Leszármazottak

Part 27

Joel vigyorogva tért vissza. Egyre emberibb lett a fiú.

- Heves a kicsike! Majdnem betörte az ajtót a nagy igyekezetbe.

- Vadmacska.

- Te aztán tudod a nőket idomítani. Csak nehogy túlpörgesd, mert a végén még valaki mást fog karmolászni.– És ez az! A saját hülyeségem miatt azon kaptam magam, hogy a torkát szorongatom. Amikor észhez tértem, megnyugodva láttam, hogy egy cseppet sem hatja meg a dolog, jobban vigyorog.

- Ne haragudj.

- Menj már te szerencsétlen!- Összeszedtem magam, elköszöntem mindenkitől és a szobámba, vettem az irányt. Le sem tudtam venni a szememet, a kettőnket elválasztó falról. Nem tudtam rájönni mi a picsára várok még! Gyáva voltam. Baszd meg! Az enyém, jogom van rá! Hallottam a lépteit. Kigomboltam az ingem, helyre raktam a mandzsettagombjaim, csak, hogy lefoglaljam az ujjaimat. Már szédelegtem a vágytól. Végigdőltem az ágyon, megpróbáltam visszatartani magam attól, hogy feltépjem az ajtót és átrohanjak. Hogy lecsuktam a szemem nem sokat segített, csak az ő csábító alakját láttam magam előtt. Úgy éreztem teljesen felemészt. Az egész testemet átjárta a bizsergés, amit a közelségének gondolata okozott. A csókjai emléke. Most semmi nem tudta elterelni a gondolataimat, egyszerűen nem bírtam uralkodni a szenvedélyemen. Összeszedtem minden bátorságomat. Készen álltam rá, hogy megtegyem az első lépést. A szívem ki akart ugrani, amikor meghallottam a közelgő lépteit. Feltárult az ajtó és ott állt mellettem ő.

- Már azt hittem sosem jössz és kénytelen leszek én átmenni.– a hangom rekedtesen csengett. Még mindig nem mozdultam, kellett egy másodperc, hogy erőt vegyek magamon és meg tudjak állni, ha mégis arra kér. Tett még egy lépést felém. Ösztönösen cselekedtem, megragadtam a derekát és magamhoz húztam.- Még van lehetőséged elmenni, de már nem sokáig kezeskedem az ép elmém felől, úgyhogy, ha egy szemernyi kétséged is lenne a dolgot illetően, még most szólj, és ne kínozz tovább! – sziszegtem elfojtott hangon. Ez már bőven túl jutott a határaimon. El nem bírtam képzelni, hogy mit teszek, ha elutasít. A látásom kiélesedett, éreztem, hogy váltok vörösre. Az elmém meg egyre homályosabb. Egy örökkévalóságnak tűnt, míg a válaszára vártam. Nem dönthettem le az akarata ellenére. NEM!

- Akarlak! Most és ezután mindörökké! És ettől még Te magad sem tántoríthatsz el.

- Jó ötlet volt a fehér, így legalább nem szegem meg a szavam teljes egészében.– A kezem most már szabadon mozoghatott, felengedtem a görcsös szorításból. Nem akartam elsietni semmit. Én tényleg nem! Gyengéden végigcsókoltam a vállát. A vágyam sürgetett, az iránta érzett szerelmem pedig követelte, hogy élvezzek ki minden egyes pillanatot. A kettősségben teljesen elvesztem. A ruháját egy mozdulattal kettészakítottam. Reméltem, hogy nem szerette meg túlságosan. A rohadt életbe! Harisnyatartós fehér fűző volt rajta. Mélyen magamba szívtam a látványt. Hangos nyögés szaladt ki belőlem. Végigsimítottam a ruhadarab vonalán. Az ujjaimmal a mellénél kissé elidőzve. Biztos voltam benne, hogy ezt megtartjuk... legalábbis a következő pillanatig, amikor elkezdtem bontogatni. Most komolyan gondolták, hogy ennyi kapcsot raknak egy tenyérnyi valamire?! Mérgemben ez is szakadt. Sebaj. A bőröm találkozott az övével. Megadta a kellő lökést, felkaptam, és az ágyra fektettem. Közben megszabadultam az ingemtől. Szerencsére nem volt nehéz, mivel már ki volt gombolva, ez nem ment tönkre. Még volt két harisnyám és egy pici háromszög, ami az utamat állta a mennyországig. Egy röpke gondolat erejéig átfutott az agyamon, hogy a csipkecsoda szélű harisnya maradhat, de elvetettem. Érezni akartam a testének minden egyes négyzetcentiméterét. A gondolattól felvillanyozódva elkezdtem csókolgatni a lábfejét, az ujjaimmal lassan lefejtve róla. Mindkét csodálatosan formás lábánál. A csókjaimmal felfelé kezdtem haladni az édes, forró bőrén. Megemelkedett a csípője. Elégedett sóhaj hagyta el a számat, majd gonoszan visszanyomtam az ágyra, a tenyeremet a hasára raktam, ezzel egyhelyben tartva. A combja belső oldalára érve elkezdtem kifelé araszolni, áttértem a csípőjére, ahol finoman harapdáltam, majd a hasára, a köldökére, komolyan vettem a feladatot, hogy végig ízleljem. A mellei igaz elvonták a figyelmem. A kelleténél több időt szenteltem nekik. Tökéletesen formás alakjuk az őrület felé sodort. Az édes, kemény mellbimbójától képtelenség volt elszabadulnom. Egész nap rajta tudtam volna csüngeni. Felváltva kényeztettem az ujjaimmal és az ajkammal. Míg hangos sikítás nem tört ki belőle.

