Leszármazottak

Part 28

Másnap dél tájban a kimerültségtől szinte eszméletlenül aludtunk el egymás karjaiban. Csak alkonyatkor ébredtem fel. Későre járt, tudtam, hogy hamarosan indulnom kell, de nagyon nem akarózott magára hagynom. Gyengéden cirógattam végig a haján, majd az arcán, az ajkain. Kis híja volt, hogy ismét nem kezdtem el kalandozni a tökéletes testén. Önuralom! Lassan ébrődözött. Finoman megcsókoltam a homlokát. Mint egy kiscica, úgy nyújtózott el az ágyamban. Csodás kép volt, ami beleégette magát az elmémbe csakúgy, mint az összes közelmúlt beli esemény.

- Szép napot!- folytattam a csókokat a vállán, majd végig a karján, a csuklóján, ahol még halványan látszott a fogam nyoma.

- Neked is szép napot!- Hozzám bújt szorosan. Élveztem ezt a fajta közelségét is. Ha rajtam múlt volna, beletelik pár hétbe, mire kiszállunk az ágyból.

- El sem hiszem, hogy megtettem!- sóhajtottam fel az eleven emlékképektől

- Hát én sem. De remélem nem vagy csalódott, mert nekem nem volt még ehhez fogható élményem, az biztos.

- Csalódott!...Fantasztikus volt minden egyes másodperce. – nem bírtam az idióta vigyort letörölni az arcomról. A gondolataim ismét megtették a hatásukat, a testem reagált és ismét kész lett volna birtokba venni a jogos tulajdonát. Megcsókoltam finoman, éreztem a belőle áradó vágyat is. Létezik ez egyáltalán, hogy majd huszonnégy órás szeretkezés után még mindig többre vágyok? Basszus, veszek egy szigetet és eltűnünk minimum egy évtizedre, ha így folytatjuk.

- Köszönöm neked. Olyan furcsán érzem magam, mintha hegyeket tudnék megmozgatni, jó hatással vagy rám.

- Biztos a vérem teszi. - közben elkezdtem végigharapdálni finoman a melleit. Hangos sóhaja újabb csókokért könyörgött.

- Kétségkívül fantasztikus íze van, minden porcikádnak!- ragadta meg a hajamat.

- Úgy, mint a tiédnek. Csak szólj, hogy melyik részemből szeretnél és megkapod!

- Hogy milyen adakozó is lettél hirtelen. Nemrég még sajnáltad tőlem a legapróbb gyönyört is. – Nem volt ez jó. Felemelkedtem, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Nem sajnáltam, csak nem akartam, hogy meggondolatlanul bármibe belekényszerítselek, de már nincs menekvés. Ha akarod, ha nem, megkaptál.

- Most még nem, de meg foglak! Kulcsolta körém a bokáját, ezzel kiváló helyzetbe kerülve.

- Azt hiszem, hogy az összekötődött férfiak első ismérve az adakozó természet. Temetkeztem bele. Mint elsőre, most is akkora élvezetet okozott, ahogy körbeölelt a forrósága. Gyengéden csókoltam. Megtöltötte a fejemet az illata, az íze. Egyre hangosabbá vált, nem tudtam tovább finomkodni. Megrészegített a kielégülés utáni vágy. Egyszerre értük el a tetőpontot. Kimerülten borultam rá. Ez volt az én otthonom, a mentsváram, mélyen a karjaiba burkolózva. Imádtam, ahogy a hajammal játszik. Halk kopogás törte meg a nyugodt csendet. Majd még egy kissé hangosabb. Megéreztem Kayron jelenlétét. Basszus, már megint őt küldték bűnbaknak.

- Öt percet kapsz, hogy elfuss, ha beérlek, megöllek. De előtte kegyetlenül megkínozlak!

- Tisztában vagyok vele. Akadt egy kis gondunk, amint kész vagy indulunk.

- Öt perc!- igazából hálás voltam így is neki, hogy ennyi időn keresztül is távol tudta tartani a többieket, de lement a nap és ezek szerint nemcsak a kastély kelt ismét életre. Egy újabb megoldandó probléma. Ott kellett lennem, hátha belefutok valamibe, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Eni mosolyogva simította ki a szememből a hajtincseket.

- Menj már, had aludjam ki magam végre!

- Aztán fitt legyél, mire visszaérek! Még terveim vannak veled. Mit szeretnél vacsorázni és hol?

- A szobámban és bármit.

- Intézkedem. – Gyors telefon és a fürdőbe vettem az irányt. Nem volt sok időm vacakolni, zuhany és elkezdtem kipakolni a gardróbba elzárt fegyvereimet. Eni arca sápadt lett, de nem szólt egy szót sem, csak nyelt egyet. Ellenőrzés után becsúsztattam őket a fegyvertartómba. Loptam még egy utolsó lágy csókot. Megragadta a kabátomat és visszahúzott. Kétségbeesett szemekkel suttogta a számba.

- Légy óvatos! Kérlek!...Szeretlek!

- Mint mindig, az leszek. Szeretlek. - Újabb utolsó csók. Vártak a dolgozószobámban.