Leszármazottak

Part 17

Nem álltam készen, hogy visszatérjek Eni szobájába, inkább előkészítettem a terepet kettőnknek. Elkészítettem a Kawasakit, felkutattam a biztonsági holmikat hozzá. Egyre izgatottabb lettem. Szerettem a szabadban lenni ilyenkor. Lassan körvonalazódott a terv. Volt egy hely... megtaláltam a tökéletes randevú módját.

Elenától kölcsönkértem a konyhát. Nem tetszett neki a dolog, de beadta a derekát, amikor erősködtem, hogy meglepetést szeretnék. Előkészítettem az egyetlen étel hozzávalóit, amit el tudtam készíteni és tökéletesre sikeredett is, szinte minden alkalommal. Úgy terveztem ágyba viszem a reggelit, kávét főztem és épp a zöldségeket raktam a serpenyőbe az omletthez, amikor megcsapott az illata.

- Jó reggelt Kedvesem!- A karomba kaptam, homlokon csókoltam és leültettem az egyik bárszékre. Nem volt idő, féltem szénné égetek mindent. A szemével vetkőztetett. Tetszett a dolog. jó volt érezni, hogy nem csak ő van rám ilyen hatással, hanem én is rá. Farmert és szűk halványzöld pólót viselt. Nagyon ment a szeméhez.

- Szia.

- Remélem szereted a zöldséges omlettet. A kávét tudtommal édesen, tejjel.

- Tökéletes lesz. Nem is tudtam, hogy ilyenre is képes vagy.

- Még senki sem panaszkodott- elakadt a lélegzete.

- Szokásod idecsalni az ártatlan naiv lányokat, és saját készítésű reggelivel elcsábítani?

- Drágám, te sem ártatlan, sem naiv nem vagy...- próbáltam húzni egy kicsit, de a szeméből ítélve nem jött be a dolog. - rajtad kívül, egyedül Chloenak főztem, és a szobámban sem járt még senki más, sőt, tovább megyek, nem volt még senki, aki csak egy kicsit is érdekelt volna, szóval elég legyen a rosszindulatú feltételezésekből, mert úgy sem mész vele semmire, inkább egyél és csodáld a szakács tudományomat. – megszemléltem a művem, a díszítésben tényleg jó voltam.

- Lenyűgözött Mr Albori

- Albori herceg hölgyem. – fejet hajtott.

- Ugye csak szivatsz.

- Nem, ez teljesen hivatalos, de mi lenne, ha befejeznéd a reggelid, terveim vannak mára.

- Úgy ki fogsz ütni, mint tegnap? ...Ez tényleg isteni finom!

- Nem szándékozom. Este az apám szeretné, ha vele vacsoráznánk. Jó lenne, ha megismernél mindenkit, vele szemben pedig nem árt, ha észnél van az ember. Szóval inkább felpörgetnélek, ha nem gond.

- Igenis Herceg, bár most teljesen hivatalosan is a frászt hozta rám.

- Ne aggódj, egy pillanatra sem hagylak egyedül, vigyázok rád. – próbáltam bátorságot önteni belé, talán finomabban kellett volna adagolnom a dolgokat.

- Bízom benned... hová megyünk, átöltözzek?

- Így tökéletes vagy. Meglepetés.

Reggeli után a garázsba vezettem, át egészen a saját, személyes játékszereimhez. Voltak olyan járművek, amiket közösen használtunk, ezeknek a kulcsát itt tároltuk a garázsban, ezen kívül mindannyiunknak meg voltak a személyes dolgai. Én kisajátítottam a kisgarázst, az alaksori parkoló végében. Csináltattam hozzá egy kis szobát, zuhanyzót. Volt egy Audi terepjáróm, a BMW és a Kawasaki gyorsasági motor. - A kedvencek. Ezeket vedd fel, elég hűvös van ma és biztonságosabb, ha véd valami. – kezébe nyomtam az előre összekészített sporttáskát.

- Nem vagyok biztos benne, hogy nekem való. –Hevesen ingatni kezdte a fejét, félelem villant a szemében...

- Azt mondtad, bízol bennem. – Annyira szerettem volna, ha élvezi az egészet. Gyengéden hátra húztam a copfját, kényszerítve, hogy a szemembe nézzen, majd vadul csókolni kezdtem... A gumit lassan kicsúsztattam a hajából. Imádtam, ahogy a fürtjei össze-vissza kunkorodtak az arca körül.