A vekkerem idegesítő hangja töltötte be a csendes szobát. A nap még egyáltalán nem mutatkozott meg, így feltételeztem hogy kicsit korábban keltem a kelleténél. Még egy percig az ágyban maradtam, majd gyorsan nekiláttam a ruha befejezésének. Két óra múlva nagyjából meg voltam elégedve a művemmel, amit szépen beleraktam a táskámba. Felraktam egy napszemüveget majd lementem. Az asztalnál egyedül Shawn ült aki nagyban telefonozott. Egy farmer volt rajta és egy póló. Haja kuszán állt, olyan ,,most keltem fel" látszatot adva. Végigvezettem tekintetem minden porcikáján, majd megráztam a fejem. Mit művelek? Indultam volna fel, hogy Camnek szóljak, mikor hirtelen megállított.
- Ne menj fel! Én viszlek el ma. - mondta.
A szívem gyorsabban kezdett el verni és paradicsommá változtam. Szóval ő hagyta hogy így megbámuljam....
Zavaromban hajamba túrtam, majd inkább felkaptam a cipőm, és kimentem a lakásból. Annyi gondolat cikázott a fejemben, és annyi kérdésem volt, melyekre valószínűleg sosem kapok választ.
Miután beültünk az autóba, Shawn megszólalt.
- Izgulsz?
- Nagyon! - válaszoltam sóhajtva.
Miután leparkoltunk Shawn megpróbált lenyugtatni több kevesebb sikerrel.
Remegő kezekkel nyomtam le a kilincset miután meghallottuk a ,,jöheet!" szót.
Szívem kalapált, míg gyomromnak liftezni támadt kedve.
- Jó reggelt! A ruhát hoztam hogy megnézhesse - motyogtam.
- Oh! Már vártalak Emily. - szólalt meg a már megszokott francia akcentusával. - Gyertek utánam!
Lementünk egy emeletet, majd benyitottunk egy terembe, ami valószínűleg egy műhely féle szoba volt. Odasétáltam az egyik szimpatikusabb próba babához, majd óvatosan ráraktam a ruhát. Mindenki néma csendben állt körülöttem, ami kissé frusztrált.
- A terveid közül ez tetszett a legjobban. Egy kicsit változtattál rajta a derekánál. Én azt javaslom hogy a következő ruhánál a pontos rajzod kövesd! - jegyezte meg, nekem pedig hatalmasat dobbant a szívem.
a következő ruhánál a pontos terved kövesd!
-----
Beszálltunk a liftbe, majd Shawn megnyomta az F gombot. Hihetetlenül boldog voltam, és minden porcikám remegett. Hirtelen megakadtunk, mire pánikolva Shawn-ra kaptam tekintetem.
- Mi volt ez? - kérdeztem ijedten.
- Azt hiszem megálltunk.- vont vállat lazán.
Szemforgatva lecsúsztam a földre, majd térdeim felhúzva próbáltam lenyugtatni magam. Mindig is utáltam a bezárt helyeket, és soha nem bírtam ki 10 percnél tovább. A másik dolog az volt hogy Shawnnal voltam bezárva.
Ő is leült mellém, majd elmosolyodva átkarolt.
- Nem lesz semmi baj!
- Ígéred? - kérdeztem remegve.
- Ígérem! - hajolt közelebb, én pedig elvesztem csillogó barna szemeiben.
Szívem zakatolt, míg gyomrom akaratlanul is görcsbe rándult. Arcom pír öntötte el, és légzésem megszűnt, mikor a fiú közelebb hajolt. Hirtelen indult meg a lift, mire én zavartan felálltam.
- Hú... - köszörültem meg torkom. - Azt hittem örökké itt leszünk - nevettem fel zavartan.
- Ez csak 5 perc volt! - hitetlenkedett Shawn.
Miután leértünk beültünk a kocsiba, majd elindultunk. Bekapcsoltam a rádiót, amiben Shawn Stitches száma ment. Elakartam kapcsolni, de ő megfogta a kezem ezzel megakadályozva ezt, és a kisujjával felhangosította.
- Komolyan? - nevettem el magam.
- Naaa! Valld be hogy tetszik! - mosolygott büszkén.
Elmosolyodtam majd hangosan énekelni kezdtem. A fiú még mindig fogta kezem, és úgy tűnt nem is akarja elengedni. Remegve nyomtam bele jobban mancsába az enyém, amit csak egy kisfiús vigyorral díjazott.
ESTÁS LEYENDO
Szerelmes lettem a bátyámba (S.M) ÁTÍRÁS ALATT
Romance- Mit érzel irántam? - suttogta majd a falhoz nyomott mégjobban. - Szerelmes vagyok beléd! - nyögtem ki. A jövőmre nézve teljesen ideális volt a lehetőség, és még csak nem is gondoltam az egyre csak kibontakozó érzéseimre, melyeket egy olyan személy...
