Reggel hatalmas ásítással ébredtem fel. A tegnapi buli valami oltári volt, ráadásul jól be is rúgtunk mindannyian, ami miatt nagyon nem is emlékszem semmire. Lesétáltam, majd töltöttem magamnak egy kis narancslevet. A lüktető fájdalom a fejemben, és a hatalmas fáradtság az ágyamba küldtek vissza, ezért egy tál műzlivel és a már valaki által elkészített kávémmal feküdtem vissza a puha párnáim közé. A redőnyön keresztül is sikerült befurakodniuk a napsugaraknak, ezért kissé hunyorogva néztem a televíziót.
- Jó reggelt! - lépett be Shawn, majd egy hatalmas puszit nyomott a homlokomra. Kellemes érzés töltötte ki a mellkasom. - Beférek? - pillantott az ágyamra, mire én arrébb csúsztam és hagytam hogy mellém feküdjön. - Mit nézünk?
- Mulánt. - egy hatalmas kanál műzlit nyomtam a számba. - Kérsz?
- Már reggeliztem! - nevetett fel.
Hát így kezdődött ez a gyönyörű nap, ami valahol ezután a jelenet után hirtelen hatalmas borzalomba torkollott. Csak ettem a műzlit, és hagytam hogy Shawn a takaró alatt simogassa a combomat. Rettentően jól esett, és bármit megadtam volna azért, hogy örökké kettesben legyünk. Szívem rendezetlenül vert mellkasomban, és akaratlanul is kirázott a hideg ahol hozzám ért.
Leraktam a mellettem elhelyezett éjjeliszekrényemre a már üres tálat, majd Shawnhoz fordultam. Jobb lábam átvetettem rajta, majd lehajoltam és ajkaim az övének nyomtam.
Gyomrom azonnal görcsberándult, és muszáj volt belemosolyognom a csókunkba.
Észre sem vettem hogy valaki belépett a szobámba.
- Mi a... ?!- ijedten váltam el Shawntól, majd a kérdést feltevő személyre pillantottam.
- Hé! Hunter figyelj... - dadogta a rémült Shawn.
- Most ez komoly? Nem volt már egy normális csaj se, ezért a húgodra kell rámásznod? - tárta szét karjait.
A lebukás miatt remegő végtagokkal másztam le Shawnról, majd felhúzott térdekkel ültem az ágyamra. Egyfolytában Hunter lenéző pillantására tudtam gondolni, és arra az érzésre ami akkor keletkezett bennem.
Szégyenérzet!
Igen is szégyelltem magam amiatt, hogy a bátyámmal csókolóztam az ágyamon, de nem tudtam ellenállni az érzéseimnek amiknek nem lehet parancsolni. Ezt mindenki tudja! Nem tudtam kiszeretni belőle amíg távol volt, amíg Cameronnal jártam, amíg össze voltunk veszve. Egyszerűen én mindig is szerettem őt, és ez szerintem kölcsönös volt. Valahogy biztos voltam abban is hogy a féltékenysége vette rá arra, hogy azt kérje szakítsak Cameronnal. Máskülönben mégis miért akarná?
- Hunter! - kiáltottam ijedten, majd leugrottam az ágyról és futni kezdtem.
Épp a cipőjét vette fel, és láthatóan teljesen döbbent volt. Talán ott volt még egy érzelem is, de azt csak egy percre láttam elsuhanni az arcán: Megvetés.
Megvetett engem és Shawnt is, hisz undorító dolgot követtünk el. Hisz csókolóztunk!
- Ez nem helyes! - tekintetét az enyémekbe fúrta.
- Tudom. - forgattam meg szemeim.
- Az Isten szerelmére ez undorító!
- Tudom! - válaszoltam felemelt hanggal.
- Nem folytathatjátok!
- Tudom... - suttogtam magam elé nézve.
Hunter egy darabig állt még, és tehetetlenül fürkészett engem. Várta hogy megszólaljak és a képébe röhögjek mondván ,,ez csak vicc volt", de túl sokat hazudtam már és neki valamiért képtelen voltam. Neki nem tudtam azt mondani hogy nem szeretem Shawnt, neki nem tudtam azt mondani hogy ez csak vicc volt. Neki nem.
Gondolataimból az ajtó csapódása zökkentett vissza a valóságba. Hunter eltűnt. Nem kellett volna hagynom magam Shawnnak. Ez nagy hiba volt.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Szerelmes lettem a bátyámba (S.M) ÁTÍRÁS ALATT
Romance- Mit érzel irántam? - suttogta majd a falhoz nyomott mégjobban. - Szerelmes vagyok beléd! - nyögtem ki. A jövőmre nézve teljesen ideális volt a lehetőség, és még csak nem is gondoltam az egyre csak kibontakozó érzéseimre, melyeket egy olyan személy...
