Mistletoe / Befejezett /

❄ 11.Nap ❄

December 11.

Már fent várakoztam a hajó tetején, a kikötőben sétáló embereket figyeltem, miközben a korláton támaszkodva egyúttal azt is néztem, hogy mikor jön JungKook. Telefonomon meglestem az időt, ami már jóval több volt, mint nyolc. Negyed kilenc felé járt, ami miatt a kezdeti lelkesedésem jócskán kezdett alábbhagyni. Tulajdonképpen nem is értettem saját magamat, hogy mégis mit vártam. Mármint...

- Nem értem saját magamat - sóhajtottam, majd hátat fordítva a korlátnak indultam volna be, hisz semmi kedvem nem volt tovább várakozni rá. Nem voltam én hülye. Viszont mikor megfordultam megpillantottam, ahogy a kifelé vezető ajtón kilépett valaki. JungKook volt az. Kezében két gőzölgő poharat tartott, miközben fejét ide-oda fordította engem keresve. Mikor kiszúrt a távolban, ajkai kis mosolyra görbültek és lépteit is azonnal megszaporázta. Lehet nem tudtam eléggé titkolni, tulajdonképpen nem tudtam, hogy mégis milyen arcot vághattam akkor, de mindenesetre nagyon meglepődtem. Nem hittem volna, hogy valóban eljön. Azt gondoltam, hogy biztos valami dolga akadt, vagy éppen megfeledkezett rólam, de nem így volt.

- Elnézést a késésért - állt meg lassan előttem és felém nyújtotta az egyik karácsonyi papírpoharat. - Forrócsoki, gondoltam jól fog esni, amíg itt vagyunk - magyarázta zavartan, és a kezében lévő italt bámulva valamiért megdobbant a szívem. Nem is emlékeztem, hogy utoljára mikor gondoltak rám így. Épp ezért nem tudtam normálisan kezelni ezt a kedvességet, ezért kezemet kinyújtva elvettem a meleg poharat és megengedve magamnak egy mosolyt, felnéztem rá és jól meggondolva szavaimat megszólaltam.

- Semmi baj, köszönöm az italt.

- Ne köszönd - rázta a fejét komolyan. - Normális, hogyha valaki kicsit gondoskodik a másikról. Te is ezt tetted ma - magyarázta, majd poharát megfordítva szemem elé tárult a croissantra ragasztott sebtapasz. Zavartan lesütöttem a szememet és lassan beleittam a forrócsokiba, csakhogy az annyira megégette a nyelvemet, hogy felszisszenve elhajoltam a pohártól és nyelvemet kinyújtva kezdtem azt legyezni. - Öhm... Jól vagy ? - nevetett a mellettem álló fiú, mire könnyes szemekkel nézve felé bólintottam, majd lassan becsuktam a számat és inkább hagytam, hogy egyenlőre csak a kezemet melegítse az ital.

- Tegyünk úgy, mintha ez meg sem történt volna - kértem, majd felé pillantva feltettem azt a kérdést, ami egészen idáig foglalkoztatott. - Miért is hívtál fel ide este ? Csak nem be akarsz lökni a vízbe, hogy egyedül lehess a kabinodban ? - vontam fel fél szemöldökömet gyanakvóan, mire JungKook azonnal felnevetett és fejét rázva jelezte, hogy szó sem volt erről.

- Ez úgy tudom, hogy a te terved volt, úgyhogy nekem nagyobb okom lenne a félelemre, nem ? - döntötte félre a fejét, ami miatt elmosolyodva megvontam a vállamat.

- Még bármikor megtehetem...

- Hihetetlen vagy - kortyolt bele a forrócsokijába, amit lassan le is nyelt, így már én is meg mertem kóstolni. Amint megittam egy kortyot, azonnal felmelegedett a testem, ami miatt még egy fokkal jobb kedvem lett. Kettesben JungKookkal, a hajó tetején, előttünk a kivilágított kikötővel, a fagyban. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd egy ilyen szituációban érzem jól magamat. - Igazából, csak azért hívtalak fel ide, hogy megvalósíthassam a tervemet - vallotta be halkan, mire lassan felé néztem és meglátva elgondolkozó tekintetét, ahogy a vizet kémlelte, kicsit megijesztett, hogy ennyire komolyan vette azt, amit még este mondott.

- Miért akarsz megismerni ?

- Nem az a normális, hogyha meg akarlak ismerni azok után, hogy egy párszor kinyírtál, belopakodtál a szobámba, és most együtt alszunk ? - vonta fel fél szemöldökét, mire zavartan megköszörültem a torkomat és egy aprót bólintva jeleztem, hogy folytassa nyugodtan. Több hozzáfűznivalóm ezek után már nem volt.