Mistletoe / Befejezett /

❄ 7.Nap ❄

December 7.

- Holnap kikötünk Sanghajban - szólalt meg JungKook, miközben én nagyban írtam egy tegnap megihletett sztorit. Annyira jó volt fent, hogy én még tovább maradtam volna, mint NaEun, pedig én utáltam a hideget. Mindenesetre elterveztem, hogy a mai napot írással töltöm, ha már végre volt egy épkézláb történet a fejemben. A lényegét leírtam pár mondatban és utána pontokba szedtem. Jelenleg pedig éppen a szereplőket dolgoztam ki, amikor is a szobatársam a bárba menetel előtt még megzavart engem.

- Hm ? - néztem fel rá, ugyanis fogalmam sem volt mit mondott. Nem igazán figyeltem rá.

- Azt mondtam, hogy holnap kikötünk Sanghajban - mosolyodott el a fiú az elvarázsolt énemet látva. Így, hogy már fel is fogtam a mondat lényegét, bólogatva adtam tudtára, hogy értettem és vissza is tértem a főszereplő pároshoz. A fiú karaktert viszont túl sablonosnak találtam... Mi lenne a legjobb személyiség ? Hm... Ha mondjuk felhasználnám JungKookét és... Meg van ! Tenyeremet összeütve mentettem el az eddigi dolgokat és arrébb téve a laptopot, leszálltam az ágyról. A pultos fiú érdeklődve nézte, hogy mégis mi lett velem hirtelen, akkor meg csak még nagyobbat lesett, mikor felmutattam neki a gardróbom egyetlen ruháját. Egy testhez tapadós, térdig érő, pánt nélküli fekete darab volt az, aminek szív alakú dekoltázsrésze volt talán a legjobb dolog benne. Egyébként utáltam az ilyen kényelmetlen ruhákat, de mikor egyszer bementem egy klubba, hogy anyagot gyűjtsek egy regényemhez, NaEun rám erőltette a ruha megvételét, mert szerinte enélkül be se engedtek volna.

- Szerinted, ha ebben megyek le a bárba, akkor tudok beszélgetni a barátoddal ? - kérdeztem, mire JungKook megrökönyödve bámult egy darabig, majd közelebb sétált és finoman kivette a ruhát a kezemből.

- Ha ebben jössz le, akkor abból minden lesz, csak beszélgetés nem - magyarázta komolyan. - Taehyung nem tud normálisan gondolkozni, ha meglát egy lányt ilyen szerelésben - lóbálta meg az arcom előtt a ruhát, mire vállat vonva inkább hallgattam bölcs sugallatára és úgy döntöttem nem ébresztem fel az alvó oroszlánt, ha nem szükséges.

- Pedig valahogy kellene vele beszélnem... - vakartam meg a fejemet gondterhelten.

- Nem kell ahhoz a szinte semmit viselned, hogy beszélj vele - mosolyodott el JungKook. - Ha akarod elmondom, hogy hol van a szobája és elmehetsz hozzá. Ő egy órával később kezd, mint én, így valószínűleg még nagyban szunyál.

- Azt megköszönném - fújtam ki eddig bent tartott levegőmet és hálásan nézve rá figyeltem, ahogy felírta egy kis lapra a kabin számát.

- Csak hogy biztos ne felejtsd el útközben - nyomta a kezembe. - Ja, és egy jó tanács - vált egy fokkal komolyabbá az arca. - Kopogj be jó hangosan, hogy észrevegye, hogy van valaki az ajtaja előtt. És csukd be először a szemedet, mikor kinyitja előtted az ajtót. Hátha nem várt vendég van nála, vagy ilyenek - vált egy kicsit zavarttá a végére és torkát köszörülve kötötte meg a nyakkendőjét. - És legyen nálad a telefonod, ha baj van hívj - nézett mélyen a szemembe, ami miatt hirtelen válaszolni is elfelejtettem. Furán érintett, hogy NaEunon kívül még valaki aggódást mutatott felém, így kezdeni se tudtam vele túl sokat. Ugyan durván csak egy hete ismertem a fiút, mégis az összezártság miatt ez többnek érződött. Már nyugodtan tudtam mellette aludni éjszaka, habár a párnafal azért még megmaradt. Megszoktam, hogy olyan egyszerűen öltözött át előttem, így tudtam mikor nem szabad odanéznem. Ő tisztában volt vele mikor mentem fürödni, így akkortájt soha nem tartózkodott a kabinban, elkerülve ezzel az esetleges kellemetlenségeket. Az aegyozásomat sem tartotta már furcsának és azt, hogy olyan sok mindennel kapcsolatban érdektelen voltam. Én pedig megszoktam a kisfiús és komoly, néha már-már ijesztő énjét. És ekkor mégcsak egyáltalán nem is ismertük egymást. Mindezek csak a külsőségek voltak. A többire fokozatosan derült csak fény.