Egy éjszaka!

16.

2 nap. 2 kibaszott nap. Életem legrosszab 2 napja! Hogy miért? Mert Suga teljesen az őrületbe kerget! Méghozzá úgy hogy nem csinál semmit sem! Mostt biztos mindenki őrültnek néz! De ez így van! Nem szól hozzám, még rám se néz! Semmi! Mindig kerül és ha én akarok odamenni a közelébe, akkor elmegy! Mit vétettem? Eddig legalább jóban voltunk egymással! És most... nagyon szar érzés! Minden rossz elér! G sem hiszi el amit mondok neki! Azt, hogy Tae nem csak szórakozik vele! Nem hiszi el, hogy V kurvára belezúgott! Azt mondja, hogy csak én látom így! Közben J-Hpoe, Jimin és Jungkook is tartózkodnak tőlem! Mindenkinek megjött a havibaj vagy mi? Nem hiszem el, hogy mindenki kerül! Na jó! Nem mindenki, mert valaki még normális tud lenni. Jin és Rap Mon az a kettő személy, akinek nem ment még el az a maradék esze sem! Velük jóban vagyok... még... Segítek nekik amiben csak tudok és ők ezt értékelik is. Ellenben a többiekkel, akik csak kerülnek, pofákat vágnak és nem szólnak hozzám. Az a legjobb, hogy nem is emlékszem arra, hogy mégis mit cseszhettem el! De már megszokhattam volna, hogy a nagy semmiért is bűnbaknak néznek az emberek.

Éppen ebédeltünk és Jin kérdezgetett mindenkit az eddigi napjáról. Nem értem, hogy miért pont délben kell ezt megtenni, mikor még semmi sem történt velünk. Sorbakérdezte a többieket, akik csak a nagy semmit ecsetelgették. Ekkor jöttem én a kérdések keresztezésébe.

-És veled Uma? Mi volt ma veled?

-Semmi. Fekeltem, segítettem neked elkészíteni a kaját és most itt ülök. Nagyon izgalmas! Tudom!

-Mi a baj?-mindenki rámnézett. Kérdő tekintetekkel találtam szemben magam.

-Á! Semmi bajom! Csak egy kicsit zavaró, hogy a nagy semmiért szar le mindenki magasról! Mintha megint 13 lennék! Tudjátok nagyon hasonlítotok a családomra! Ők is elcseszték az életemet!-felálltam-Kösz! De nekem elment az étvágyam is!-felszaladtam a szobámba és bezártam az ajtót.

Már minden ki van pakolva. De a fürdőt nem engedtem senkinek, hogy helyttem csinálja meg! Nem akarom, hogy meglássák a pengéket! Akkor csak a sajnálat lenne és nem bírom elviselni, ha valaki sajnál! Nem szeretem mondani, hogy milyen rossz volt nekem régebben, mert nincs szükséghem mások sajnálatára! Utálom, ha valaki sajnáltatta magát nekem, mikor nem kapott meg egy telefont a szüleitől. Akkor én is minden percben mondjam, hogy én meg a szüleimet nem kaptam meg?! Kösz de nem!

Bementem a fürdőbe és a mosdó alá nyúltam. Mindig tartottam ott egy kis barna dobozkát. Még ezt én csináltam anyának, mikor 12 voltam...

-Anya ezt neked csináltam! Az iskolában meg is dícsértek!

-Mi ez a szar?! Ezt akarod nekem adni?! Te semennyire nem szeretsz?! Egy ronda dobozt akarnál nekem adni?! Inkább hagyj minket békén Mark-kal! Takarodj fel a szobádba!

