Leszármazottak

Part 34

Beletelt több mint huszonnégy órába, hogy el tudjuk hagyni a szobát. Kimerültem, Eni viszont fel volt pörögve. Meg kell hagyni tényleg jótékony hatással van rá a vérem. Egész kivirult. Nekem viszont többre volt szükségem. Nem bántam volna, ha Chrystor vendégei közül valakit marasztalt volna, akivel csillapíthatom a szomjam. Eniből nem akartam többet inni a kelleténél. Féltem, hogy ártok neki olyan felindult állapotban, utána meg csak arra ébred, hogy 'bocs szivi, de most egy évre sötétszobába száműztelek, úgyis ezt akartad, tudom még nem most, de jó, nem?' Tehát maradtam a másik elfogadható alternatívánál. Élő vérre volt szükségem. Kénytelen voltam kimenni a többiekkel, ha csak pár órára is, ha nem marasztalt valakit az ügyeletes szívtipró.

Az étkezőben egész tömeg volt. Még senki nem indult az útjára, pedig máskor ilyenkor már régen kint szoktunk lenni.

- Mindenki szabadnapot vett ki, vagy csak nélkülem nem mentek semmire?

- Csak olyan jól végeztük előző este a dolgunkat, hogy nem maradt mára teendőnk- igencsak viccesen festett Kayron a szájából kilógó fél kiflivel. A többiek egy hang nélkül várták, hogy robbanjak. Nem fogom soha megérteni, hogy miért várják tőlem mindig a legrosszabbat. Kényelmesen leültünk vacsorázni. Úgy tűnt, még mindig nem siet senki sehová.

- De komolyan... senkinek nincs dolga?

- Konkrétan nem sok. Ma még nem történt semmi. Kell egy kis lazítás mindenkinek. Hetek óta nem történt ilyen. Nestor rábízta a mai napot az őrgrófokra. Ő meg Delin bezárkóztak, szóval senkinek nincs jelenleg semmi halaszthatatlan dolga. – Joel miután befejezte a mondandóját még mindig azt várta, hogy lecsapok. Mulattatott a dolog.

-Chloe?

- Ethana

-Chh. Chrystor, ha befejeztük szükségem lenne rád.

- Semmi gond. Jön addig valaki biliárdozni?

- Szarrá verlek- Pattant fel Kayron. Esther és Kál is követte. És ez az... Joel kezében tényleg egy mogyorókrémes szendvics díszelgett. Nem bírtam megállni röhögés nélkül. Sértődötten a középső ujját mutatva elvonult a többiek után a zsákmányával.

- Olyan kegyetlen vagy néha velük.

- Ó Drágám, láttál volna, amikor még nem ismertelek.

- Hogy érzed magad?

- Szomjasan, fáradtan, de tökéletesen kielégülten és boldogan.

- Ezt valahogy bóknak veszem.

- Veheted is. Te? Remélem nem lett belőlem eleged!

- Csak az elkövetkezendő fél órára, amíg megeszem a vacsorám.

- Ennek örülök. Ha nem gond, viszont egy kicsit utána magadra hagylak, sietek vissza, amint tudok.

- Szerintem a szobámban leszek.

- Eneth..én tényleg szeretném tudni, hogy nem alakult e ki benned valamiféle ellenérzés az elmúlt nap folyamán. - próbáltam az arcában olvasni, de nem sikerült. Kétségek gyötörtek. Nem voltam benne biztos, hogy ő is olyan jól érezte magát ebben a dologban, mint én. Egy óriási kő esett le a szívemről, amikor végre rám nézett és láttam a szemében a szerelmet és vidámságot.

- Életem egyik legcsodálatosabb napja volt. Csak megnyugtatásul közlöm, hogy az összes ilyen hozzád kötődik. Emberfeletti dolgokba viszel, amiért nem lehetek soha elég hálás. – olyan jól esett az ujjai cirógatása az arcomon, hogy legszívesebben doromboltam volna, mint egy kiscica.

Amint kitettem a lábam az ajtón, viszont már ismét teljesen máshol jártak a gondolataim. Az érzékeim felerősödtek. Chrystor Jaguarjával mentünk. Utáltam, ha más vezet, de ezúttal szinte örültem a lehetőségnek, hogy pár percre behunyhatom a szemem, és nem kell az útra koncentrálnom. Túl fáradt és szomjas voltam hozzá. Hamar elértük a legközelebbi várost

Én más értékek szerint éltem, de Chrystor elég laza volt hozzá, hogy felvegye és kiélvezze az emberek által kialakított sztereotípiákat. Meg volt a saját kapcsolatrendszere. Ha embernek születik, díler lett volna, vagy valami menő üzletember. Én kényelmetlenül éreztem magam ebben a világban. A bárban, ahová utunk vezetett félmeztelen lányok lejtettek a színpadon, párok bújtak össze sötét kis boxokban. Egy irritáló szag csapta meg az orrom, mint utóbb kiderül a hely tulaja közeledett felénk két hölgy kíséretében. A lányok, amint meglátták Chrystort, felcsillant a szemük.

