Leszármazottak

Part 26

Ideje volt felmérnem, hogy mindez Enethnél milyen károkat okozott. Félve pillantottam rá. Az arca még mindig falfehér volt, bár állta a sarat és próbálta a zavarodottság legkisebb jelét sem mutatni, viszonozta a felé küldött mosolyokat. A kezébe nyomtam egy pohár pezsgőt. Engem is ugyanazzal a ' kötelező mosollyal' jutalmazott. Gondoltam, jobb lenne, ha egy percre leülne, mielőtt összeesik még nekem. Nem ellenkezett.

- Sajnálom, hogy végig kellett nézned és, hogy ilyen veszélynek tettelek ki.

- Én nem sajnálom. Ez hozzád tartozik és ráadásul úgy vettem észre, hogy nem voltam veszélyben. Basszus, hogy ezek hogy lekezelték a dolgot. Nem állnék ki Estherrel az tuti.

- Most rettegsz tőlem? Mert nem akarom, hogy félj bármelyikünktől is. Itt mindenki védelmez téged.

- Nem félek, csak nem voltam felkészülve erre a látványra.

- Pedig, ha átváltozol számodra is hétköznapi dolognak hat majd a gyilkolás. Gondold át, mire vágysz.

- Rád, és csak úgy lehetünk tökéletes egészek, ha hasonló leszek hozzád– Óvatosan a keze felé nyúltam. Nem voltam benne biztos, hogy tényleg nem ijeszti e el a dolog.

- Annyira reménykedtem, hogy nem történik semmi baj, főleg nem ma este. Tökéletesnek kellett volna lennie. Amikor megláttalak...

- Még lehet tökéletes! Fogd már fel, szeretlek és ezen, semmi nem változtathat.– Joel lépett közelebb figyelmeztetve, hogy ideje lenne megnyitni az estét. Hát nem zajlott már így is pont kellőképp?

- Megtisztelnél, azzal, hogy a nyitótáncnál a partnerem leszel?- Kérdeztem félve. Komolyan, mint valami kiskamasz, néha úgy éreztem magam a közelében.

- Szívesen- Ezzel sikerült teljesen magam mögött hagynom az elmúlt percek eseményeit. Még nem akadt eddig jobb táncpartnerem. Hihetetlenül kecsesen mozgott. A zene teljesen magával ragadott.

- Mindig tartogatsz számomra valami meglepetést. Amikor már azt hinném, hogy az érzelmeim nem lehetnek erősebbek az irányodban, megcáfolod azt. A szépséged beragyogja az egész estét. Elfeledtet minden rosszat.

- Csak miattad vagyok, amilyen vagyok Noel.

- Még mindig engem szeretnél?

- Számomra te jelented a világot. Csak téged!– A zene lelassult és váltott, visszakísértem a helyünkre. A társaság nagy része ekkorra már táncolt. Peregtek a percek, az órák. Amikor már kezdett oszladozni a tömeg, elég nyilvánvalóvá vált, hogy egy cseppet sem nyerte vissza józan ítélő képességét a kis véres jelenetünktől. Kikísértem az erkélyre friss levegőt szívni. Nem tudom, hogy az ötödik pohár pezsgőnek köszönhettem, vagy a megcsappant létszámnak, de a tűz felgyúlt a tekintetében. Egy percig csak álltunk egymással szemben, majd, végigcirógatta az arcom, haladt egyre lejjebb, le egészen finom mozdulatokkal. A mellkasomon kezdett játszani. Megőrjített. Ha játszadozni akar, hát legyen, rajtam nem múlik a dolog. Ugyanúgy kacérkodott, mint annak előtte. Egyszerűen képtelenség volt ellenállni, kivillanó vállának, sokat sejtető dekoltázsának, a szégyentelenül tökéletes ajkainak, csípője vonalának... Megpróbáltam meg sem mozdulni. Erre még közelebb húzott magához, ami áttörte a gátat. Meg kellett ízleljem. Forró csókjában elvesztem.

Egy pillanatra megfeledkeztem, hogy hol is vagyunk tulajdonképpen, erre is csak ő volt képes, hogy ilyen állapotba sodorjon engem.

- Nem gondolod, hogy ideje lenne felkísérned a szobámba?- dehogyis nem gondolom, csak nem fogod ilyen egyszerűen megkapni, amit akarsz... a játék legyen játék.

- Mint egykor? Tudod mi erről a véleményem.– mondtam a leheletemmel a nyakát cirógatva. Megremegett. Jó. Nagyon jó.

- Akkor miért kínzol ennyire? Nem szabadna a közelemben sem lenned, nemhogy szántszándékkal ingerelned!

- Kettőnk közül nem én vagyok a kegyetlenebb csábító. Mit gondolsz, miféle ember feletti önuralom kell hozzá, hogy betartsam az illő szabályokat?! Megőrjítesz Eni- suttogtam a fülébe, majd nagyon finoman végighúztam az ajkamat, le egészen a válláig, ahol megkarcoltam a fogammal. Felnyögött, az ujjait a vállamba mélyesztette. Az a fajta hangulat kezdett eluralkodni rajtunk, mint a bárban. Megragadtam a csípőjét, a másik kezemmel belemarkoltam a hajába, hátra billentve a fejét, szabad utat csináltam a nyakához. Ízlelni akartam, beletemetkezni teljesen. Végigszántottam a nyelvemmel. Te jó ég! Mennyi élmény volt már ez is. Megadta magát teljesen. Az uralmam alatt állt és ezt nagyon élveztem. Ekkor megjelent Joel. Szerencsére rám volt hangolódva. Időben érkezett. Ha egy kevéssel később ér oda, képes lettem volna belemélyeszteni az agyaram és nem épp azért, mert szomjas voltam. Utána pedig a Jó Isten sem lett volna képes megállítani abban, hogy a helyszínen magamévá ne tegyem.

- Ha szeretnéd, felkísérem a szobájába Enethet.

- Megköszönném. Szép éjszakát Kedvesem!- Csókoltam illendően kezet. Erre olyan mérges szikrákat szórt felém a csodaszép szeme, hogy majd hátrahőköltem. Tetszett, igazán. Kibaszottul szexis volt. Kikapta a tenyerét az enyémből és felvágtatott a lépcsőn, Joel meg loholva utána. Kicsit távol kellett lennem tőle, megpróbáltam lehiggadni, de sehogy sem sikerült.