Anya ezüst terepjárója megállt a felhajtón. Bence és én lélegzet visszafojtva néztük ahogy kiszáll a kocsiból. Hosszú szőke haja kócós, faágakkal és levelekkel tele, mint általában. Kinyítja a csomagtartót és 2 Hut feliratos szatyrot vesz ki. A Hut étteremben már törzsvendégnek számítunk, azóta járunk oda amióta az eszemet tudom. Imádom a pizzájukat, bár inkább salátát eszem amikor beugrom. Anya mosolyogva tartotta fel a 2 szatyrot:
-Itt a reggeli!-kiáltotta. Mi Bencével csak vigyorogtunk mint két elmebeteg.
-Most mit csináljunk?-kérdeztem Bencétől a fogaim közt átpréselve.
-Vegyük el tőle a szatyrokat és menjük be mielőtt bármit is észrevesz.-Bencével ilyesztően egyszerre indultunk meg anya felé, elvettük a szatyrokat és befelé tereltük anyát.
-Nagyon éhesek lehettek, vagy valami rosszban sántikáltok?-megállt bennem az ütő, Bencére néztem segélykérően.
-Dehogyis, csak már farkas éhesek vagyunk, megvártunk téged.-a farkas szó hallatán összerezzentem, ezt anya is észrevette.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva. Rámosolyogtam, annyira őszintén amennyire csak tudtam.
-Igen, csak kicsit fázom, megyek és felöltözöm.-mondtam mosolyogva. Anya kicsit furán nézett rám, de bólintott és bement a konyhába Bencével. Bementem a szobámba, becsuktam az ajtót és lerogytam a földre, felhúztam a térdem és magamhoz öleltem.Az nem lehet, hogy a zöld szempár gazdája fekszik holtan az ablakom előtt. Szerettem volna látni de nem így, elgyötörten.Beugrott a szürke farkas képe ahogy élettelenül nyúlik el a füben, üvegestekintete, zöld szeme....Megborzongtam. Felugrottam, az ablakhoz siettem és behúztam a lila sötétítőm. A szekrényemhez fordultam és felvettem az első ruhadarabot ami a kezembe akadt és kimenekültem a szobámból. Nem tudom képes leszk-e visszamenni és aludni mintha mi sem történt volna. Megálltam a konyhaajtó előtt és mosolyt erőltettem az arcomra.
-Hát itt vagy.-mondta anya miközben felállt és elém tette a gyümölcssalátámat.-Málna öntettel ahogy szereted.Ránézni is alig bírtam az ételre.
-Nagyon ínycsiklandóan néz ki.-hazudtam,elég jó színész vagyok,hisz az egész életem egy színdarab. Bence aggódva pislogott felém, de én csak csevegtem anyával és nem figyeltem rá. Tudta hogy felvettem az álcám és már semmi nem zökkenthet ki. Legalébbis azt hittem, ekkor vonyítás hallatszott, olyan fájdalmas és mélyről jövő, hogy fájt. Mintha kitéptek volna valamit a mellkasomból. Bencére néztem, az arcán nem látszott semmi meglepettségen kívül, de a szemében láttam, hogy ő is pontosan azt érzi mint én. Anya felállt az asztaltól és kiviharzott a házból, Bencével utánarohantunk. Anya ott állt a ház előtt és nem mozdult, csak bámult. Odakaptam a fejem amerre ő is nézett, a nagy szürke farkas ott feküdt, a fekete ponyva pedig mellette.
-Ezt próbáltátok előlem elrejteni? EZZEL?-rázta meg a fekete ponyvát. Félve néztem Bencére, de ő teljesen lefagyott.
-Nem akartuk, hogy kiakadj és elkezdj gyanusítgatni mindekit.-mondtam nyugodtan, de belül egyáltalán nem voltam az.
-Ki tette ezt? Biztos nekem szánták!-pánikolt be anya és elkezdte nyomkodni a szolgálati telefonját. Odamentem hozzá és kivettem a kezéből, kérdőn nézett rám.
-Ne hívd Hugót amíg nem nézted meg közelebbről. Lehet, hogy csak beteg volt, vagy idős.-anya bólintott és lehajolt a farkashoz. Átvizsgálta,tele volt harapás és karmolás nyomokkal. Felemelte a fejét, így láthatóvá vált véres nyaka. Elfordultam, nem bírtam nézni az átharapott torkát.
-Egy másik farkas volt. Szólnom kell Hugónak, emberre is rátámadhat.-fordult felém, majd kinyújtotta a kezét. Először nem értettem miért aztán rájöttem nálam van a mobilja. Átnyújtottam neki és oda sétáltam Bencéhez. A farkast bámulta még mindig pislogás nélkül.
-Bence, jól vagy?-mire megrezzent és rám nézett. Sosem láttam még ilyennek.
-Igen, khmm..Gyere menjünk be.-amint beértünk a házba, motorzúgást hallottam. Hugó érkezett meg az erdészfurgonnal, anya munkatársa. Kiszállt a kocsiból, váltott pár szót anyával majd felpakolta a farkas testét. Amikor észrevett minket az ablakban intett egyet majd beszálltak a kocsiba és elhajtottak. Egymásra néztünk Bencével. Furán viselkedett, az egyik percben még szomorú a másikban meg úgy viselkedik mintha semmi sem történt volna. Bement a konyhába és elkezdett pakolászni. Tudja, hogy úgyis rájövök mi baja van, ezért menekül előlem. Az ablakon át néztem a sötét erdőt, amikor a smaragd szempár ismét előtünt a fák között.
