Egy éjszaka!

20.

Amikor kinyitottam a szemem, egyből Yoongi aggódó tekintetével találkoztam. Nem tudtam eldönteni, hogy dühös legyek-e rá vagy sem. Mert szépen ott hagyott engem! De ugyanakkor nem tudnék rá hosszabb ideig haragudni! Mondjuk ki tudna? Amilyen aranyos! Csak akkor éreztem meg, hogy a hajamat simogatja. Kérdőn néztem rá.

-A többiek elaludtak és felmentek a szobámba. De én féltettelek és nem bírtam aludni. Így hát itt maradtam veled és vigyáztam rád amíg fel nem ébredtél!

-Nos... köszönöm! Asszem... De miért érdekel annyira, hogy mi van velem? Az előző két napban le sem szartál!

-Tudod... az elmúlt pár nap volt életem legnehezebb pár napja... azért maradtam távol tőled, mert olyan került bennem felszínre ami nem akartam...

-Nem erőltetem, hogy elmond... most csak az érdekel, hogy haragszol-e rám vagy sem?

-Ha akarnék sem tudnék rád haragudni. És te?

-Én sem rád... akkor barátok?

-Barátok...

Nehéz volt elfogadnom az ő egyszavas válaszát, de nem akartam nagyon rázúdítani mindent. Szerelmes voltam belé... mégis más fiúval feküdtem le... így utólag belegondolva undorodom magamtól. Már rég nem vagyok az aki voltam. Már nem akarok minden fiúval éjszakás kalandokat. Le szeretnék ragadni egynél. De az az egy is csak barátként gondol rám. És ez szomorít el a legjobban. Hogy csak egy barát leszek a szemében... De most az a legelső, hogy kiderítsem mi a bajom. Ki akarom zárni a legszörnyűbb esetet ezért ma el kellene mennem vásárolni. De Yoongi úgy is velem akar majd jönni! Nekem meg nincs elég erőm és akaratom visszatartani.

-Yoongi... ki akarom deríteni, hogy mi bajom lehet... elmennék bevásárolni pár cuccot. Egy 5 perc és itthon leszek...

-Na arról szó sem lehet, hogy egyedül elmész! Mi lesz ha rosszul leszel? Vagy ha elájulsz? Megyek veled! És nem tűrök ellentmondást!

Na mit mondtam?! Én csak bólintottam egyet és a lépcső felé vettem az irányt. Felmentem a szobámba és átöltöztem. És ekkor hirtelen elkezdett görcsölni a hasam. Istenem mondd, hogy nem vagyok terhes! Gyorsan lesiettem a bejárathoz, ahol már Yoongi várt. Kisétáltunk az ajtón és elindultunk a legközelebbi boltba. Odamentem a tesztekhez és a legmodernebbet vettem meg. Visszamentünk a házba és amint beléptünk egy kicsit elkezdtem szédülni. Minden jele meg van annak, hogy terhes legyek... De mit fogok csinálni én egy gyerekkel? Hogy fogom eltartani? Ki lesz az apja? De azt ne felejtsük ki, hogy 17 ÉVES VAGYOK!! NEM AKAROK MÉG GYEREKET!!! Felmentem a fürdőbe, elolvastam a tesztnek a használati utasításait és mindent megcsináltam. Már csak várnom kell pár percet...

"Yoongi pov"

Amikor Uma rosszul lett, nagyon megijedtem. Irtóra szerelmes vagy belé! És nem akarom elveszíteni! Mikor egész nap egyfolytában hányt direkt nem voltam ott. Nem akartam nézni. Mert nekem fájt ami vele történt akkor. Amikor elaludt pont azt beszélgettük, hogy mi van, hogy ha terhes. Akkor legszívesebben ordítoztam volna, hogy nem fog teherbe esni! Ha lesz gyereke akkor az is tőlem legyen! Ha attól a buzi bárpultostól lesz egy gyereke és rábeszélem, hogy vetesse el! Tudom! Nagyon önző vagyok, hogy egy kisbaba életét is kioltanám az én érdekeim miatt! De nem bírnám elviselni, ha nem az én kisfiamat vagy kislányomat hordozná a szíve alatt! Beleőrülnék a tusatba, hogy nem az enyém a gyermek, akit szoptatni, ápolni és védelmezni fog! De miért aggódok ennyire?! Lehet, hogy egy egyszerű gyomorrontást kapott egy kis vírussal! Nem kell a legrosszabbra gondolnom egyből! Mikor Uma felment a fürdőbe, imádkoztam, hogy ne legyen terhes. Csak azért! Istenem ne legyen terhes attól a senkiházitól! Csak ennyit kérek!

"Uma pov"

Vártam már lassan 5 percet. Azt írták, hogy ilyenkor már kimutatja az eredményt. Odasiettem a teszthez és kishíján sírvafakadtam...

Mert az eredmény...