Egy szép barna doboz, amire egy  aranyszív van festve. Sok szép minta van belevésve. Mind motívumok. Felemeltem a doboz tetejét és köszöntöttem régen látott szerelmem. A doboz belseje vörös bársonnyal vol ki dekorálva. Szivacsok is voltak benne. Azokat is befestettem arannyal még régebben. És a szivacsokban álltak a pengéim. 10 penge volt a 2 szivacsban. És a pengék alatt a családom képe volt. Az a kép amely még 9 éves koromban készült. Min a hárman boldogan mosolyogtunk. Az évek alatt rájöttem, hogy az a család, amit én 10 éves koromig láttam már réges régen halott. Nincs családom 10 éves korom óta. Mert ami lett abból a családból, az számomra már ismeretlen embereket jelent. Kihúhtam egy fekete pengét és lezártam a dobozt. Egy parfümmel befújtam a szobámat és a fürdőszobát is. Csak hogy ne érezzék meg a vér szagát. Nekitámasztottam a hátam, a fürdőkádnak és kezembevettem a pengét. Eszembejutott az első vágásom. A z, hogy hogyan féltem, hogy kitudódik. Az, hogy mennyire fájt. De az első után jött a második és a harmadik. 13 éves koromra csak nem 50 vágás díszített engem. De nem bántam. Mert tudtam, hogy úgy is vége lesz egyszer az egésznek. A 13. születésnapomon sikerült az ominózus eset. Más a 13. szülinapját a családjával tölti. De én nem. Én bezárkóztam a fürdőbe, megengedtem a melegvizet és a penge társaságában fürödtem meg. Amikor végleg letisztítottam magam, kezembevettem a szerelmem és jó mélyen magamba vágtam. Egyre könnyebb lett a testem és láttam, ahogyan elszineződik a forró és nyugtató víz, átlátszóból, vörössé. Éreztem, hogy megkönnyebbülök és, hogy már alig tudom visszatartani a sötétséget. A szemeim lecsukódtak és egy mondatot suttogtam magamnak. Boldog születésnapot Uma! Más nap a kórházban ébredtem fel. Kiderült, hogy a szomszéd néni talált meg engem a fürdőben. Azonnel hívta a mentőket és etért nem haltam meg. Mikor felébredtem és nagy nehezen kinyitottam a szemem, akkor anyám dühös tekintetével találkoztam. Tudtam, hogy telefonáltak a mentők neki és azt is tudtam, hogy az is megzavarta őket Mark-kal a szexben. Amikor rámosolyogtam, csak egy pofont adott és ordítozott velem. Én csak megnyomtam a nőverhívógombot észrevétlenül. Amikor bejöttek a nővérek, pont akkor pofozott fel anyám. 2 biztonsági termett mellette és lefogta. Kivitték és kivizsgálásra vittek be. Volt egy nagyon kedves orvosom, aki mindig megértett. Nem engedett haza. Vigyázott rám. De nekem csak egy dolog járt az eszemben: Anya számomra halott. Aznap éjszaka kiszöktem és kimentem a tetőre. Kiáltam a szélére és csak sírtam. Mindent kikiabáltam amit csak tudtam. Éppen már csak egy lépés választott el a haláltól, mikor meghallottam magam mögött. Megfordultam és az orvosom volt az. Emlékeztetett, hogy milyen vagyok és ezzel megmentett. Ez volt két éve. Azóta nem vágtam magam, de megtörtént az amitől minden rendes anya féltette volna a lányát. Ribanc lettem. Minden éjjel hazavittem egy fiút és reggel pedig el is küldtem. Mikor találkoztam újra anyámmal, megdícsért. Tiszta szívvel, semmi irónia nélkül. Megdícsért, hogy ribanc lettem. Ezt nem tudtam elfogadni. Egy anyának le kéne szidnia a lányát, hogy mi lett ilyenkor belőle, de ő csak gratulált nekem és csak azt mondta, hogy nem akar unokát még. Akkor szakadt el az összes húr, ami tartott. Elköltöztem onnan egy messzibb helyre. És csak nem régen jutottam ki ide. És most megint itt van a penge a kezemben. Hoozáérintettem a kezemhez és összeszorítottam a szemem. Végig húztam az élét magamon. Már éreztem a vérem édes illatát. Még egyszer megvágtam magam. És mégegyszer. Ekkor nyitottam ki a szemem. Már 3 vágás díszített. Két mondat kavargott bennem:

 Hello depresszió! Már hiányoltalak...