Egy pillantás elég

12. fejezet

🎶Miss me miss me, now you wanna kiss me🎶

A telefonom max hang erőn üvöltette kedvenc zenémet, miszerint hívnak. Elzártam a zuhanyt majd egy kéztörlőben megtöröltem e kezem, és ránéztem a képernyőre. Ismeretlen szám hívott, azokat viszont sose veszem föl ezért inkább kinyomtam és elkezdtem megszárítkozni. De az ismeretlen nem adta föl. Ötször nyomtam ki a telefont, aztán ráuntam, és hatodjára fölvettem.
-Hallo, Jessica Morgan - vettem föl picit idegesen
-Tudom, hogy te vagy azért hívlak Aphrodité. - hallottam meg Nathan furcsa hangját- Figyelj, én tényleg nem akarlak siettetni, de el kéne mennem mosdóba már egy ideje, és nem akarok rád nyitni.
- Oké, sietek- nevettem bele a telefonba, és letettem.
Gyorsan belebújtam a piknikre összekészített ruhámat, ami nem éppen hagy sok mindent a képzeletre, majd visszahúztam a padot és sietős léptekkel elhagytam az öltözőt. Nathan ott volt az öltöző bejáratánál, enyhén szólva görnyedten, és amint megpillantott úgy spurizott be a zuhanyzóba, hogy nevetni sem volt időm. Már teljesen be volt sötétedve, ezért a telefonommal világítottam magamnak az utat, egészen a cuccosomig, hogy kivegyek belőle egy zseblámpát. Sokan kérdezik, hogy miért tartok magamnál konkrétan egy túlélő készletet. Na, pont az ilyen esetekre. Sokáig kotortam a táskámban, mert szokás szerint, ami kell az az alján van. Az egyrészes fehér ruhámban pedig még fáztam is, szóval egy pulcsit is kellett szereznem, ha nem akarok éjjel megfagyni. Erről pedig eszembe jutott, hogy Nathan is fázni fog, ha nincs rajta legalább egy pulcsi. Szerencsére volt nálam kettő, de az egyik elég vékony. Mindegy az jó lesz nekem. A zseblámpát bekapcsoltam és próbáltam úgy helyezni a táskán, hogy pont a szőnyegeket világítsa meg. Lehúztam kettőt és elhelyeztem őket úgy, hogy középen legyen egy kis hely a kajának. Legalább nem fog kárba veszni. Kár, hogy Jade miatt csak alkoholos italokat vettem nagyrészt. Itt bajok lesznek, ha megisszuk az egyiket. Felvettem a két zseblámpát és a szőnyegek sarkához tettem, hogy rendes fény jöjjön majd ránk. Nathan azonban még nem jött vissza ezért felvettem a szemüvegemet és belekezdtem az egyik könyvbe. Ennél rosszabb már nem lesz a szemem. Annyira belemerültem a könyvbe, hogy nem is hallottam, hogy Nathan lassú léptekkel mögém lép.
-Nagyon ártatlannak nézel ki szemüvegben- súgta fásult hangon a fülembe
-Miért? Amúgy milyen vagyok?
-Hát, hogy is mondjam?-tette a vállamra a kezét, amitől libabőrös lettem - Nagyon távol állsz az ártatlantól Aphrodité. Ha maradt is benned valami ártatlan, kész vagyok elvenni tőled.-miközben ezeket mondta, egyre lejjebb és lejjebb csúsztatta kezét a karomon, majd átsiklott az oldalamra és lágyan előrébb csúsztatva a kezét, a hasamnál fogva magához húzott.
Nehezen ismerem be, de nagyon jó érzés volt a mellkasának dőlve olvasni. Az állát megtámasztotta a vállamon és velem együtt olvasott. És mindig morgott, ha lapozni akartam, ő pedig még nem ért a végére. Ezen mindig felnevettem. Egy kis idő múlva kezdtem éhes lenni, ezért felajánlottam neki, hogy vacsizzunk.
-Melegszendvicset sajttal- kérdezte derűsen
-Vagy sajtot melegszendviccsel
Mindketten egyszerre nevettünk fel, majd kezdtünk meg egy chipses zacskót. Az energia italok után amik voltak, már csak az alkoholos italok maradtak.
-Meghagyjuk holnapra vagy már ma olyat akarsz tenni amit majd megbánunk?
-Nathan!
-Te se gondolod komolyan, hogy részegen lesz annyi eszünk, hogy tartóztassuk magunkat!
Hát ez az. Pont ettől féltem.