Egy éjszaka!

9.

G elmesélte, hogy nem tudtak minket megvárni és elkezdtek enni. Amikor Jae a harmadik adag tésztát vette volna, akkor Jimin beszólt neki, amire ő mégjobban beoltotta a fiút. Aztán ment a vita és végül Jimin kövérnek és undorítónak nevezte az én legjobb barátnőmet. Nagyon dühös lettem. Az én nővéremet senki sem bánthatja! Felpattantam az ágyról és lerohantam a lépcsőn. Mit képzel ez magáról? Oké! Aláírom, hogy minden csajt be tudna fűzni egy menetre, de milyen alapon nevezi kövérnek és csúnyának G-t?! Ez azért már túl ment minden határon! Ha JaeHwa-t megbántják, akkor engem is bántottak és én nem vagyok olyan nyugodt természetű, mint G. Amikor leértem, a nappaliban megtaláltam Jimin-t. Ott heverészett a kanapén. Ott volt mellette a többi tag, de nem nagyon foglalkoztatott. Odamentem és a nyakánál fogva felrángattam Jimin-t és akkorát behúztam neki, hogy összeesett a földre. Ráültem a csípőjére és elkezdtem ütni ahogyan csak bírtam. Nem láttam semmit magam előtt, csak azt, hogy megbántotta a legjobb barátnőmet. Az orrából már ömlött a vér, ami miatt az én kezem is úszott a vörös folyadékban. Nem tudom meddig üthettem, de már csak annyit vettem észre, hogy Jin és Namjoon lefog és hátravezet. Közben Hope takarta el előlem a fiút, akit kis híján majdnem agyonvertem a szó szoros értelmében. Közben mind a hárman próbáltak nyugtatni. Kezdett már kitisztulni a fejem. Láttam a többiek aggódó arcát. Jeleztem Jin-nek és Mon-nak, hogy elengedhetnek, de nem akartak. Ekkor Jungkook és V kiabálását hallottam meg először.

-Eszméletlenre verted Jimin-t!! Hogyan lehetsz egy ilyen szemétláda?! Majdnem megölted Chim-et! Te nem vagy normális!-kiáltozott velem Jungkook.

-A drága kis Jimin-etek miatt zokogott a karjaimban JaeHwa! Megérdemelte! Még a halál is túl kegyes lenne hozzá! Hogy merte G-t olyan jelzővel illetni, hogy kövér és ronda?! Hahh? Megérdemelte amit kapott! Sőt! Azt is megérdemelné, ha megdöglene a francba!

-Senki sem beszélhet így Jimin-ről! Főleg nem egy ilyen kis ku...

-Ha kimondod azt a szót, akkor én foglak laposra verni Kook!-észrevettük, hogy az ajtóban egy halál nyugodt Yoongi állt.

Az arcán nem volt semmi jele, hogy dühös lenne, de láttam a szemeiben, hogy most-úgy ahogy én is tenném-legszívesebben megölné Jimin-t. Ekkor elengedtek a srácok és rögtön kiabálni kezdett Kook.

-Még ezt véded? Ez az állat majdnem megölte Jimin-t! És elvileg egy család vagyunk! Inkább úgy meg kellene verni, hogy még az a kurva anyja se ismerjen rá! Nem még védeni! Ez a kurva teljesen elvette az eszed!

-Minek neveztél?-odafordultam Kook-hoz és közelebbléptem hozzá-Itt álljunk meg! Te, hogy mersz ENGEM lekurvázni?! Inkább tiszteletet kéne adnod öcsi! Ha te a felét átéled annak, amit én átéltem akkor mondhatsz bármit! És anyámat ne merd a szádra venni, mert megöllek te utolsó senkiházi! Neked semmi sem szent te utolsó rohadék?! Nem ismersz, nem tudsz semmit rólam vagy a családomról!

-Én egy utszéli ribancnak nem fogok semmilyen tiszteletet adni! És ha ismernélek is, akkor is ezt mondanám, mert ez az igazság!

Ez volt az a pont, amikor nálam elszakadt az a bizonyos húr. Megfogtam a fiút a gallérjánál és levágtam a földre Jimin mellé.

-Ha ennyire véded, akkor legyél mellette!

