A kanapén ülve azon kaptam magam, hogy arra gondolok milyen jó lenne a karjai közt aludni. Még mindig vonzódom hozzá, pedig minden egyes tagommal azon vagyok, hogy utáljam. Ez könnyen megy amikor nincs melletem, de ha vele vagyok, valami megváltozik, nem vagyok hirtelen olyan határozott. A régi önmagamra emlékeztet, a naiv és esetlen tinire. A fogszabályzós erdei lányra, akit folyton szivattak. Szünetekben a könyvtárban voltam, sőt ott is ebédeltem. Nem is értettem, hogy ez a menő focista mit akar tőlem, a lúzertől. Mindig azt hittem, csak Hanna miatt lóg velünk. Nem jártunk sokáig, de mi voltunk a tökéletlenül tökéletes pár. A menő srác és a lúzer kiscsaj. Apám halálával azonban minden megváltozott, mindent és mindenkit ellöktem magamtól. Felvettem egy álarcot amit, másfél év után is fent tartok, bár gyengülök, hála Leónak és a zöld szemeinek.
Gyorsan elhessegettem a gondolatot és elővedtem a telefonom, rengeteg nem fogadott hívás Leótól, Mátétól és üzenet a menő társaságomtól. Már két napja nem voltam fent semmilyen közösségin, a facebook falam tele volt gyógyulást kivánó üzenetekkel. Állapot frissítésben kiírtam, hogy mindenkinek köszönöm, #imback és mindenféle smiley. A fürdőszobában megigazítottam a sminkem (elsősegély készlet mindig van nálam) kimentem a teraszra és készítettem egy képet instára. Nem hagyhattam, hogy Hanna átvegye a helyem.
Gyorshívon benyomtam Mátét, aki a második csengés után már fel is vette, érdekes soha nem veszi fel ilyen hamar, talán aggódott értem?
— Bébi minden rendben? Vagy 100-szor hívtalak. — támadt le rögtön.
— Igen, persze. Bocs, csak nemrég engedtek ki a kórházból.
— Akarod, hogy átmenjek?
— Nem, fáradt vagyok. Úgyis csak bealudnék. De azért köszönöm bébi.-
— Szeretlek, ugye tudod? — kérdezte kétségbeesetten nyálas hangon. És akkor leesett. Attól fél, hogy a suli legmenőbb csaja dobja. Biztosan megtudta, hogy Leó végig ott volt velem a kórházban.
— Tudom — mondtam nyájas hangon.
— Hagylak is pihenni, csak szerettem volna tudni, hogy vagy. Már alig várom, hogy lássalak bébi.
— Én is. Csók — cuppantottam a telefonba.
— Csók.— mondta és már ki is nyomtam.
Repülőgép üzemmódba raktam és a zsebembe csúsztattam a telefonom. Ki akartam zárni mindent. Felkönyököltem a teraszra és csak hallgattam az erdőt. Kiskoromban is mindig ezt csináltuk apával. Hallottam minden madarat, egy őzet ahogyan az erdő szélén sétál. Olyan nyugodt volt az erdő, mígnem a madarak elhallgattak, az őz rohanni kezdett. Koncentráltam, hogy meghalljam mitől ijedtek meg. Avar ropogást, ágreccsenést hallottam.. lihegést és morgást. Farkasok. Egyre közelebb érnek. Megdermedtem, amint kiléptek az erdőből. Egy hatalmas fekete farkas, mögötte egy jóval kisebb rozsda barna lépkedett. A fekete farkas megállt és engem nézett, bíbor vörös szemeit belefúrta az enyémbe. Biztonságot éreztem, mintha ismerném ezt a szempárt. Ekkor a farkas félrebillentett fejjel...mintha felvonta volna szemöldökét....az lehetetlen, nem lehetséges. Pontosan úgy, ahogyan Bence szokta. Megrogytak a térdeim, bele kapaszkodtam a korlátba. A fekete farkas ezt látva megindult felém, aggódó tekintettel. Nem féltem, mintha tudtam volna, hogy nem fog bántani. Egyre közelebb ért, majd megállt a lépcső előtt. Azt akarja, hogy én menjek oda hozzá. Tudtam. Kiolvastam a szeméből. Elengedtem a korlátot és lassan lesétáltam a lépcsőn. A szívem vadul vert. Megálltam a farkas előtt és kinyújtottam a kezemet, hogy megszagolhassa. De ehelyett, megnyalta. Felnevettem. Puha volt a nyelve, nyálas sem lettem. Közelebb léptem és megsimítottam a fejét. Először ugyan olyan volt, mitha dróthálóba nyúltam volna, de mélyebbre túrva, mintha csak egy puha plüsst simogattam volna. Behunyta a szemét és morgás tört fel, szinte dorombolt mint egy kiscica. Ekkor hirtelen, az erdő elmosódó képe jelent meg, mindent halottam, mindent szagot éreztem. Mögöttem egy csapat farkas futott, előttem egy hatalmas szarvas menekült. Éreztem, ahogyan az adrenalin szétáramlik bennem, késztetést éreztem arra hogy elkapjam. Gyorsabban kezdtem futni, a fejéhez kerültem és ráugrottam a nyakára. A meleg vér ráfröccsent az arcomra és éreztem a fémes ízét a számban.
Ekkor hirtelen a hatalmas farkas hátrálni kezdett. Elkapta rólam a tekintetét, majd olyan gyorsan eltűnt, mintha ott sem lett volna. A rozsda barna farkas az erdő széléről visszanézett rám,majd őt is elnyelte az erdő.
