Egy éjszaka!

21.

Negatív volt.

A teszten kőkemény egy csík feszített nekem. Mások ilyenkor elszomorodnak vagy dühösek lesznek magukra, de én örömömben könnyeztem. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, egyenesen Yoongi-hoz és amint megláttam, a nyakábaugrottam. Ő megpördített és én a vállába kezdtem el sírni. Nagyon jó érzés volt, hogy valaki ilyen helyzetekben is foglalkozik velem. Bár az elmúlt napokban eléggé furcsa volt a viselkedése felém, de ma elmondott mindent. És amúgy sem tudnék haragudni rá. Mikor elváltunk újra átöleltem és még mindig csak zokogni bírtam. Ő védelmezően a karjaiba zárt és símogatta a hátam. Ekkor jutott eszembe, hogy közölni kéne vele is a hírt. Elváltam Suga-tól és megmutattam neki az eredményt. Amint meglátta, hogy negatív lett, ő is mosolyogni kezdett. Ilyenkor olyan, mintha együtt lennénk, de valójában nem. De én örülnék a legjobban ha tényleg összejönnénk. Már csak egy kérdés volt. Akkor mitől vagyok olyan rosszul? Hisz gyomorrontásom nem lehet. Terhes-hála istennek-nem vagyok. Akkor mi a francért? De nem várhatom meg míg rosszabb lesz a helyzetem. El kell mennem kivizsgálásra. És a többieket is szeretném magam mellett tudni. De először Yoongi-nak mondom el az ötletem. Leültettem az előttem álló fiút és mellé ültem.

-Suga... most, hogy kiderült, hogy nem várok kisbabát... így nem tudom még elképzelni se, hogy mi bajom lehet... elszeretnék menni egy kivizsgálásra... és szeretném ha te és a többiek is velemjönnétek!

-Persze, hogy elkísérünk! Bandatag vagy! És a banda soha sem hagy cserben senkit! Felébresztem a többieket és indulhatunk is!

-Nem kell már senkit sem felébreszteni! Már felébredtünk! És gratulálunk, hogy nem lettél terhes! Nem is tudtuk volna elképzelni, hogy itt legyen egy gyerek! Főleg, hogy G és Tae összejöttek! Szegény baba! Miken kellene keresztülmennie!

Ezen mindenki csak nevetni tudott.

Kicsivel később már el is indultunk. Nagyon izgultam, hogy mi lehet a bajom. Nem akartam halálos beteg lenni. Mivel a terhességet kizártuk, így azzal nem kellett magamat csesztetnem. Az úton egész nyugodt voltam, de mikor a kórházba értünk be, akkor hirtelen erős fájdalom ütött a fejembe. Csak annyit éreztem, hogy elesek és elsötétült minden...

"Suga pov"

Amikor Uma elájult azonnal rohantunk hozzá. De nem csak mi. A z orvosok és a nővérek is. Gyorsan hozott valaki egy hordágyat és arra fektették ra a lányt. Ezután betolták egy terembe, ahol minden féle gép volt. Nem engedtek be senkit. Még engem sem. Majdnem bevertem az orvos képét, mikor mondta, hogy nem mehetek be és, hogy várjak kint. De én abba beleőrülök! Látni akarom! Mellette akarok lenni! Ha valami bántódása esik vagy valamilyen baja lesz, akkor  én az egész kórházat fel fogom jelenteni! És addig fogok vádaskodni még meg nem nyerem és le nem rombolják ezt a szart! De ne fessük az ördögöt a falra! Lehet, hogy valami kisebb probléma van, csak Uma szervezete gyenge és így reagálja le! De nem tudom! Nagyon idegesít, hogy most ott fekszik és vizsgálják! Inkább én lennék bennt!

"Uma pov"

Mikor felébredtem, egy ágyon feküdtem. Lassan kinyitottam a szemem és ekkor láttam meg, hogy vagy 10 cső áll ki belőlem. Mellém gépek voltak csatlakoztatva, amik a pulzusomat, a szívverésemet és a vérnyomásomat mérték. Mikor éppen fel akartam fogni, hogy mi történt, kivágódott az ajtó és mindenki bejött rajta. Élen Suga-val. Azonnal mellém térdelt és átölelt. A többiek pedig lesokkoltak. Nem hibáztatom őket! Én is így reagálnék most magamra! És mikor mindenki beért, egy orvos is belépett a kórterem ajtaján. Arca vésztjósló volt. Leültetett mindenkit egy-egy székre és átnyálazta a papírjait. Felémpillantott.

-Nos... a kisasszonynak komolyabb a baja, mint hittük...

-Mi a baj doktor úr?

És a következő válasz volt, az életem legrosszabb mondata...

-Vérmérgezése van...