Az esőcseppek kopogására ébredtem az ablakomon. Amint kinyitottam a szemem bevillant pár kép az álmomból, a zöld szempár, elmosódó fák, sár és avar illat. De ennyi, más semmi. Mintha egy gát lett volna az agyamban ami nem engedi a képeket tovább áramlani. Próbáltam felidézni újra és újra de csak migrént kaptam semmi mást. Feladtam. Kikászálódtam az ágyból, mezítláb mentem el az ablakig nehogy felébresszem Bencét. Elhúztam a sötétítőt és attól amit láttam megfagyott bennem a vér. Sikítottam. Bence berontott a szobámba, pizsamában (vagyis egy szál gatyában) kócos szőke haja a szemébe lógott.
-Mi a...?-harapta el az utolsó szót. Nem reagáltam. Mellém lépett az ablak elé, morgás tört fel mélyen a torkából. Én még mindig pislogás nélkül meredtem ki az ablakon a nagy barna farkas teste élettelenül nyúlt el a sárban. Üveges tekintete egyenesen rám meredt, nem bírtam tovább és elfordultam. Ekkor láttam meg Bence tekintetében valamit amit eddig még soha, észrevette hogy bámulom ezért gyorsan elkaptam róla a tekintetem és a faliórára néztem: fél nyolc. Anya lassan hazaér a munkából...és meglátja a farkast...
-El kell tüntetnünk.-fordultam Bencéhez.
-Mi??-vonta fel a szemöldökét.
-Anya mindjárt hazaér.
-Igaz ha így meglátja nagy botrányt fog csinálni. Takarjuk le.-de mire ezt ki mondta én már a folyosón trappoltam végig. Feltéptem a garázs ajtaját és kiléptem a májusi esőbe. Dejavù fogott el ahogy ott álltam a rózsaszín váltásköpenyemben elhessegetem a gondolatot és a farkas felé indultam. Bence lépteit hallottam ahogy mögöttem lépkedett. Megálltam a farkas előtt, Bence viszont nem. Megkerült egy fekete nylonnal a kezében, megállt a farkas fejénél ki bontotta a fekete nylont és leterítette vele az állatot. Pont időben mert anya terepjárója pont ekkor jelent meg a bekötő úton. Mindketten oda kaptuk fejünket és mély levegőt vettünk. Most jön csak a java.
