Mistletoe / Befejezett /

❄ Epilógus ❄

Úgy olvastam még fogmosás közben, egy szál törölközőben is az újabb kommenteket, mint valami őrült. A fogkrém félig fojt le az államon, de nem érdekelt, mert épp bele voltam merülve az olvasóim által írt aranyosabbnál aranyosabb véleményekbe.

Fél év telt azóta a hajóút óta. Ezalatt elég sok dolog történt velem és a környezetemmel is. Először is, sikeresen megírtam az első olyan könyvet az életemben, amibe minden valódi érzésemet bele tudtam tenni, ez pedig rengeteg embernek feltűnt, hisz a megjelenése után pár napra már minden csapból a Mistletoe folyt, de tényleg. Már én magam untam, pedig még csak egy hete tartott az egész. Azért elég sok portálra fellestem és szívesen olvasgattam az igazán kedves és tényleg őszinte véleményeket. Vagyis azt, hogy jobb lettem, de tényleg. Ezt én magam is elismertem volna, de a kiadó szerint nem biztos, hogy olyan szerencsés lett volna, így inkább csöndben maradtam.

Miután visszaértünk a hosszú útról, aludtam vagy két napot szinte egy huzamban és azután belevágtam az írásba. Éjjel-nappal írtam, mint egy megszállott és ki se mozdultam a házból. NaEunnal hozattam kaját is és ő volt az, aki néha kitakarított, ha már nem bírta elviselni a felhalmozódott koszt. Tudta, hogy én így próbáltam túllépni elég sok dolgon, így kivételesen nem szólt le, csak néha morgott a hátam mögött. Ahogy viszont kezdtem a könyv végére érni, úgy lett egyre több kedvem kimozdulni, így gyakran ültem be kávézókba vagy éppen mentem egy parkba írni. Jót tett a friss levegő és hogy a környezetemet szemlélhettem közben. Sok dolgon gondolkoztam el. Szerettem volna végre változtatni magamon, így elmentem egy fodrászhoz és levágattam a hajamat. Most már csak a vállamat súrolták fekete, hullámos tincseim és így máris egy fokkal idősebbnek néztem ki, mégha azért lehetett volna az arcomon is némi változás a babapofimat illetően. A ruhatáramat is felújítottam NaEunnal együtt és minden régebbi göncömet kidobtam. A lakásomat is hangulatosabbá tettük. Sok helyre kerültek lámpások és gyertyák, vettünk pár falmatricát is, különböző szövegekkel. Tényleg kezdtem változni, habár morbid humorom és a zombikkal való különleges kapcsolatom azért megmaradt. Én még mindig hittem, hogy egyszer megjelennek.

A szüleimmel fél éve nem beszéltem és nem is bántam. Örültem, hogy megszabadultam egy állandó stresszforrástól az életemből. Én már nem próbáltam meg nyitni feléjük, úgy gondoltam, eleget tettem. Most rajtuk volt a sor és már őszintén nem is érdekelt, hogy végül megteszik e. Véglegesen is túlléptem rajtuk és bármilyen szomorú, de elengedtem őket. NaEun szerint jól tettem és végig mellettem is állt Jiminnel együtt. Ugyanis ők ketten valóban együtt maradtak és elkezdtek egy közös életet. Nem rég költöztek össze és rengetegszer hangoztatták, hogy már az esküvőn is gondolkoztak. Mondjuk én ezt túl gyorsnak gondoltam, de már inkább annyiban hagytam és örültem helyette a boldogságuknak. Jimintől igazán kedves volt, ugyanis nem hozta fel egyszer sem JungKookot a közelemben, holott tudtam, hogy a barátságuk nem szűnt meg, a mi kapcsolatunkkal ellentétben. Mióta befejeztem a könyvemet és egy újat dolgoztam ki, gyakran eszembe jutott a fiú. Többször, mit szerettem volna, de már nem fájt annyira rágondolni, mint az elején. Jimin és NaEun sokszor próbálkoztak egy randit összehozni nekem, de vagy hangulatom nem volt hozzá vagy pedig alapból azt mondtam, hogy nem az én műfajom ez az egész vakrandi dolog. Ők ettől függetlenül még mindig nem akarták feladni. Hagytam, had próbálkozzanak, ha ez őket boldoggá tette.

Igazából ennyi minden történt fél év alatt. Nem sok, de annál inkább változtattak meg engem és kezdtek egy jobb embert faragni belőlem. Nem voltam tökéletes, gyakran volt olyan hangulatom, mint egy már nem élő embernek, de erősen próbálkoztam. Na meg, megpróbáltam nem foglalkozni azzal a ténnyel, hogy mindennek a változásnak az okozója JungKook volt.