A hideg decemberi levegő csípte az arcom, a vodkás üveg ráfagyott a kezemre. Kortyoltam belőle, majd ismét leengedtem a lábam közé. Mindig is utáltam a szilvesztert, részeg haverok, hánytatás, szex. És másnap nem emlékszel semmire. De eddig mindig én voltam a józan, az aki felmosta a hányást a padlóról, aki haza vitte a spanokat. De most, leiszom magam a sárga földig. Hülyeséget akarok csinálni, összehányni a wc-t, bulizni féktelenül. Nem érdekel, hogy másnapos leszek, vagy nem fogok emlékezni semmire. Idén mindent megteszek amit akartam és nem fog gyötörni a bűntudat, mert nem fogok rá emlékezni.
Fel akarom hívni az éjszaka közepén azzal, hogy szeretem. Majd azzal, hogy utálom. Úgy beszélni vele, hogy nem filózok azon mit kellene tennem. Lehet, hogy csak a farkas beszél belőlem de nem érdekel. Ma nem.
Kiürítettem a vodkás üveg tartalmát, majd földhöz vágtam. Hangos csörömpöléssel tört szét a köveken. A szilánkok csillogtak a holdfényben. Felálltam és bementem a házba. Tekintetemmel Leót kerestem, de nem találtam sehol. Ekkor a szaglásomra hagyatkoztam, nem éreztem mást, csak a vodkát. Fenébe! Máté részegen kóválygott felém. Gyorsan kikerültem, átvágtam a nappalin. Ekkor egy kéz ragadta meg a csuklóm. Barbi volt az, visítozva a nyakamba ugrott majd a kezembe nyomott egy pezsgős üveget.
— Igyál! — parancsolt rám. Engedelmeskedtem, meghúztam az üveget, majd Barbi kezébe nyomtam és ő is beleivott. Ezt játszottuk egy darabig, amíg el nem fogyott.
— Szeretlek te hülye, ugye tudod? — kérdeztem el-elcsukló hangon.
— Tudom, te ribi. Én is téged. — kiabálta a kelleténél hangosabban.
Tántorogva megindultam a hátsóajtó felé, közben kiszedtem a telefonom a zsebemből és tárcsáztam. Az ajtókilincset először eltévesztettem, de másodjára sikerült megfognom. Majdnem kiestem az ajtón, ekkor megszólalt valaki a vonal tulsó végén.
— Halló, Léna. Itt vagy? — halottam Leó hangját, aki megpróbálta túlüvölteni a zenét.
— Te utolsó szemét! Miért nem mondtad el? Te is egész végig elhallgattad, hazudtál! Te is pontosan olyan vagy mint a bátyám. Mit gondoltatok, hogy nem jövök rá? Hogy teljesen normális, ha izzik a szemem? Màr azt hittem megbolondultam. És ne mondd, hogy nyugodjak meg, monden rendben lesz meg hogy szeretsz. Ha szeret valakit az ember azelőtt nem titkolózik! Undorodom tőled! — hadartam a telefonba, meg se várva a választ.
— Léna, te részeg vagy? — kérdezte hitetlenkedve.
— És ha igen, mi közöd hozzá? Nem a te problémád. De ha tudni szeretnéd, mocskosul részeg vagyok. És tudod mit, jól érzem magam, mert így el tudom felejteni azt, hogy farkas vagyok, és el tudlak küldeni a büdös francba!— üvöltöttem, majd megszakítottam a hívást. Rögtön csörögni kezdett a telefonom. Leó vigyorgott vissza rám a képernyőről. Kinyomtam és a zsebembe mélyesztettem a telefonom. Kinyitottam az ajtót és odamentem Mátéhoz. Amint észrevett felkapott és megcsókolt.
— Hey baby! Mi az ábra?— kérdezte de már fordult is a spanjaihoz. — Látjátok milyen jó nőm van?— mutogatott rám, mint egy trófeára.
Nem törődtem vele, ahhoz túl részeg voltam. Barbi jött oda hozzánk, megfogta a karom majd felemelte. Tekeregni keztünk, ekkor Máté is táncolni kezdett. Visítoztunk, énelkeltünk. Ismerős illat csapta meg az orrom. Az ajtó irányába kaptam a tekintetem, Leó lépett be rajta majd, a tekintetével keresni kezdett. Smaragdzöld szemei megállapottak rajtam. Nagyot nyeltem. Megindult felém határozott léptekkel, lassított felvételben láttam, ahogyan átvág a táncolók közt, nem tudom, hogy a túlzott alkohol fogyasztástól vagy az egekbe szökött vérnyomásomtól. Elém érve, határozottan magához húzott és megcsókolt.
A világ megszűnt körülöttem. A zene elhalkult, csak a vérem áramlását hallottam ahogyan a fülemben zúg. A csókja mámoros volt, keveredett a vodka és a cigi íze az ajkain. Ösztönösen cselekedtem, vadul faltam az ajkait. Beletúrtam a hajába mire ő erősebben kulcsolta kezét a derekamra.
Hirtelen elszakadtunk egymástól, csak Mátét láttam, ahogyan ökölbe szorított keze Leó felé lendül. A következő percben már mindketten a földön voltak.
