Szerelmes lettem a bátyámba (S.M) ÁTÍRÁS ALATT

9. A tengernél

Másnap a kedves bátyám elhatározta hogy elvisz egy tesós napra. Sietve elkészültem, ám a sminkre már nem maradt időm. Az idő kellemesen meleg volt, és a nap sugarai lágyan simultak a háztetőkre.
Cipőm felkapása után lefutottam a kocsihoz, ahol Shawn várt rám.

- Én mondtam hogy ne a kocsiban várj meg! - nevettem fel, mire válaszul megforgatta csokoládé barna szemeit.

Bár mind ketten csendben voltunk, nem volt kínos a helyzet. Kezeit combomra csúsztatva élvezte az autózást, én pedig ajkamba harapva próbáltam visszafolytani egy hatalmas sóhajt.
Bár ő élvezte a helyzetet, jó magam kissé feszengve ültem végig az odafele vezető utat.
A tengernél parkolt le, egy eldugottabb barna színű cukrászda mellett. Egy hatalmas fa alá építették, így árnyékot biztosítva a helynek. Kíváncsian lépkedtem testvérem mellett, ki lazán kinyitotta előttem az ajtót.

- Egy jegeskávét, és egy fehércsokis frappucinot kérek, karamellás öntettel. - sorolta, míg én szótlanul álldogáltam, és az étlapot nézegettem.

Egy üres asztal igazán megtetszett, így bátyám otthagyva leültem ismét. Bár alig álltam 5 percet, mégis úgy vágódtam le, mintha 1000 éve nem huppanhattam le egy kényelmes székre. Lassan megérkezett Shawn az italokkal, majd miután leült elém, elkezdtünk beszélgetni. Talán kívülről egy átlagos szerelmespárnak tűntünk, míg mi tudtuk hogy belőlünk olyan sosem lehet...
Egy hatalmasat kortyoltam a fehércsokis italból, mely a mennyekbe repített.
Shawn nevetve mutatta hogy bizony bajszom lett, amin csak mosolyogni tudtam.

- Letöröljem? - kérdezte, mire autómatikusan megkérdeztem hogy mivel.

Szemei ajkaimra tévedtek, majd ismét találkozott tekintetünk. Zavartan egy szalvétáért nyúltam, majd megtöröltem tekintetétől izzó vörös ajkam.
A cukrászda után a tengerpartra vitt, ahol azonnal a víz felé futottam.
Shawn is utánam eredt, majd rám vetette magát. Nevetve próbáltam lelökni magamról.

- Shawn, azt akarod hogy megfulladjak?-nevettem.

Válaszul csak mosolyogva a fülem mögé tűrt egy kósza hajtincsem majd várt. Erre én közelebb hajoltam de nem értettem a helyzetet. Elvigyorodtam, erre ő ijedt arcot vágott, én pedig megnyaltam az arcát .

- Fúúúújjj! - visítozott.

Kacagva szaladtam a tengerhez, majd térdig belementem. Az ég kezdett narancs színűvé változni, és egy-egy sirály repült el a fejünk fölött. A víz csillogott a nap sugarai által, és narancsos színbe öltözött. Shawn is mellém lépett, majd ő is a tájat kémlelte.

- Tudod, nagyon hiányzott már ez... - szólalt meg kis idő után.
- Mégis mi? - kérdeztem rá sem nézve.
- Az együtt töltött idő! - válaszolta kedvesen.

Szívem melegség töltötte el szavait hallván, és arcom pír öntötte el. Gyomrom autómatikusan görcsbe rándult, és úgy éreztem menten összecsuklok.

- De hisz régen sem volt ilyen! - néztem rá furán.
- Na és a családi társas?
- Jaaa! Amelyikben folyton porig aláztalak téged és Liyaht -nevettem.
- Hé! Én is nyertem! - húzta ki magát büszkén.
- Jah igen.... - fogtam meg az állam - Az egész játéktáblát megfogtad , aztán a bábúkat a földre dobtad, a táblát a fejedre raktad és azt mondtad; Én nyertem ugyanis csakis én maradtam a táblán -utánoztam mélyen a hangját - Jah, és e-közben pedig ugráltál és bukfencezni próbáltál, csak hogy a bábukban elestél és rajtam landoltál - nevettem fel az emléken.
- A landolás nem volt rossz - kacsintott, én pedig fülig elvörösödve ledermedtem.

