcsbe a hasam. Beth bátyja kiskori szerelmem volt, de sajnos el kellett utaznia Európába az apukájához ezért több éve hogy nem láttam. Elváltak a szüleik és eldöntötték, úgy a legjobb ha szétválasztják a testvérpárt. Jó kis logika.
- Itthon van? - kerekedett ki szemem. Liyah sokat sejtően vigyorgott, ő mindig is tudta mi a helyzet.
- Igen, pont akkor táj érkezett amikor te leléptél. - az utolsó három szót gúnyos hangnemben vetette oda. Na igen, ő tényleg nem örült annak hogy elmentem. - Szóval, jössz?
- Ha anyu elenged... - vetettem be a mindig bevált módszerem. Ilyenkor sosem mond nem-et.
Ahogy számítottam édesanyám egyetlen dolgot kért, mégpedig azt hogy ne igyam magam a sárga földig. Biztosítottam róla hogy ilyen nem fog megtörténni, holott nyilván való volt hogy nem keveset fogunk vedelni.
Ebéd után azonnal rohantunk készülődni, Beth próbált a lehető legcsinosabbá varázsolni én próbáltam a lehető legszexibben öltözni Liyah pedig próbálta meggyőzni anyut hogy hagy jöjjön el velünk. Természetesen hiába.
És a nagy készületekben, Josh gondolata miatt szinte teljesen kiment a fejemből Shawn. Shawn, aki próbált elérni telefonon. Shawn aki annyi olvasatlan üzenetet hagyott. Shawn, aki még távolról is megpróbált vigyázni rám.
- Nagyon csinos vagy! - ámultam el barátnőmet látva, aki az egyik régi ruhámban jött ki a fürdőből. Vigyorogva pukedlizett, majd együtt nevettünk hercegnős megnyilvánulásán.
Nyilván azt hittem minden oké.
Nyilván e-közben nem volt semmi sem oké.
- Amúgy Emily, Shawn állandóan hívogat. - bökdösött Beth sminkelésem közben ami miatt a tusvonalamat elhúztam a halántékomig.
Morcosan felsóhajtottam, majd felpattantam hogy felvegyem a telefont amit addigra már letett. Riadtan néztem a rengeteg nem fogadott hívásra és sms-re amit kaptam tőle.
Shawn: Emily nagy a baj! Sophi kórházban van!
Shawn: Haza kell utaznid szüksége van rád!
Shawn: Utaznid
Shawn: Utaznois
Shawn: Utaznoisd
Shawn: FRANCBA MÁR GYERE HAZA!
Hevesen verő szívvel rohantam le az engem kérdezgető Beth-et magam mögött hagyva anyához. Remegő kezekkel nyomtam az övéibe mobilom, majd szó nélkül felrohantam az emeletre hogy bedobáljam a bőröndömbe a cuccaim.
Szinte sírva húztam össze a táskát, majd rekord sebességgel vettem ki a döbbent anyukám kezéből a készüléket hogy vegyek egy jegyet New Yorkba.
- Emily! - állította le akcióm.
- Hm? - kaptam rá tekintetem, és csak akkor vettem észre hogy mindenki többenten nézi mégis mi a francot művelek. - Ne haragudjatok sürgős dolgom van. Vissza kell utaznom azonnal New Yorkba majd hazajövök ígérem! - bizonygattam.
- Emily, nem mehetsz el! - kiáltotta el magát anyu.
- Mi? Miért nem? De hisz te is olva...
- Nem érdekel! - vágott közbe anya - Te most hazautaztál hogy velünk legyél.
- De anyu Sophi... - kezdtem el döbbenten.
- Azt mondtam nem érdekel!!!
YOU ARE READING
Szerelmes lettem a bátyámba (S.M) ÁTÍRÁS ALATT
Romance- Mit érzel irántam? - suttogta majd a falhoz nyomott mégjobban. - Szerelmes vagyok beléd! - nyögtem ki. A jövőmre nézve teljesen ideális volt a lehetőség, és még csak nem is gondoltam az egyre csak kibontakozó érzéseimre, melyeket egy olyan személy...