- Könyörgök!- Értem én szivi! Nem kell kétszer mondanod. Tovább haladtam felfelé, finoman a vállát harapdálva, majd a nyakát, az állát, végül a nyelvemmel betörtem az ajkai közé. Hangosan sóhajtott. Készen várt, de még mennyire. Máshol is érezni akartam. Újra lefelé araszoltam, míg el nem értem ismét a combja belső oldalára, majd egyre beljebb, feljebb. Az íze édesebb volt, mint az ambrózia, az ujjait mélyen a hajamba fúrta, magához húzva. Minden lélegzetvétele egyre hangosabbá vált, majd egyszer komoly meglepetést okozva, valahogy maga alá tepert, forró csókokkal borítva el a testem, apró harapásokkal korbácsolva még magasabbra a vágyam. A nadrágot és az alsót egy mozdulattal lerántotta rólam, majd végigmért. Hé! Ezt nem nekem kellene? Égett a szeme a vágytól. Te jó ég! Ahogy a szájába vett és elkezdett először csak finoman ízlelni, majd egyre hevesebben, komolyan az ájulás kerülgetett a gyönyörtől. Megértettem az előbbi heves megmozdulását. Én sem bírtam túl sokáig az édes kínzást. Megragadtam és magam alá gyűrtem. A tarkója alá csúsztattam a kezem. Látni akartam a tekintetét és azt akartam, hogy ő is lássa az enyémet. Birtoklóan megcsókoltam és ez volt az a pont, amikor már egyáltalán nem bírtam tovább tartani magam. Sajátomnak akartam, mindenestől, mindenféleképpen. Meg kellett kapjam. A csók közben teljesen eggyé váltunk. Atya ég! Annyira forró, és selymes. Kellett egy lélegzetvételnyi szünet, hogy meg merjek mozdulni. Csodálatos élmény volt benne lenni. Hallani a gyönyör hangjait, ami elhagyja az ajkát. Teljesebb összhangban mozogtunk, mint a táncparketten és sokkal szenvedélyesebb volt ez a táncunk az összes eddiginél. Felsikoltott, majd belevesztem a gyönyör hullámaiba vele együtt, de képtelen voltam betelni vele, ahogyan ő sem velem. Az iránta érzett vágyódásom úgy tűnt beteges méreteket ölt. Az agyaraim szinte sajogtak a jussukat követelték. A sötét énem birtokolni akart, minden lehetséges módon. Morgás hagyta el a számat. Felém kerekedett, felültem, hogy még közelebb érezzem magamhoz. Lassítottam a tempón. Képtelen voltam felfogni, hogy mi is történik valójában. Enyém volt és tudtam, hogy ez az, amit szeretnék mindörökre. Kicsit hezitáltam, hogy vajon ő tisztában van e a jelentőségével. De ő igenis akarta. Úgy, ahogyan én.

- Csináld!- nyögte a számba követelésként.

- Biztos vagy benne? – Hülye kérdés volt. Addigra már olyan állapotba kerültem, hogy, ha akarom, akkor sem tudom féken tartani magam. Itt már nem számítottak az elveim, sem semmi más, csak ő egyedül. Csókjai, érintése forróbb, mint az égető nap. A választ már meg sem várva a karmommal végigcsikartam a nyakamon a bőrt. Ösztönösen rátapadt. Minden eddigi ellenállásom ezen a ponton elszállt, ivott belőlem. A tudat egy újfajta érzéssel ajándékozott meg. Tisztában voltam vele, hogy mit jelent mindez, de érezni, csak most éreztem. Egy pillanatra sem szakadt el a véremtől miközben magamhoz emeltem a csuklóját és átharaptam a bőrét.

Ez volt életem legcsodálatosabb élménye, ami valaha is megesett velem. Amikor a vére feloldódott az enyémben... olyan erővel töltött fel, amit nem is reméltem és éreztem, hogy többé már nem vagyok egyedül. Egyek vagyunk és leszünk ezentúl, amíg meg nem szűnünk létezni. Mi ehhez egy egyszerű eskü, vagy felhajtás... innen nézve nem bírtam felfogni, hogy miért is voltam olyan balga, hogy ennyire ragaszkodtam ezekhez a dolgokhoz.

Szinte felolvadtunk egymás karjaiban. És még többet akartam. Egy újabb sikoly után átvettem az irányítást és újra felé kerekedtem, így mindkettőnket eltávolítva a szivárgó forrástól, szinte sajgott a lelkem az ürességbe, amit ez a mozdulat okozott, de nem hagytam túl sok időt, ismét egymásba fonódtunk egy forró csókban. Hihetetlen élmény volt, ahogyan a vérünk íze összekeveredik a számban, ezzel ismét felkorbácsolta a szűnni nem akaró szenvedélyemet. Ezúttal hallottam a saját torkomból előtörő kiáltást is, amint beteljesedtünk már sokadjára ezen az estén. Ésszel és képzelettel felmérhetetlen, hogy mi is az, amiben mellette részem volt. Az éjszaka hátralevő része kevésnek bizonyult ahhoz, hogy akár csak egy kicsit is csillapodjon egymás iránti vágyunk.