Mistletoe / Befejezett /

❄ 22.Nap ❄

December 22.

- Tehát akkor nem veszel másik ruhát - próbálta JungKook ismételten magával elhitetni azt, amit én már tegnap is eldöntöttem. Látszólag nehezen ment neki.

- Nagyon jól mondod JungKook - fordultam felé csípőre tett kézzel, már az említett ruhában ácsorogva, teljesen felkészülten az estére. Nem rég tértem vissza NaEunéktól, aki megcsinálta a hajamat és mivel nagyon nem akart anélkül elengedni, így még ki is sminkelt. Ami mondjuk nem állt túl sok mindenből, mégis másképp festettem vele, ez pedig az ágyon duzzogó fiúnak is kezdett leesni. Az, hogy a fejében összetört a rólam képzelt aranyos illúziója, kész katasztrófa volt a számára.

- El ne mozdulj mellőlem a bárban - nézett rám komolyan, miközben fél figyelmét a nyakkendője megkötésének szentelte. Eléggé ideges volt, hisz nem nagyon akart sikerülni neki semmi sem ezen a napon, a nyakkendő megkötésével együtt. Reggel leesett az ágyról álmában és beverte a fejét az éjjelijének a sarkába. Én egy kisebb szívinfarktust kaptam miután megpillantottam a vért a kezén. Szerencsére nem lett nagyobb baja azon kívül, hogy kicsit felsértette a bőrét. Én ugyan el akartam rángatni az orvosi kabinba, de bizton állította, hogy nem volt baja, habár szerintem néha szédült, de a világért sem vallotta volna be nekem.

- Én úgy tudtam, hogy te dolgozni fogsz - léptem elé és kezembe véve a fekete nyakkendőt lassan megkötöttem neki.

- De lesz szünetem - állította, habár ő sem gondolhatta komolyan, hogyha már elmegyek erre a partira, akkor egész végig ott maradok a pultnál. Viszont annyiból jól ismert, hogy sokat nem táncoltam volna. Nem szívesen mozogtam, hogyha nem volt muszáj.

- Majd mindig a szemed előtt maradok - sóhajtottam fel és eligazgatva az inge gallérját mosolyogva paskoltam meg a mellkasát. - Egyébként meg nem tudom mit vagy úgy oda, eddig minden egyes alkalomkor, amikor csak kitetted a kabinból a lábadat minden nőnemű élőlény le akart támadni, úgyhogy kijár nekem, hogy kicsit én is rivaldafényben legyek, nem ?

- A kettő nem ugyanaz - bizonygatta a pultos fiú és kezemet szorongatva nézte az arcomat elmerengve. Valóban más lehettem ezekben a göncökben, hogyha ilyen reakciót váltottam ki a fiúból. - Talán elnézem, hogyha a többiekkel leszel, de ha bárki kérdezné, akkor van barátod.

- Tehát a barátom vagy ? - döntöttem félre a fejemet meglepetten, ugyanis ez még annyira nem volt köztünk tisztázva. Lehet kölcsönösen vonzódtunk egymáshoz, de vajon ez elég lett volna ahhoz, hogy kijelenthessük, járunk ?

- Na ide figyelj - paskolta meg a combját, mire vonakodva ugyan de leültem és kíváncsian vártam, hogy mit akart ebből kihozni. - Szerinted, ha nem lennél a barátnőm, akkor megcsókolnálak ? Tudnék melletted úgy aludni, hogy majd kiugrik a szívem a helyéről, mert érzem az illatodat ? Tölteném veled a szabad időmet ahelyett, hogy aludnék vagy bármi szórakoztató dolgot csinálnék a barátaimmal ? Ki merném... - akadt meg hirtelen és nagyot nyelve nézett mélyen a szemembe és nyalta meg idegesen a száját. - Ki merném mondani, hogy... - bármit is akart mondani, én nem engedtem, ugyanis kezemet szájára téve fojtottam belé a szót. Kit akarok hülyíteni ? Persze, hogy tudtam mi jött volna ezek után, de én nem akartam hallani. Nem ennyi után, akkor, mikor én még nem voltam benne biztos. Nem szerettem volna fájdalmat okozni neki a jövőben, csak azért mert esetleg meggondoltam magamat.

- Hiszek neked, csak kérlek ne folytasd - tartottam még mindig a szemkontaktust és lassan leemeltem kezemet a szájáról.

- Szeretlek - bökte ki, mire azonnal bennem ragadt a levegő és meredten bámultam komoly, fekete szemeibe.

- JungKook - szóltam rá remegő ajkakkal és azonnal felálltam, majd az ajtó felé indultam, ami ezekben a fránya magassarkúkban nehezebben ment, mint ahogy szerettem volna haladni. Sürgősen friss levegőre volt szükségem, mert úgy éreztem, hogy azonnal megfulladok. Az arcom égett, a szívem dübörgött és nem akartam, hogy ezt JungKook észre vegye.