Mistletoe / Befejezett /

❄ 10.Nap ❄

December 10.

Este volt, mire mind a négyen visszatértünk a hajóra. Az egész napos sétálás jócskán kifárasztott, így fürdés nélkül feküdtem be az ágyba és nyomott el az álom. Furcsamód pedig azt álmodtam, hogy abból a rántásomból egy baleset lett és JungKook megcsókolt. Erre azonnal felébredtem az éjszaka közepén és nagyot nyelve lestem át a párnafal fölött. A fiú nekem háttal aludt, így megnyugodtam és visszadőltem a matracra. Miért vannak ilyen idióta álmaim ? Álmomban viszont még sokáig éreztem azt a különös bizsergést a számon, amit már évek óta nem.

Mikor reggel felkeltem, senki sem volt mellettem. Annyira nem lepett meg. Különösen nem is zavart, így nyugodtan öltöztem fel és indultam volna reggelizni, amikor is megpillantottam egy cetlit a kabin ajtajára ragasztva. " Este nyolckor gyere fel a hajó tetejére. Öltözz melegen. -> JungKook " Felvont szemöldökkel szedtem le a cetlit, majd sóhajtva zsebre is vágtam és kiléptem a szobából. Fogalmam sem volt, hogy mire is készülhetett a fiú, de valamiért annyira nem is érdekelt. Habár mintha egy rövid ideig egy kis izgalmat éreztem volna a szívemben, de valószínűleg csak beképzeltem. Az is lehet, hogy úgy akar majd megszabadulni tőlem, hogy belök a vízbe, így egyedül lehet a továbbiakban a kabinban. Ezen gondolkozva annyira belemerültem a saját képzelgéseimbe, hogy hirtelen már csak azt éreztem, hogy neki mentem valaki mellkasának, ami miatt kénytelen voltam hátrálni pár lépést. Eléggé szerencsétlen lehettem, hogy úgy is sikerült neki mennem valakinek, hogy a hajó félig kiürült a várost felfedező emberek miatt. Lassan felemeltem a fejemet, hogy bocsánatot kérhessek és mehessek utamra, amikor is meglepetten vettem észre az ismerős arcot.

- Nahát, ilyen hamar belém estél ? Pedig még csak egyszer voltál velem egy szobában és akkor sem történt semmi - húzogatta a szemöldökét Taehyung, mire csak megforgattam a szememet.

- Neked is jó reggelt - mondtam, mire csodálkozva nézett rám, majd az órájára.

- Nem akarlak elkeseríteni, de dél is elmúlt.

- Tessék ? - nyíltak tágra a szemeim és csüggedten biggyesztettem le az ajkaimat a tudatra, hogy lemaradtam a reggeli menüről.

- Mi ez az arc ? - vonta fel fél szemöldökét a srác, majd beleharapott a kezében lévő croissantba.

- Az volt a reggeli ? - kérdeztem a kaját fixírozva, mire Taehyung bólintva ismét beleharapott az igen jó illatú ételbe. Erre azonnal meg is kordult a gyomrom, ráadásul nem éppen halkan, ami miatt zavartan megköszörültem a torkomat és lehajtott fejjel mentem volna tovább, hogy akkor egyek valami mást, csakhogy a fiú hirtelen megfogta a karomat és visszahúzva maga elé, a kezembe nyomta az étel zacskóját, amiben nagy csodálatomra még volt egy jó pár darab.

- JungKook adta, ugyanis ő most pincérkedik egészen hatig. Gondolom nem zavarja, ha neked is adok belőle. Egyél nyugodtan, én már megettem pár darabbal - vonta meg a vállát és kezeit farmerja zsebébe mélyesztve figyelte, ahogy kivettem egy darabot és jóízűen beleharaptam. Ahogy a csokis íz elterjedt a számban, egy apró mosoly költözött az ajkamra.

- Köszönöm - néztem fel a fiúra hálásan. - Biztos nem kérsz ? - nyújtottam felé a zacskót, mire zavartan elszakította a tekintetét rólam és ő is kivett egy darabot. - Egyébként, ha már itt vagy. Beszélgethetnénk még. Jól jönne a könyvemhez - magyaráztam, mire először ugyan elgondolkozott azon, hogy belegyezzen e, de végül vállát megvonva mosolyodott el.

- Úgy sincs most semmi dolgom, úgyhogy miért is ne ? Nálad, vagy nálam diskuráljunk ? - karolta át a vállamat és a túl bizalmas pozíció miatt azonnal arrébb léptem tőle.

- Te elmész a saját kabinodba, én pedig az enyémbe, majd pedig találkozunk a földszinten és elmegyünk a városba. Van még pár hely, amit szívesen megnéznék - ajánlottam, ugyanis igazán rizikós lett volna vele ismét egy kabinban maradni. A szabadban kicsit kényelmesebben éreztem magamat mellette.