Mistletoe / Befejezett /

❄ 16.Nap ❄

December 16.

Ugyan elég érdekesnek tartottam Taehyung tervét, miszerint JungKook szívesen menne úszni, de nem gondoltam úgy, hogy Taehyungnak bármi hátsó szándéka lehet mindezzel. Néha túl naiv voltam...

A holnappal kapcsolatban emiatt sok gondolat cikázott a fejemben, így szinte fel sem tűnt, hogy a hajó tetején már nem egyedül voltam, hanem pultos fiú is egy ideje már mellettem ácsorgott.

- Miért nem térítettél vissza a valóságba ? - néztem felé, miközben könyökömmel továbbra is a korláton támaszkodtam. Idefent mindig annyira elvarázsolódtam, hogy teljesen megfeledkeztem a környezetemről. Épp ezért sem tűnt fel a halványan mosolygó fiú, aki kezében megint két poharat tartott, ahogy legutóbb is. Az illata alapján pedig ismét forrócsoki lehetett bennük.

- Jó volt téged nézni - nyújtotta felém az egyik poharat és szavait hallva zavartan elnevettem magamat, amit meg ő nem tudott hova tenni.

- Oppa, HaNi csak nem olyan aranyos, hogy elvarázsol téged ? - próbáltam elviccelni a dolgot az aegyozásommal, de kipirult arcát látva rá kellett jönnöm, hogy valóban erről volt szó. - És még te mondod magadat idősebbnek - ráztam hitetlenkedve a fejemet, miközben belekortyoltam a meleg italba. Most nem égette meg a számat, mint ahogy legutóbb. Megtanultam, hogy kell inni, bármilyen hülyén is hangzott ez.

- Minek mondasz akkor ilyeneket ? - kérdezte még mindig igen zavartan, de megpróbált inkább a távolba nézni és nem rám, csakhogy palástolni tudja ezeket az érzéseit. Hogy lehet valaki ilyen aranyos ? Mosolyogva bámultam oldalról szinte tökéletes arcát, miközben azt elemezgettem, hogy mennyi helyen is volt anyajegye. Ez csak még kisfiúsabbá tette őt, főleg, ha még mellé ilyen gyerekesen viselkedett. Irigyeltem, amiért ő ilyen normális volt. Velem ellentétben. Neki biztos rendes családja volt, boldog és jó környezetben nőtt fel, kapott elég szeretetet ahhoz, hogy másokat is képes legyen szeretni. Így belegondolva, nagyon sokban különböztünk. Túl sok mindenben, mégis. Rettentően érdekelni kezdett a fiú. Milyen ember is ő, milyen a családja, a barátai, miket szeret. Mindent tudni szerettem volna, ezek az érzések pedig újfent megrémisztettek. Mellkasomat megütögetve fordultam inkább a sötét messzeség felé és nagy levegőket véve tereltem el a figyelmemet ezekről az érzéseimről. Nem arról volt szó, hogy ne érezhettem volna ilyet. Nem egy gagyi történet főszereplője voltam. Csak azt nem szerettem volna, hogyha az én gyatra próbálkozásomból - hogy közelebb kerüljek valakihez - az lesz, hogy ezzel tönkreteszem a fiút. Nem véletlenül ért véget a legutóbbi kapcsolatom, úgy, ahogy. Én beleéltem magamat az írásba, mindenkit figyelmen kívül hagytam, így pedig a volt barátom túl magányosnak érezte magát, amit valahol meg is értettem. Beleszeretett egy másik lányba, de még annyi azért volt benne, hogy nem csalt meg vele, hanem előtte szakított velem, mielőtt összejött volna az utódommal.

- Jó kedvem van, így kérdezhetsz valamit rólam, amire őszintén válaszolni fogok - kortyoltam bele az italomba, ami jócskán segített, hogy ezek a szavak elhagyják a számat. Normál esetben inkább csak hallgattam, mintsem magamról beszéltem. Mondjuk annyira nem érdekeltek mások sem, így mondjuk azt, hogy úgy tettem ilyenkor, mintha figyelnék.

- Mi történt veled ilyen hirtelen ? - kapta felém a fiú meglepetten a fejét és mintha szemei azt tükrözték volna, hogy keresi az átverést a felajánlásomban.

- Ennyire hihetetlen, hogy ilyet mondok ? - néztem rá unottan, amire azonnal megrázta a fejét és heves gondolkozásba kezdett, hogy találjon valami olyan dolgot, amit kérdezni akart már régóta.

- Miért... Miért ragtapaszozol össze, ha megsérültem ? Vagy ha bárki megsérül ? Mondjuk legutóbb a kajás zacskón is hagytál nyomot... - ráncolta össze szemöldökét és bár nem vette észre, de én magam eléggé meg voltam lepődve. Nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen lényegtelen dologra fog rákérdezni. Más biztos, hogy a szüleimmel való kapcsolatomról faggatott volna, de ő nem így tett. Valóban fura egy fiú volt...