2.fejezet

9.1K 298 0
                                    

Teltek múltak a hónapok a suliba felse tűnik , hogy már december eleje van . Bobby egyszer elhívott randizni , ds aztán megjelent Adam . Azóta pedig szerencsére leszállt rólam és egyálltalán nem keresi már a társaságom. Anya végre már nincs olyan gyakran távól és Adam-el meg mindig együtt vagyunk . Nagyon szeretem Adamat és bár anya nehezen fogatta el a dolgokat , de most már nem tilt el tőle mint pár hónappal ezelött . Életem legrosszabb napja volt mikor anyu megpróbált elszakítani minket Adammel .

Magamra húztam bundás kabátomat és bár még nincs tél , de még is olyan hideg van mintha minuszok lennének odakint . Felhúztam a cipzárt és már mentem is ki a suliból megpillantottam anya kocsiját a parkolóba és nem sokkal késöbb megláttam anyát is . Adammel szembe állt és beszélgettek . Anya rám nézett és mondott még valamit a barátomnak mire ő bólintott és közeledett felém , mikor megpróbáltam megölelni Adam ellépet és komoran a szemembe nézett .
-Szia , szépségem !-Megsimogatta az arcom és megpuszilta a homlokom aztán elsétált . Értetlenűl néztem utánna , mire észbe kaptam Adam már nem volt sehol . Anya mellém sétált és átölelt .
-Sajnálom kicsim , de hidd el így jobb lesz .

Napokig nem beszéltem senkivel és csak addig mozdúltam ki a szobámból amég elmentem a suliba . Az első két napba nem láttam Adamet aztán harmadik nap ott volt kint az udvaron és a barátaival beszélt körülötte ott volt egy csomó lány , de enyiket se szórakoztatta sőt még csak rájuk sem nézett . Oda mentem hozzá mire elküldött . A barátai hangossan nevetni kezdtek és Adam is csatlakozott hozzájuk . Tiffani persze minden szünetbe gyilkos tekintettel bámulta Adaméket engem pedig nyugtatni próbált . Így ment ez két héten keresztűl . Aztán Bobby elhívott randizni , de a randi végén megjelent Adam és Bobbyval megint összeverekedett . Aznap este változott meg minden. Adam kereste a figyelmemet és minden reggel eljött elém és felajálotta , hogy elvisz suliba , de mindig nemmel válaszoltam aztán egyik este kopogott valaki az ajtómon . Azt hittem anya az ezért beengettem , de nem ő volt hanem Adam . Az elején csak szótlanúl figyeltük egymást aztán elkezdtünk beszélgetné és megbeszéltük , hogy egyikőnk se bírja a másik nélkül . Legnagyobb meglepetésemre Adam nálunk maradhatott azon az este és anya többé már nem tiltott minket el egymástól .

December 21

Tegnap volt a suli utolsó napja , megvolt az ajándékozás és kora délután mindenki haza mehetett . Tiffel megbeszéltük , hogy szünetbe még sokat fogunk találkozni és majd karácsony másnapját Adam és James társaságába fogjuk tölteni .

Miután felöltöztem gyorsan lesiettem reggelizni és anya kérésére neki áltam takarítani és díszíteni . -Kicsim ma jön hozzánk a Ben.-Sétált be anya a nappaliba .
-És ezt miért csak most mondod? És miért mindig ő jön?
-Lisa Morgen , tudod jól , hogy a többi unokatesód majd csak 27. tudnak jönni , Ben pedig még túl kicsi ahoz , hogy elvigyék a nagybátyjádék síelni ezért itt lesz nálunk egy pár napig . Ez minden évben így szokott lenni és te pintosan minden egyes alkalommal ilyen fancsali képpel fogadod . Nem értem miért vagy ilyen , hiszen olyan kis édes az a kisfiú . -Magyarázott anya és segített a díszítésbe .
-Az édes alatt ugye egy ördögre gondolsz?
-Jaj kicsim ő a legkisebb persze , hogy néha gonoszkodik.
-Hát persze -sóhajtottam fel , de végül igazat adtam anyának mire ő csak megpuszilta az arcom és visszament a konyhába főzni .

Már jó régóta díszítek és szerencsetlenségemre bejött a nappaliba az a kis ördög is
- LIS , SZIA .-kiabálta boldogan és az ölembe ugrott - Szia Ben . Jól vagy?.-kérdeztem udvariasan és letettem a puha szőnyegre -Persze miért ne lennék jól?
-Talán mert az utolsó találkozásnál nem tul fényesen köszöntünk el.-magyaráztam és az utolsó simításokat végeztem a nappaliba .
-Jó az már múlt , ne haragúdj.
Meglepetten lenéztem rá , de mosolyogva bólintotta és anya felé forfúltam aki Ben táskáját tartotta a kezében . -Gyerekek nem akartok el menni a boltba édeségért csak , mert nincs itthol semmi . -Sóhajtva bólintottam mire Ben boldogan síkítani kezdett és már futott is a kabátjáért

-Ne fojtogas!
-Nem fojtogatlak csak nem adod oda a kezed ezért a tarkod fogom.-megforgattam a szemem és sétáltam tovább olyan kis idegesitő tud lenne persze szeretem meg minden de na. Gondolkozasombol a telefonom csörgése zökkentett ki.
-Tiff .-kialtottam a telefonba boldogan
-Lis hiányoztál és mesélni valóm van .
-Te is nekem . Jaj itt a kis ördög szóval most nem igazán tudunk beszélni .-húztam el a szám .
-Uh , na az szívás.-Ben valami érdekeset látott és elkezdett futni.
-Tiff vissza hivlak csak Ben elfutott.
-Oksi , szia .-zsebre vágtam a telom és futni kezdtem .
-Ben állj meg.-Kiáltottam utánna .
-Nem . Jaj elnézést.-hallottam a hangját, oda rohantam és a barátomat láttam meg Benel beszélni.
-Egyedül vagy ?-Kérdezte Adam Bentől.
-Nem a dilis unokatesómmal . Csak leráztam.
-Tenyleg leráztál? .-Néztem Benre mire ő bosszúsan megrázta a fejét .
-Vagyis csak majdnem ráztam le.-Magyarázta Adamnek mire barátom végre felnézett rám .
-Kicsim épp hozzád tartottam meg akartalak lepni.
-Igen? Anya biztos örülni fog , hogy megint jössz hozzánk és legalább nem nekem kell majd vigyáznom Benre.-Adam elnevette magát és közelebb jött majd megcsókolt.
-Fujjj. Csokit akarok venni nem ezt nézni.-És a tökéletes pillanatot elrontotta ez a kis rosszcsont.
-Elmondom anyának , hogy elrohantál és , hogy dilisnek hívtál.
-Én meg , hogy egy idegennel pusziszkodtál.-az idegen hallatán Adamre néztem és tisztán látszott az arcán , hogy rosszul esett ez neki.
- Adam nem idegen.


Rossz fiú (Befejezett)ÁTÍRÁSDonde viven las historias. Descúbrelo ahora