A ház sarkánál befordulva, két hatalmas farkast pillantottam meg. A rémülettől földbe gyökerezett a lábam. A fekete farkasnak vörösen izzott a szeme, morgott majd rávetette magát a fehér farkasra. Az én fehér farkasomra. Nem tudtam mit tegyek, teljesen lefagyva álltam ott. A két farkas morogva fetrengett a földön, hol az egyik, hol a másik volt fölül. Elkaptam a fekete farkas tekintetét. Ahogy a szemembe nézett, az eddig vörösen izzó szeme, átváltott bíbor vörösbe. Szelíden nézett rám. Ekkor a fehér farkas kihasználva a pillanatot neki csapta egy fának. Nyüszítve ért földet. Ezt nem nézhetem tétlenül. Gondolkodás nélkül megindultam a fekete farkas felé, aki még mindig a földön feküdt, megálltam előtte. A fehér farkas szeme sem izott már. Fürkészőn nézett. A fekete farkas elém állt, maga mögé utasítva engem. Megálltam a fa törzse mellett, ekkor megláttam egy ismerős ruha darabot a földön. Leó pulcsijának egy darabja volt. Tovább fürkésztem a földet, tele volt ruhacafattal minden körülöttem.
A felismerés villámként csapott belém. Ahogyan a fekete farkas felvonta a szemöldökét, a bátyám morgása, Leó viselkedése. Minden stimmelt, mégis semmi nem állt össze. Túl sok volt ez, nem tudtam feldolgozni.
Felvettem egy kék ruhacafatot és a két farkas felé fordultam.
— Tudok, mindent.— majd sarkon fordultam és elindultam a ház felé.
