Egy éjszaka!

26.

"JaeHwa pov"

Éppen indultunk volna fel szólni Yoongi-éknak, hogy egyedül hagyjuk őket, mikor nyögéseket hallottunk meg. Eléggé hangosak mondhatom. És a bátyám szobájából jönnek. Épp a lépcsőn voltunk mikor Uma felsikított. Ezeket aztán nem zavarja, hogy mások is élnek itt.

-Szerintem hagyjuk őket! Nem akarom látni őket meztelenül!

-Oké Hope! Hagyjunk nekik üzenetet, hogy csak holnap jövünk vissza!

Lementünk a konyhába és otthagytuk az üzit. Azután elmentünk egy szállodása egész éjszakára...

"Uma pov"

Amikor felkeltem ,észrevettem, hogy Suga még mindig alszik. Olyan aranyos, mikor alszik! Pont a hátán feküdt, az én vállamat hátulról átkarolva. El sem hiszem, hogy tényleg együtt vagyunk végre! Olyan szép minden! Olyan más! Most végre boldog lehetek! És nem is szeretném ha ez másképpen lenne! Nagyon jó érzés Suga mellett kelni! Felkönyököltem a feje mellé és lágy csókot leheltem ajkaira. Ekkor éreztem, hogy elmosolyodik. Elváltam tőle. Kinyitotta azokat a gyönyörű, mogyoróbarna szemeit. Olyan cuki!

-Ezt elviselném minden reggel!

-Csak most már nem reggel van!

-Akkor is bármikor!-azzal megint rá tapadt az ajkaimra.

-Szeretem mikor ilyen telhetetlen vagy!

-Szeretlek Min Ji...

Ekkor hirtelen lesokkoltam. Elváltam tőle és mélyen a szemébenéztem.

-Ne hívj így... Utálom... Nem szeretném ha még egyszer így hívnál!

-De miért?

-MERT UTÁLOM!-felugrottam az ágyról és öltözni kezdtem.

-Hé! Uma! Nyugodj le! Kérlek!-megfogta a karom és nem akart elengedni. El akrtam húzni a kezem, de erre ő egy szoros ölelésbe vont. Ekkor tisztult ki a fejem. Hirtelen észbekaptam. Egy szörnyeteg voltam vele! Gyorsan visszaöleltem őt. De nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Elkezdtem a mellkasába zokogni. Ő csak szorosan ölelt és simogatta a hátam.

Mikor már egy kiscsit csillapodott a sírásom, akkor elváltunk és megcsókolt. Egy nyugtató csóknak szánta. Ami el is érte a hatását. Mikor elváltunk, már csak egy kicsit szipogtam. Odavezettem karjánál fogva az ágyhoz és leültettem. Leültem mellé és a kezét az én kezeim közé fogtam. Sóhajtottam egyet és a szemeibe néztem.

-Sajnálom Yoongi! Csak nyomós indoka van annak, hogy nem szeretem, ha a nevemen hívnak! Nos... Ejtettünk már szót az első párkapcsolatomról... Egy vadállat volt! Az elején még kezes báránynek mutatta magát, de amikor már 3 hete együtt voltunk, elkezdett megváltozni. Egyre erőszakosabb lett. Amikor már 1 hónapja voltunk együtt, úgy döntöttem, hogy szakítok vele. De ő ezt nem akarta elfogadni. Aznap... megerőszakolt... A nevemet ordibálta közben. Másnap megtudtam szökni és elmenekültem. Nagyon féltem. Utána rengeteget edzettem és most itt vagyok. Ezért utálom annyira a nevemet. Mindig emlékeztet, hogy miken mentem keresztül...-nem tudtam folytatni, mivel Suga hirtelen szorosan a karjaiba zárt. Én is átkaroltam és együtt ölelkeztünk az ágy szélén.

-Sajnálom Uma... Nem tudtam...

-Semmi baj nincsen Yoongi! De most már menjünk le, mert a többiek biztosan már aggódnak értünk!

Lementünk a lépcsőn és senkit nem találtunk. Bementem a konyhába és láttam ott egy cetlit. Akkor csak holnap jönnek vissza. Ez ígéretes! Bementem a nappaliba Yoongi-hoz és elmeséltem neki, hogy holnapig csak mi ketten leszünk. Beleültem az ölébe és elkezdtem csókokkal behinteni a nyakát. És ekkor megszólalt az a drága látos csengő.

Mind a ketten mentünk kinyitni az ajtót. És amikor kinyílt azonnal az ájulás szélén álltam. Ő csak gúnyos mosollyal nézett hol rám, hol pedig Suga-ra. Yoongi ugyanis a derekamon pihentette a kezét. Érezte, hogy megremegek, ezért a háta mögé húzott, hogy meg tudjon védeni.

-Mi az Min Ji? Már egy védelmező csicskád is van?

És itt szakadt el Yoonginál az a gizonyos húr...