- Mt szólsz? Megfelel?- Összefutott a nyál a számban. Ebben Nestor mindig jobbnak bizonyult. Közelebb léptem, az illatukat jól elraktározva magamban. Kellemes, üde illat volt, parfüm és mindenféle zavaró szagtól mentesen... és ami a leg lényegesebb, az egyikben ott volt az a plusz, ami miatt rá esett a választás.

- Ő kell

- Ő Amy. Köszönj szépen Amy! – A lányka mosolyogva készségesen hozzám dörgölőzve elrebegett egy sziát, a másik sértődötten vonult issza a színpadra illegetni magát. Jókora köteg pénzösszeg cserélt gazdát, és már távozhattunk is a tulajdonosaként. Hányingerem volt igazából, hogy mi mindent meg nem enged magának az emberi társadalom. Amy – persze kizárólag az én nézőpontomból- most nem került rossz kezekbe, de mi van azokkal, akiket szadista disznók vásárolnak meg azért, hogy kínozhassák, kizsigerelhessék őket. Rendben, bizonyos szempontból nekem is lehetett volna lelkiismeret- furdalásom. Valamilyen szinten kihasználni készültem az életét, de ez egy magam fajtánál soha nem lehetett szempont. nekem a vérükre volt szükségem, neki pedig egy stabil, új életre, ahol nem bántja senki.

Egyenesen az alagsorba hajtottunk. Minden kérdés és bármi nemű fecsegés nélkül követett az egyik lakosztályba, körbe néztem, már el volt készítve minden, amire csak szüksége lehetett, éreztem, hogy Alex kint várakozik.

Magam mellé ültettem az ágyra, a kissé túlsminkelt, de ápolt, kellemes megjelenésű lánykát. Az illata betöltötte az orromat. Összefutott a nyál a számban, éreztem, ahogy az agyaraim elérik a végleges méretüket. Biztos voltam benne, hogy a szemem is lassan elkezd izzani. Az érintésemtől mély álomba szenderült. Olyan könnyen mélyedtek a fogaim a bőrébe, mint ahogyan a kés szántja a vajat. A meleg vére lassan, de biztosan elkezdte megszűntetni a fájdalmamat. Az íze ezerszer jobb volt, mint a hideg vérnek, amihez szoktam, de Nessa vérét meg sem közelítette. Az övé... valahogy egészen más... A pulzusom az egyre növekvő szenvedélyemmel egyenesen arányosan változott. Nem kellett óvatoskodnom, nem érdekelt különösképpen, hogy fájdalmat okozok e vagy sem, vagy, hogy túl sokat veszek el tőle. Teljesen átadtam magam az ösztöneimnek. Mámor volt a javából. Ahogy feloldódott bennem az ereje, megtöltött élettel. A szíve először még vadul zakatolt, majd egy darabig az enyémmel együtt ütött és csak távolról érzékeltem, hogy egyre lassabbá és lassabbá válik. Nem jutott el a tudatomig, amikor végleg megállt. Csak akkor engedtem el, amikor már teljesen elmulasztotta a szomjamat. Hosszú idő óta először éreztem, hogy teljesen jól vagyok. Felhasítottam a csuklómon a bőrt, lassan csepegtettem a szájába a véremet. Egy – két perc után látszott a hatása... Hogy mennyire könnyebben ment minden, mennyivel erősebbnek éreztem magam! Tisztában voltam vele, hogy nem volt túl erkölcsös amit tettem, de nem voltam hajlandó lelkiismeret furdalást érezni a szükségleteim miatt. Ami pici viszont mégis elkerülhetetlenül befészkelte magát a bőröm alá, azt azzal hallgattattam el, hogy Chrystor mindig körültekintően választ és hogy személy szerint mindig csak az utolsó pillanatban választom ezt a módját a szomjoltásnak. Új személyként megkezdheti az életét, a klánunk tagjaként, amint túl lesz egy elég nehéz időszakon. Most a segítséget nem én jelentettem a számára, új katonákra volt a legnagyobb szükség, így Alex átvette tőlem, hogy alkalmassá tegye a feladatra.