Mistletoe / Befejezett /

❄ 2.Nap ❄

December 2.

Azt, amit én másnap akartam megtartani, történetesen a hajó felfedezését, végül a megérkezésünk napján ejtettük meg, aminek én annyira nem örültem. Valóban gyönyörű volt a hajó, ehhez kétség sem fért, de valamiért nem tudta az igen fáradt énemet lekötni. Már legszívesebben aludtam volna, vagy az ágyamban nyűglődtem volna, amiatt, hogy megint nem tudtam egy értelmes ötletemet se kidolgozni. Természetesen mindezt egy "kis" tévedés miatt nem tudtam megtenni. A bárba betévedve, így este felé már megszaporodtak az emberek és egy-egy asztalt elfoglalva beszélgettek vagy éppen a tánctéren mozogtak az amerikai és koreai zenékre. NaEun meglátva a rengeteg szingli vagy éppen nem szingli pasit azonnal fellelkesült és muszáj volt a karjánál fogva visszatartanom, nehogy már most vadászatra induljon.

- Örülnék, ha nem az est kezdetétől hagynál egyedül. Így is nehéz elképzelnem, hogy én majd egész éjszaka itt maradok, ezért kérlek bírd még ki egy kicsit - magyaráztam fáradtan, és éreztem, hogy egyre kevesebb energiám maradt a mozgáshoz és beszédhez. Ezek a szavak s rettentő lassan hagyták el a számat.

- Igazad van - tért észhez a lány és bocsánat kérően elmosolyodott. - Meghívlak valamire, csakhogy kicsit jobb kedved legyen - karolt belém és elhúzott két, még szabad bárszékhez.

- Most elaltatni akarsz vagy jobb kedvre deríteni ? - vontam fel egyik szemöldökömet és kérdésemet hallva NaEun halkan felkuncogott.

- Legalább, ha elalszol, talán az egyik igen helyes pultos megsajnál és felvisz a kabinjába. Ők úgy is szinte az egész éjszakát itt töltik, így üres a szobájuk - vonta meg a lány a vállát és ekkor még csak fel sem fogtam azt, amit éppen magyarázott. Pedig, ha megértem, akkor talán nem tettem volna ekkora hülyeséget.

- Szuper - ásítottam és felülve a magas székre bágyadtan bámultam magam elé. Eléggé fárasztó volt így ülni, ezért kinyújtva egyik karomat rádöntöttem a fejemet és úgy néztem a mellettem ülő fekete hajú lányt, aki éppen azt nézte mit is ihatnánk.

- Vodkanarancs ? - kérdezte barátnőm, mire azonnal elhúztam a számat. - Ja tényleg, te utálod a vodkát. Akkor azt majd magamnak kérek. Hm... Mohitó ?

- Tökéletes - válaszoltam halkan, majd sóhajtva lehunytam a szememet és úgy éreztem, hogy a fülemben dübörgő zene ellenére is simán elaludnék. Amint meghallottam, hogy egy pohár került a fejem mellé, felnyitottam a szememet, így még épphogy, de megpillantottam egy ismerős ragtapaszt. NaEunra sandítva pedig bizonyossá vált, hogy ez az a fiú volt, akit leütöttem a vonaton. Lassan felkeltem a pultról és hunyorogva néztem a fiú hátát, aki éppen a menedzserem italát készítette.

- Ilyen közelségből az arca még halálosabb - nézte elvarázsolva a fiút a barátnőm, mire azonnal oldalba könyököltem.

- Ne kezdj ki fiatalabbakkal - ráztam a fejemet, ugyanis volt annyi tapasztalatom, hogy tudjam, annak soha nem lesz jó vége. A fiúk lassabban értek nálunk, így nem járt túl jól az a lány, aki fiatalabb srácot fogott ki.

- Tudom, tudom, de akkor is... Neked nincs szemed, hogy nem veszed észre milyen jól néz ki ? Ráadásul pultos, és hidd el, nagyon jól áll neki ez a fekete ing - vette suttogóra a végét, ugyanis az ismeretlen fiú megfordult, kezében NaEun italával, aki egy igen mézes-mázos mosolyt megeresztve vette át a poharát.

- Fogyasszátok egészséggel - nézett ránk felváltva, megeresztve egy apró mosolyt, de mikor tekintete rám tévedt, azonnal összeszaladt a szemöldöke és elgondolkozva figyelte az arcomat. - Úgy érzem láttalak már valahol... Ááá, te vagy a vonatos lány - világosult meg és talán akaratlanul ugyan, de a kezén lévő ragtapaszra nézett, ami után rögtön szélesebb lett a mosoly az arcán. - De várjunk csak... Neked szabad alkoholos dolgokat inni ? - kérdezte végig mérve, ami miatt akaratlanul is összébb húztam magamon a dzsekimet.