Shawn ezt kihasználva meglökött,én pedig a vízbe zuhantam. Ijedten álltam fel, majd hálát adtam az égnek, hogy nem volt rajtam smink. Mérgesen néztem rá, de az ő tekintete máshol járt. Feltűnően végigmért, majd a szemembe nézett.
Felhúztam a szemöldököm, majd belöktem a vízbe.
Röhögve felállt, és rámnézett. Gyönyörű volt! Nem tudom máshogy kifejezni a látottakat.
Ahogy a napnak háttal állt, és ez álltal a napfényben megcsillantak teste minden egyes szegletén a vízcseppek.
Ahogy vizes haja kócosan tapadt homlokára, ahogy ruhája rásimult izmos felsőtestére. Ahogy ajkai kissé elnyíltak és egy-egy vízcsepp csillant meg rajta, majd szélsebességgel a vízbe csöppentek. Ahogy nevetve beletúrt vizes tincseibe, miközben szemét lehunyta. Olyan volt, mint egy félisten!
Miután én is feltűnően végigmértem, felém kezdett futni. Tudtam mit akar ezért én is futni kezdtem nevetve, hogy el ne kapjon.
A víz kissé megnehezítette a rohanást, ezért a part felé vettem az irányt. Sajnos megcsúsztam így a ruhámra milliónyi apró homok tapadt.
Shawn nevetni kezdett, végül ő is a földön fetrengett.

- Shawn...Nem akarom elrontani a jókedved - mondtam szarkasztikusan - De most te is úgy nézel ki mint én! - nevettem, mire ő ijedten felállt és elkezdte magát leporolni.
- Aaaaaahj Emily! - kiáltotta felháborodottan. - Ez a te hibád! - nézett rám.

Mosolyogva elterültünk a homokban, majd az eget kémlelve gyönyörködtünk.
A hol már rég átvette a nap szerepét, és hirtelen két hullócsillag tűnt fel. Rögtön kívántam, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget. (De mivel elárultam ezért nem fog megtörténni...Ez a ti hibátok a ti lelketeken fog száradni!😂)
Shawn a hátán feküdt, egyik keze mellette, másik a hasán pihent.

- Annyira sajnálom - törte meg a kellemes csöndet.
- Mit? - kérdeztem arcát kémlelve.
- Hogy miattam nem vagy boldog - sóhajtott szomorúan.
- Shawn, miattad vagyok boldog! -mosolyodtam el.
- De hisz miattam szakítottál Cammel!

Elgondolkoztam a hallottakon, majd újból hátamra feküdtem. Fogalmam sem volt arról, mégis mit kellene mondanom neki, hisz igaza volt. Az este jövetelével kezdett lehűlni a levegő, így vacogva dörzsöltem meg karom. Shawn ezt észre véve átkarolta vállam, majd magához húzva próbált melegíteni.

- Shawn, igazad volt! - kezdtem el végül. - Ha megbántott volna, akkor te soha nem álltál volna szóba vele, ami azért nem jó mert a legjobb barátod!
- De szerettétek egymást! - sóhajtott - És miattam már nem fogjátok...
- De szeretjük egymást, csak barátilag. Nem jövök össze egyik barátoddal se, soha! És ezentúl nem veszünk ilyen miatt össze! - bújtam közelebb, mire halványan elmosolyodott.
- Soha többé! - suttogta, majd nyakamba fúrta arcát.

Kellemes bizsergés járta át minden porcikám, és belül ordítani tudtam volna a boldogságtól. Csak ott szerettem volna vele maradni örökké. Elfelejteni minden problémám, és csak vele foglalkozni. De mint tudjuk: Semmi sem tart örökké...

- Ideje indulni! - ejtette ki ajkai közúl ezt a két szót.

Sosem hittem volna hogy ezt fogom érezni. Ez teljesen más volt, mint amit az előtt éreztem.
Csak az járt a fejemben hogy Szerelmes lettem a bátyámba!