Mistletoe / Befejezett /

❄ 5.Nap ❄

December 5.

Nem tudtam pontosan, hogy JungKook merre is haladt, ugyanis nem igazán jegyeztem meg, hogy pontosan mi hol volt, de mindenesetre szó nélkül követtem. Mint általában, úgy most is csak sodródtam az árral. Na meg talán a kikapcsolódás közben az ihlet is megszállhatott, így egy fokkal nagyobb kedvvel mentem a fiú után. Az úton kiszúrtam ám, hogy egy csomó utas, legfőképp fiatalabb és idősebb lányok gyakran felénk lestek és ahogy elhaladtunk mellettük állandóan csak egy valamit hallottam.

- Úristen, de helyes - suttogták és vágyakozó hangjuk miatt kirázott a hideg. Soha nem váltam volna egy fiú miatt ilyenné. Keressenek inkább maguknak normális barátot, hogyha annyira kapcsolatra vágytak. Én mindig is úgy gondoltam, hogy hülyeség kinézet alapján rástartolni valakire. Ha tetszik, akkor azért tetszen amilyen személy, ne pedig a külseje miatt.

A liftből kilépve azonnal megpillantottam egy hatalmas aranyozott és bordó ajtót, ami mögül játékgépek és emberek szórakozott hangja szűrődött ki. JungKook azonnal izgatottabbá vált és kezeit összedörzsölve lesett hátra rám.

- Egészen eddig azt vártam, hogy ide eljöhessek - magyarázta és mivel látta elkeseredett arcomon, hogy én már kevésbé vágytam ennyire a bemenetelre, mögém lépett és vállamat megfogva kezdett betolni. - Hidd el, te is élvezni fogod - magyarázta nyugtatólag, mire sóhajtva lemondtam arról, hogy esetleg valahova máshová menjünk és téve előre pár lépést, beléptem a hatalmas terembe. Itt főleg csak a különböző játékok voltak, míg más teremben bowling és teniszpálya is volt. Igen, egy kicsit sok minden volt a hajón.

- Wow - nézett körbe tátott szájjal a fiú és már el is sietett az egyik irányba. Én komótos léptekkel haladtam utána, miközben azért imádkoztam, hogy azért ne tapossanak agyon. Játékgépeknél szórakoztak az emberek, mások kosaraztak és dartsoztak és valakik egy zsákot gyepáltak. Oké, érdekes játékok nem mondom. De hát a mai fiatalok ezt kedvelik. Mondom én, aki még csak huszonöt éves. Mégis úgy éreztem magamat, mintha ez már nem az én világom lett volna.

Végül sikeresen ráleltem JungKookra, aki épp egy lékhoki asztalt stoppolt le két srác elől.

- Mi előbb itt voltunk - mondta az egyik körülbelül a pultos sráccal egy magas fiú, míg a mellette álló ismeretlen karba tett kézzel szuggerálta JungKook arcát, aki szintén nem olyan embernek tűnt, aki könnyen feladja.

- Figyeljetek, én nem akarok emiatt leállni vitázni, de én előbb ideértem, mint ti - magyarázta a fiú komolyan és mivel én előre éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, megálltam pultos srác mellett és felnéztem a nálam jóval magasabb fiúkra. Oké, ilyen közelségből nem igen voltak biztató látvány, mintha csak valami maffia tagokkal néztem volna farkasszemet. Mondjuk először le sem esett nekik, hogy én is ott voltam, emiatt kénytelen voltam megköszörülni a torkomat. Na, azután már lassan lelestek rám és felvont szemöldökkel várták, hogy mit akartam. JungKook óvatosan meg is bökte az oldalamat, jelezve, hogy hagyjam, de természetesen én nem szándékoztam ezt tenni. Ha már egészen idáig eljöttem, akkor már játszani is akartam, nem azt figyelni, hogy két elkényeztetett ficsúr miként szedi fel a lányokat a gyatra léghoki tudásával.

- Olyan gonoszak vagytok oppák - ráztam meg a fejemet, miközben felfújtam az arcomat, majd lassan karba tettem a kezemet. Mögöttem JungKook majdnem felröhögött, így hasba könyököltem, hogy elhallgasson. Ámbár a két srácnak nagyon is tetszett az alakításom. Ilyenkor jól jött ez az igazán kislányos arc, amivel megáldott az ég. - Mi is szeretnénk végre játszani, de most leálltok oppával vitázni. Ez nem szép dolog - bólogattam szomorúan, mire a két pasas bárgyún elmosolyodott és az asztal felé bökött.