Leszármazottak

Part 10

Haza érve a szokásos felbolydulás helyett csend fogadott.

Rohantam az alagsorba, ahol a Doki már várt, apám bezzeg sehol. Tipikus. Csak amit ígért. Sem több, sem kevesebb és semmi érzelgősség.

Szerencsére jól reagált. Nagy volt a vérveszteség éscsak másodperceken múlott, de úgy nézett ki, hogy hamarosan túl lesz a nehezén.Nem tudtam elmozdulni mellőle. Egy egész napon keresztül néztem, hogyan alakulát percről percre, míg végül még a horzsolásai, és hegei is nyomtalanuleltűntek. Gyönyörű teremtés vált belőle, és ezentúl, hivatalosan is az énőrült, kelekótya húgocskám. Lassan rebegtetve a szempilláit tért magához.Felugrott riadtan, ami picit nagyra sikerült, mert a szoba túlsó falárarátapadva találta magát. Elkerekedett szemmel mérte fel a terepet, majdmeglátott engem és egyszerűen a karjaimba teleportálta magát. Hú... láttam, nemlesz egyszerű dolgunk. Túl sok ajándékot kapott, ez pedig az ő természetével... deaz volt a leglényegesebb, hogy itt volt, egyben, egészségesen. Szorosanmagamhoz öleltem és próbáltam megnyugtatni. Simogattam a haját és ritmikusanvalami olyasmit gügyörésztem, hogy minden rendbe jön. Órákig ringathattam azölemben. Nem tűnt fel az idő múlása. Neki viszont igen, a torkához szorította akezét. A mi Doktorunk igencsak előre látóan bekészített két palackotszomjoltásra. Chloe pedig mohón lehúzta egyszerre az egész üveggel, majd amásodikat már megpróbálta kulturáltan kortyolgatva. 

Nem beszélt a történtekről, nem kérdezte, hogy hogyan került ide, csak egyszerűen hálás volt az életért, amit kapott. Látszott, hogy néha maga alá kerül, voltak dühkitörései, betudtam egy természetes reakciónak. Túl fiatal volt, de biztos voltam benne, ha valaki, akkor ő meg fog birkózni mindennel. Napokig nem akart látni mást rajtam kívül, csak üvegből ivott és próbálta kontrollálni a mentális képességeit. Legalább egy hét kellett, mire kimerészkedett az alagsori szobából és rábeszéltem, hogy rendezzünk be a szobámhoz közel neki is egy sajátot. Az interneten összeválogattunk mindent, jó volt látni, hogy nem hagyta el a humorérzéke és vörös bársonyfüggönyös koporsó formájú ágyat, meg leopárdmintás perzsaszőnyeget szeretett volna, antik pipereasztalt fekete tükörrel és persze egy olyan éjjeli lámpát, aminek oroszlán karmai vannak. A végén persze kiderült csak ugrat és sikerült ésszerű mederbe terelni a dolgokat. Egész pofás kis helyet hoztunk össze. A ruhákkal viszont tényleg bajban voltam, túl sok csipke, fűző, meg egyebek. Túl rövid és túl hosszú szoknyák. Feladtam már az elején és a kezébe nyomtam a kártyámat. Utólag kiderült kár volt, persze nem a ruhák, hanem a szalonba került új bútordarabok miatt. Apám elsőre kiakadt, majd, meglepő módon egy szó nélkül megtűrte őket, csak egy-egy fintorral nyugtázta az ottlétüket, Chloe pedig többé nem vásárolt a közös helyiségekbe, ezzel megelégedett, és úgy érezte, hogy beköltözött. Apám felesége a lehető leg türelmesebben állt hozzá, Keenath, pedig nem igazán vett róla tudomást. Az őrzők elfogadták, Esthert is beleértve, Kayronnal meg egyenesen jól kijöttek. Ethana meg... hogy is fogalmazzak, szinte beköltözött hozzá, és nem csak baráti értelemben. Meglepett, de nem avatkoztam közbe, jó hatással volt rá a boszi. Különböző finom praktikákra tanította, amire én képtelen voltam. Láttam, hogy jó úton halad. Pár hét múlva, már kipróbálta milyen emberből inni és életbe is hagyta, szóval meglepően gyorsan fejlődött. Két hónap és már velünk tartott az egyik buliba, amit Chrystor szervezett, pár napra rá, pedig a birtokhatáron kívül lévő kis vendéglőbe is, amit menetrend szerint felfordítottunk. Büszke voltam rá, apám pedig teljesen elhatárolódott. Ő addig elégedett volt, amíg elláttam a kötelességemet. Visszarázódtam, többé-kevésbé, mintha az ötszáz év meg sem történt volna. Egy- két évet töltöttem itthon időszakonként, ezért tudtam, hogy sok minden megváltozott. A határokat jobban védik, a népességsűrűségből adódóan és a saját fajtánk számának emelkedése miatt nagyobb elővigyázatosságra volt szükség a klán védelmében. Véleményem szerint túl sokan voltunk egy helyen, de ennek is meg volt a maga szépsége. Pár fős csapatokban jártunk ki, feltérképezni a területet. Nestor szerint jót tett a jelenlét a fajtánknak, mert egy-egy nagyravágyó, önmagát istenítő mindig akadt köztünk, aki szeretett volna kitűnni, vagy kénye kedve szerint gyilkolászni. A pénz sok mindent megold, de egy tömegmészárlást, vagy médiába felbukkanó agyarat nem igen tudott volna helyrehozni. Az volt a legkényelmesebb, ha háttérbe maradunk, ez már évezredek óta működött és nagyon jól berendezkedtünk erre az életstílusra. Nem volt szükség bonyodalmakra.

Az őrzők is kikönyörögték magukat felváltva. Unatkoztak a négy fal között. Csináltunk egy rugalmas, gördülékeny beosztást és így mindenki elégedett volt. Nestor is. Tetszett neki, hogy össze tudunk dolgozni és ígéretemhez híven felvállalom a felelősséget.