Leszármazottak

Part 8

Már hat előtt ott szobroztam, Enire várva. Otthon pedig még újabb két órába telt, mire sikerült szerinte szalonképessé tennie magát. Csodaszép teremtés volt. Tele élettel, szenvedéllyel, de mégis ugyanakkor törékeny, nőies. Egyszerűen tökéletes. A fekete, ejtett vállú ruha kiválóan kiadott minden egyes formás domborulatot rajta. Nem volt egyszerű más irányba terelnem a gondolataimat... és a birtoklási vágy is ismét a hatalmába kerített. Szívem szerint bevittem volna a hálóba, letéptem volna róla a könnyű anyagot, hogy megnyugtasson, csak én létezem számára, csak nekem van jogom a bájait feltérképezni, de e helyett, inkább átadtam a meglepetésem. Nem volt egyszerű menet, de a végén feladta a harcot és elfogadta. Már a kisebb átalakítás miatt is dühös volt, ezzel pedig tudtam, hogy úgy gondolja, túlzásba estem, de nekem egyáltalán nem úgy tűnt a dolog. Szóval némi zökkenővel, de sikerült nyolc után elindulnunk. Joelékről már meg is feledkeztem. Végig kint szobroztak az ajtó előtt. Eninek földbe gyökerezett a lába, és a fiúk sem voltak túl barátságosak. Nem hittem el, hogy utasításba kell ezt is adnom.

- Eneth ők Joel és Kayron.

- Örülök, hogy a te barátaid közül is megismerhetek valakit – Érezhetően tartott tőlük, de ki is hibáztatná érte. Mindketten jóval meghaladták a száznyolcvanat és kilencven kilót. Kayron zöld szemeibe még költözött valami melegség, Joel viszont a vakító kék szemével és szőke hajával a viselkedésétől eltekintve is egyértelműen jégcsapként festett. – ők is...?- finoman bólintottam, erre Kayron nevetésben tört ki. Rosszallóan néztem felé, de nem hatotta meg a dolog. Ez volt az, akit én ismertem. Eni csak akkor engedett fel, amikor meglátta a barátait. Jó érzés volt a társaságukban látni. Annyira felszabadultnak, boldognak tűnt. Catherina örült az ajándéknak, Kayron pedig Catherinának. Egyre csak rohangált az italokkal, teljesen otthonosan érezte magát ebben a közegben. Lenyűgözött az alkalmazkodási készsége. Sikeresen félrenyeltem, amikor keményen hátba verte Joelt és lenyomatott vele egy deci tequilát. Ő soha nem iszik alkoholt és nem is eszik ételt, ha csak nem muszáj. Egy szőke szépség pattant az attrakció után szegény ölébe, ő pedig először esetlenül, majd egyre bátrabban kezdett kommunikálni a rámenős teremtménnyel. Micsoda este, még nővel sem láttam soha.

Eni vonta el a figyelmem róluk. Már táncoltak egy ideje. Annyira szexi volt, teljesen felhúzott, úgy csavargatta a csípőjét, hogy a legtöbb férfi tekintet rászegeződött. Ő ebből mit sem vett észre, csak érezte a zenét. Nem bírtam ellenállni. Csatlakoztam hozzá. Hátat fordított és ingerlően nekem dörgölőzött. Nem tudtam, hogy mit képzel, menyi akaratereje lehet még egy férfinak. Tudatában voltam, hogy már nagyon a végét járom.

- Azt hittem nem táncolsz - simult oda hozzám még szorosabban, mire megfogtam a csípőjét és tökéletes összhangban kezdünk együtt mozogni. Nagyon ment.

- Miből gondoltad? Látnál csak keringőzni- Lesiklott a kezem a combjára. A levegő izzott köztünk. Úgy éreztem menten szétrobbanok, ha most rögtön nem teszek valami egész illetlen dolgot vele a táncparkett közepén. Már olyan régen forrt bennem a kielégítetlen szükség iránta és az elmúlt este eseményei még feszültebbé tettek. Örömmel fogadtam minden mozdulatát. Megadta magát nekem. Szembe fordítottam, tovább nem bírtam egy pillanatot sem várni. Végre megízlelhettem az ajkait. Hevesen csókolni kezdtem. Ilyen elemésztő vágyat még nem éreztem egész eddigi életem során. A fejem szédülni kezdett, a szívem kis híja volt, hogy ki nem ugrott a helyéről a nagy zakatolásban. A világ megszűnt létezni körülöttünk. Miközben egyik kezemmel tartottam, a másik szabadon kalandozhatott az egyelőre ruhával borított csodás női testen. Kívánt ő is, éreztem. Megremegett minden simításomra és hangos sóhaj hagyta el a száját. Az ingem gombjain kezdett matatni, amikor Joel figyelmeztetett minket szolidan, hogy mások is jelen vannak.