Az telefonom ébresztőjére keltem. Tapogatózni kezdtem a telefonom után, mivel nem találtam sehol megfordultam és máris a földön találtam magam a telefonom mellett amiből egyre hangosabban szólt a „Fall in line". Felnéztem, Bence állt felettem és mosolyogva tartotta a karját, elfogadtam és felhúztam magam majd hirtelen elengedtem. Bence nagy puffanással esett hátra a kanapéra. Mosolyogva álltam felette.
—Neked is jó reggelt hugicám! —mondta gúnyosan.
Én csak kikerültem a kanapét és kimentem. A szobám ajtaja előtt megálltam és vettem egy mély levegőt. Benyitottam és egyenesen a szekrényemhez mentem. Kivettem a fekete rövidnadrágom, a Supreme-s haspólómat és a fehér Conversem. Elfoglaltam gyorsan a fürdőt, mielőtt még Bence tenné. Letusoltam a dinnyés tusfürdőmmel, megbizonyosodtam, hogy simák-e a lábaim és bekentem magam a tusfürdőm testápoló párjával. Mire végeztem és felöltöztem a dinnye illat csak úgy áradt belőlem. Következhetett a smink, tusvonal és műszempillák, tumblr-look is on. Amikor kijöttem, Bence már az ajtóban állt. A telefonomra néztem, fél nyolc.
—Nyugi még van 15 perced. —mondtam neki gonosz mosollyal.
—Hurrá! Már fent is van a menő csaj álcád. — mondta gúnyosan és bement a fürdőszobába. Mint aki nem is hallotta bementem a táskámért a szobámba, majd leültem a nappaliban. Csináltam egy "Good morning" selfie-t instagramra. Bence sóhajtása zökkentett ki.
—Mehetünk?
—Igen. Nincs ma edzésed? — kérdeztem amolyan utolsó hugicás gesztusként mielőtt kilépünk az ajtón.
—De igen, mié... —elharapta a kérdés végét és visszafutott a cuccáért.
—Köszi. —mondta mosolyogva
—Nem miattad, elég gáz lett volna, rontanád a hírnevem, kapitány.
—Igen is pom-pom. —vágott vissza. Grimaszoltam egyet majd kiléptem az ajtón. Beültem Bence terepjárójába, és a visszapillantóból figyeltem ahogy bezárja a bejárati ajtót. Anya kocsija még mindig nem volt a felhajtón. Bence beült és beindította a motrot.
—Anya még mindig nincs itthon.
—Tudom.—mondta kurtán. Tudtam, hogy beszélt vele. Este kiabálásra ébredtem. Kinéztem, az ajtón és Bence idegesen hadonászott és kiabált.Nem tudom min veszekedtek de ilyen nem történt mióta apa..
A mellettünk elsuhanó erdőt fürkésztem, tudatallatt is a zöld szempárt kerestem. Egyre lassabban suhantak el mellettünk a fák majd megálltak. Leo ült be hátulra, ő a bátyám legjobb haverja, természetesen ő is focizik.
– Csá! – nyújtotta előre az öklét a bátyámnak aki leöklözött vele.Felém fordult
– Szia kisfarkas!– összeborzolva a hajam.
– Te állat! –sipákoltam. Ő csak nevetett, ragyogó fogsora volt. Francba túl tökéletes! Imádom a zöld szemét sokkal élénkebb az enyémnél. Gyorsan elkaptam róla a tekintetem és visszabújtam az álcám mögé, ami nem túl kényelmes főleg ilyenkor.Bencéék egész úton a mai focimeccsről beszélgettek ezért tovább bámultam az erdőt.
– Léna?– a bátyám hangjára eszméltem. Kédőn fordultam felé. – Azt kérdeztem egyedül téged fognak dobigálni?
– Ma a meccsen? Igen.– a bátyám rosszallóan ingatta a fejét de nem mondott semmit. Nem hagyom, hogy baja essen bárkinek is a csapatból, ezért dobálnak engem. Az embereim fontosak nekem, akárki akármit gondolhat vagy mondhat rólam.
– Okos. – súgta Leo ilyesztően közelről. Éreztem meleg lehelletét a nyakamban. Kirázott a hideg és ezt ő pontosan tudta. A bátyám felé kaptam a fejem de az utat nézte, szerencsére. Egy szúrós pillantást vetettem Leo fele. Mire ő csak mosolygott. Francba! Elfordultam és felhúztam a rádiót mert nem bírtam tovább. Elfojtottam egy mosolyt.
A sulihoz érve már mind a hárman üvöltöttük a Natural-t. Messziről kiszúrtam Mátét, a pasimat és a "menő társaságát". Kiszálltam a kocsiból és intettem egyet Bencének. Majd megindultam a kis csoport felé akik egy terepjáró platóján üldögéltek. Amikor Máté észrevett leugrott a kocsi hátuljáról és felkapott majd megcsókolt. Füttyögtetés hallatszodott a hátunk mögül. Nem is értem miért lógok ekkora taplókkal..ja igen mert ők a menők.
– Szia bébi! – köszönt Máté amikor elengedett, megfogta a kezem és a többiekhez húzott.
– Hello!– köszöntem.
– Na mizujs csajszi? – húzott oda maga mellé Barbi. Falra másztam a csajtól.
– Semmi különös.– mondtam mosolyogva, de attól amit a parkoló másik végében láttam az arcomra fagyott a mosoly. Hanna, az egykori legjobb barátnőm aki mostanra az első számú ellenségem lett, Leót
ölelgette. Mérhetetlen düh és szomorúság fogott el. Hanna rám nézett és elégedetten mosolygott. Pontosan tudta, hogy érzek Leó iránt kislány korom óta. Ha nem csengetnek be nem tudom mit tettem volna, de egy biztos, nem jót. Mindenki elindult a suli bejárata fele. A mi társaságunk is megindult lassan. Kézenfogva sétáltam Mátéval a suli fele, amikor úgy éreztem, hogy bámul valaki. Hátra fordultam, az erdő szélén egy hatalmas fehér farkas állt. A szeme zölden izzott. Megrázta hatalmas fejét majd megfordult és eltűnt a fák között.
– Mi a baj? – kérdezte Máté felém fordulva.
– Semmi csak elbambúltam. – hazudtam.
– Izgulsz a mai nap miatt? – kérdezte.
– Igen, ami azt illeti...
– Csá haver! – pacsizott le valakivel Máté. Imádom, hogy ekkor tapló. De mivel ő a legmenőbb pasi és én a legmenőbb csaj ezért mindenki elvárja, hogy együtt legyünk. Az egész gimi egy nagy klisé. Mindenkin van egy cimke, amit nem tud lemosni magáról, csak akkor ha feladja önmagát. Akárcsak én.
Minden nap önmagamat játszom el. Már én magam se tudom ki vagyok. Léna, a pompom csapat kapitánya vagy a Kisfarkas az erdőből.
