Mistletoe / Befejezett /

❄ 23.Nap ❄

December 23.

Nagyon izgultam, vagy inkább feszengtem, nem is tudom erre mi volt a megfelelő szó. Nem igazán éreztem még ilyet, így fogalmam sem volt, hogy mi ez. Lehet a lelkiismeretem szólalt volna meg ?

- Figyelj, JungKook, én valójában kicsit idősebb vagyok, mint te - szólaltam meg nagy nehezen, habár a szavak igen kínkeservesen hagyták el a számat. - Igazából nem hiszem, hogy ez téged annyira zavar. Viszont nem mondtam el neked egy nagyon fontos dolgot - vettem egy mély levegőt és az előttem álló szemeibe nézve mondtam el az utolsó titkot is magammal kapcsolatban. Amit már ugyan hamarabb is elmondhattam volna, de képtelen voltam ezidáig kimondani. - Én egy író vagyok. Sajnálom, hogy eddig nem mondtam el.

- Úristen, te egy író vagy és nem meséltél róla ? Azonnal szakítsunk meg minden kapcsolatot - túlozta el a dolgokat NaEun, mire lemondóan leültem az ágyukra és sóhajtva néztem magam elé. - Figyelj, ez egyáltalán nem nagy titok. Nem hinném, hogy zavarni fogja - ült le mellém a menedzserem és hátamat paskolgatva próbált lenyugtatni. Nem voltam különösképp ideges, inkább frusztrált.

- Őt ismerve szerintem még menőnek is fogja tartani a tudatot, hogy híres barátnője van - pakolászott Jimin tovább a szobában, ugyanis mivel már nem sok nap volt Busanba érkezésünkig, így már pár dolgát összeszedte, hogy biztosan ne hagyja a hajón.

- Na látod, semmi probléma nem lesz belőle - mondta NaEun is és biztatóan megbökte az oldalamat. - Csak légy vele olyan őszinte, mint eddig - tanácsolta, mire sóhajtva a vállára döntöttem a fejemet és szememet lehunyva bólintottam. Hisz jelenleg nem igazán ez zavart a legjobban. Ugyan előző este nem is foglalkoztam azzal a kósza gondolattal, de ma reggel ismét eszembe jutott, ahogy JungKook alvó arcát bámultam. Muszáj volt rákérdeznem NaEunéknél, hogy vajon velük mi lesz ezek után.

- Ez lehet furán fog hangzani, de csak puszta kíváncsiságból kérdezem - egyenesedtem ki és Jiminre és barátnőmre nézve fogalmaztam meg nemtörődöm stílusban az egyébként igazán aggasztó kérdést. - Veletek mi lesz, ha vége az útnak ?

NaEun meglepetten nézett a pakolást abbahagyó fiúra, majd ismét rám, végül elmosolyodva felállt és Jimin kezét megfogva avatott be jövőjükbe, ami engem annyira nem nyugtatott meg.

- Természetesen együtt maradunk. Jimin azt mondta, hogy majd az egyik barátjának az éttermében fog állást vállalni Szöulban. Többnyire csak Taehyung és JungKook miatt maradt a hajók mellett, de mivel velük ezek után is tudja tartani a kapcsolatot, így inkább az én közelemben marad - nyomott egy puszit az említett arcára, aki mosolyogva húzta ki magát és bólogatott.

- Beszéltem már velük erről és nem bánják. Nekik sokkal inkább ez az életük - vonta meg a vállát beletörődően, de szavai miatt nekem akkora súly költözött a szívemre, mint még soha. Nekik ez az életük. Aish... Mit kéne tennem ?

- Valami baj van, HaNi ? - nézett rám NaEun aggódva, mire azonnal megráztam a fejemet és felállva elindultam az ajtó felé.

- Semmi, csak már túl sok volt mára ennyi romantika - grimaszoltam, mire menedzserem nevetve küldött felém egy puszit, Jimin pedig integetve búcsúzott el tőlem. Tuti várták már, hogy mikor lépek le. A kis szerelmesek... Kicsit irigylem őket.

Fura volt belegondolni, hogy mostanában mennyit aggódtam JungKook miatt. Ilyet nem gyakran tettem, most mégis úgy éreztem, hogy cselekednem kell. Nekem kellett ezen ésszerűen gondolkoznom, de nem ma. Most mással kellett foglalkoznom. Ahogy befordultam az egyik folyosón, megpillantottam JungKookot. Már szóltam volna utána, csakhogy észrevettem, hogy egy lánnyal beszélgetett. Felvont szemöldökkel, karomat összefonva magam előtt közeledtem a páros felé, miközben azt hallgattam, hogy miről is beszélgettek. A lány nálam biztos, hogy fiatalabb volt, kihívóbb ruhát hordott, mint amilyet én valaha is a kezembe fogtam és világos barna haja egy kontyba volt fogva. Miközben igen indulatosan magyarázott, mellé kezeivel gesztikulált, néha már vészes közelségben JungKook arcához.