Mistletoe / Befejezett /

❄ 13.Nap ❄

December 13.

Rettenetesen hasogatott a fejem. Minden végtagom sajgott mellé és saját alkohol szagomtól szinte már-már undorodva nyitottam ki a szememet. Egy pléd volt rám terítve, ami viszont a jó jel volt, hogy volt rajtam ruha. Megpróbáltam felkelni, de annyira fájdalmas volt ez a kis mozdulat, hogy inkább az oldalamra fordultam. Ekkor pedig megpillantottam JungKook alvó arcát. Több észrevételem is volt a helyzettel kapcsolatban. Az első, hogy nem volt közöttünk a párnafal. A második, hogy túlságosan is közel volt hozzám. Harmadik pedig, hogy ajkaira tévedt pillantásom kiszúrta, hogy bizony pont ugyanolyan rúzs éktelenkedett rajta, mint, amit én is viseltem. Neeeem. Biztos, hogy nem. Ez csak valami rossz vicc lehet. Hirtelen beugrott egy emlékkép, ami miatt azonnal felültem, de annyira megszédültem, hogy kénytelen voltam egy ideig lehunyt szemekkel üldögélni. Mégis mi a frászt műveltem ? Teljesen megőrültem... Végül is nézzük a jó oldalát... Nem, ennek nincsen. Komolyan. Mi ütött belém ?

- Aish - dörzsöltem meg erőszakosan az arcomat, majd kezeimre lepillantva észrevettem a szempillaspirál fekete nyomait. Mondjuk, úgy éreztem, hogy a kinézetem a legkisebb gond volt jelen pillanatban, de végül úgy döntöttem, hogy agyam felfrissítése érdekében lehet nem ártana elmennem a fürdőbe. Végig támaszkodva valamiben, elbotorkáltam a kis helyiségig, majd villanyt kapcsolva álltam a mosdókagylóhoz. Egy pillanatra még a szívem is leállt az arcomat megpillantva. Erőltetetten felnevettem a kinézetemen, majd szépen lemostam az elkenődött szemfestéket, alapozót, szempillaspirált és a bordó rúzst. Ezek után háromszor megmostam a fogamat és ugyanennyiszer kiöblítettem valami mentolos vacakkal, ami legalább eltüntette az alkohol undorító ízét a számból. Miután úgy éreztem, hogy egy fokkal frissebbé váltam, megtámaszkodtam a mosdókagyló szélében és meredten bámulni kezdtem a tükörben magamat. - Mit műveltél ? Emlékezz... Emlékezz... - szűkítettem össze a szememet, de ezzel csak azt értem el, hogy hasogatni kezdett a fejem. - Hát ez remek - fordultam az ajtó felé, hogy kereshessek az elsősegély dobozban valami gyógyszert, de mikor megpillantottam az ágyon éberen üldögélő fiút azonnal megtorpantam. Egy darabig csak farkasszemet néztünk. Nekem beugrott valami emlék, így egy pillanatra lehunytam a szememet, de mikor ismét felnyitottam, már nem mertem a fiúra nézni. Kerültem a tekintetét, hisz kezdtem sejteni, hogy mit keresett a száján az ÉN rúzsom. Hoztam már magamat kínos helyzetbe emberek előtt, persze, de ez más volt. JungKookkal még két hétig együtt kellett lennem összezárva egy kabinban. Sóhajtva beletúrtam borzas hajamba, majd lassú léptekkel megindultam az ágy azon része felé, ahol az én helyem volt. Még mindig a tegnap esti ruhát viseltem, ami miatt próbáltam úgy járni-kelni benne, hogy semmim se látszódjon ki. Háttal a fiúnak leültem és telefonomra pillantva áldottam NaEunt azért, amiért most bezzeg nem aggódott miattam. Pedig örültem volna, ha megment valami ez elől a szörnyen kellemetlen helyzet elől.

- HaNi - szólított meg a fiú kissé rekedtes hangon, ami miatt kirázott a hideg, ugyanis eszembe jutott, hogy miként is mondta ki a nevemet este. - Öhm... Nem akarsz felém fordulni ?

- Nem igazán terveztem - vallottam be az őszintét, amivel kicsaltam a fiúból egy halk nevetést. Lassan, de biztosan oldódott a hangulat, ami miatt sóhajtva felé fordultam és elgondolkoztam azon, hogy vajon mit is kellene mondanom neki. Nem akartam olyasmikkel megbántani, hogy semmit se gondoltam komolyan, csak az alkohol vezérelt, mégha ez is lett volna az igazság.

- Sajnálom - túrt hajába zavartan, ami miatt meglepetten pislogtam rá. Jól hallottam azt, amit mondott ? Sajnálja ? De mégis mit ?

- Nem egészen értem, hogy miért te kérsz bocsánatot - ráncoltam a szemöldökömet.

- Mert kihasználtam a helyzetet, hogy nem egészen voltál magadnál. Tényleg sajnálom - hajtotta le a fejét, mire én csak bámultam rá, mint újszülött bárány az anyukájára.