Mistletoe / Befejezett /

❄ 15.Nap ❄

December 15.

Így, hogy eléggé közeli kapcsolatba kezdtem kerülni JungKookkal, máris nehezebben ment a mellette alvás. A párnafal visszakerült, de még így úgy éreztem, mintha a hátamat figyelné. Minden jó volt egészen addig, amíg vissza nem érkezett a bárból, ezzel megnehezítve az én dolgomat. Hallottam, ahogy a matrac benyomódott, a takaró zizegni kezdett mellettem a fiú helyezkedése miatt, ez pedig mind gyorsabbá tette a szívverésemet. Alapjáraton nyugodt lettem volna, de szinte éreztem a fiú tekintetét a hátamon, ami miatt moccani se mertem. Pedig a párnafal egész éjszaka állt, JungKook pedig meg sem próbálta lerombolni azt.

Reggel nyúzottan fordultam át másik oldalamra, miközben kinyújtózkodtam és nyöszörögve temettem fejemet a párnámba.

- Örülnék, ha nem adnál ki ilyen hangokat a jelenlétemben - szólalt meg egy hang az ágy mellől, mire azonnal ledermedtem és nagyot nyelve néztem a párnámba, ami miatt természetesen csak feketeség fogadott. Éreztem, hogy a pizsamám felcsúszott a hasamig, így lassan lehúzkodtam, majd torkomat köszörülve feltoltam magamat két kézzel és hajamat hátrafésülve néztem fel JungKookra, aki még mindig szintén elég lazában nyomta, csak egy szürke melegítőnadrág és egy fehér fölső volt rajta. Haja olyan volt, akár egy fekete szénakazal, szemei fáradtan csillogtak. Valószínűleg hasonló éjszakája lehetett, mint nekem.

- Levegőt azért vehetek ? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel, mire féloldalasan elmosolyodott és lehajolva arcomhoz szólalt meg. Ilyen közelségben megcsapott tusfürdője illata, ami miatt kicsit hosszabb ideig vettem levegőt, mint szerettem volna.

- Ha nem teszel semmi olyat, ami megmozgatja egy fiú fantáziáját, akkor bármit tehetsz, édes - hajolt volna rá ajkaimra a mondata végén, de én ujjamat felemelve akadályoztam meg tettében, ami miatt meglepetten nyitotta fel lehunyt szemeit.

- Ha még egyszer édesnek szólítasz kihajítalak az ablakon - szűkítettem össze szemeimet, mire azonnal felnevetett és kezemet elsöpörve szájától, közelebb hajolt és adott egy rövid csókot ajkaimra, ami miatt enyhén belemarkoltam a takaróba. Nagyon nem voltam hozzászokva ehhez a közelséghez. Ehhez a törődéshez és kedvességhez, amit a fiú árasztott magából. Még mindig féltem attól, hogy nem tudom viszonozni azt, amit ő ad nekem. Talán meg kellene kérdeznem Taehyungtól, hogy mit szeret JungKook ?

És igen, én bolond, elvetemült személy nem bírtam magammal és reggeli után különváltam JungKooktól, aki szerencsére egész délután pincérkedett. Kicsit sajnáltam, hisz nagyon sokat dolgozott ezekben a napokban, de végül is ő nem szórakozni jött ide, ahogy mi tettük. Ellenben megígérte, hogy este felmegyünk a hajó tetejére egy kis forrócsoki iszogatás erejéig, bár nem igazán értettem ezt miért nem lehetett bent csinálni a jó melegben, de mindegy. Inkább nem kérdőjeleztem meg a döntését, biztos akart ezzel valamit.

Mivel tudtam, hogy Taehyung ma délután volt a bárban, így elindultam oda, hogy beszélhessek vele. Ilyenkor tudtam, hogy kevesebben voltak a bárban, ezért nyugodtan tudtam vele megvitatni az engem zavaró problémákat, amik már most felmerültek bennem, amikor is JungKookkal még csak az elején jártunk ebben a bizonyos kapcsolatban. Vagy nem is tudtam pontosan hogyan is nevezhetném mindezt.

Belépve azonnal eszembe jutottak a kicsit sem kedves emlékek a számomra, így megborzongva forgattam a fejemet, hogy kiszúrjam valahol Taehyungot, ugyanis a bárpult mögött nem láttam őt. Foroghattam volna még jó pár percig, ugyanis itt-ott ültek emberek a bokszokban vagy éppen a bárszékeken, de sehol sem volt köztük pultos fiú kettő, de a keresgélésben megmentett ő maga. Először csak annyit éreztem, hogy valaki hirtelen lefogta hátulról a szememet, majd elmélyítette így is elég férfias hangját.