Ezzel a mondattal felkaptam Diamond-ot és kiviharzottam a lakásból. Megállás nélkül futottam. Amikor hazaértem bevégtam az ajtót és lecsúsztam azon. Ott ültem a földön és magamhoz öleltem a térdeim. Dia mellettem volt és próbált vigasztalni... sikertelenül. A könnyeim patakban folytak le az arcomon. Eszembejutottak a régi emlékek. Amikor még egy család voltunk anyáékkal. Mert nekem is van egy olyan múltam ami meghatározta a személyem.

10 éves koromig minden rendben volt. Szép boldog családban nőttem fel. De aminr betöltöttem a 10-et, minden elromlott. A szüleim másnap nagyon berúgtak és a szemem láttára csalták meg egymást. Utána apám lelépett egy 20 éves ribivel, akitől azóta lett egy gyereke. Azóta nem is akar tudomást venni rólam. Anya azzal a pasival összeházasodott mikor 12 lettem és csak egymással foglalkoztak. Mikor megkértem anyut, hogy segítsen a háziban, akkor mindig elküldött, hogy ne zavarjam meg őket, meg egyedül is boldogulok. A pasi dús gazdag volt, így minden szeretetüket hetente egy bankkártyával fejezték ki felém. Állandóan részegek voltak és szexeltek. Nem zavarta őket, hogy én is ott vagyok előttük. Mikor szóltam nekik 13 évesen, hogy szóvátettem és megzavartam őket a szexben. Ekkor anyám azt csálta amit sosem gondoltam volnaróla. Pofonvágott a nagy semmiért. Elkezdett üvölteni velemés felküldött a szobámba. És csak most tudtam eljönni onnan. Minden emlék megvan a "gyerekkoromról". A vágások, a piázás...minden. Ezért lettem én ilyen! Mert elcseszték a szüleim az egész életem! Nem volt példaképem sem! Amit láttam a saját anyámtól az az volt, hogy alkoholista lett és, hogy megcsalta apát! Apám meg lelépett egy ribivel és szart rám! Ilyen példaképek kellenének nekem? Biztos, hogy nem! Jungkook-nak igaza volt! Fáj az igazság! Mert tudom, hogy egy elcseszett ribanc vagyok, aki kemény akar lenni! Mert tudom, hogy belül gyenge és életképtelen vagyok! Mert minden el lett cseszve az életemben! Mert vágdostam magam! Mert volt olyan, mikor az utcán aludtam el részegen! Ez mind megtörtént! Az is, hogy 14 éves koromban úgy felvágtam magam, hogy kórházba kerültem! Az is, hogy 15 évesen le akartam ugrani egy tetőről! Minden megtörtént! A depresszió, az alkohol, a kábítószer. Minden! 2 öngyilkossági kísérlet! KETTŐ! És még mindig nem döglöttem meg a francba! De itt van JaeHwa aki számít rám! És itt van Suga is, aki nem is annyira tapló, mint gondoltam!

Megsimogattam Diamond-ot és a kanapén aludtunk el. Csak mi ketten.

"Suga pov"

Amikor Uma kiszakadt a házból, utánamentem. Láttam ahogyan a könnyei már folynak le az arcáról. Visszamentem és nekiestem Kook-nak. Csak pár ütést kapott, de legszívesebben agyba-főbe vertem volna szét. Aztán felálltam és felmentem a szobámba. Nem érdekelt senki. Csak az, hogy Uma most is sír. Éreztem. Nem tudom hogyan, de éreztem. Ekkor lépett be Jin. Vele mindig mindent meg tudok osztani. Leült mellém a szobába és egymásranéztünk.

-Most ápolják le mind a kettőt. Kook-nak csak enyhén bedagadt az orra, de Jimin nem ilyen szerencsés. Neki az egész orra megzúzódott. Csoda, hogy nem tört el! De megértem Uma-t. Én is így viselkedtem volna ha megbántanak egy hozzám közel álló személyt. De téged viszont már nem annyira... Kook-nak miért vertél be egyet?

-Láttam sírni Uma-t... érzem, hogy most is zokog valahol. Nem tudom megvigasztalni... és nem lehet itt most, hogy lássam mosolyogni és beszélgethessek vele. És erről csak Kook és Jimin tehet. Miért szakad meg a szívem, ha Uma-ra gondolok, hogy talán most más vigasztalja?

-Suga... Nem lehet, hogy te szerelmes vagy?