Egy pillantás elég

24. fejezet

A tél maradék része eseménytelenül telt el. Ryan és én szokásosan jártunk be órákra, és készültünk a felvételikre, meg a közelgő ballagásra. Francián igyekeztem hozni a formámat, drámán meg a két tanárral együtt próbáltuk a darabot a most hétvégi előadásra, amire a nagyiék is eljönnek. A francia versenyre rendesen készültem Nathan-nel a különórákon. Nem láttam rajta semmi jelét annak, hogy bánná, hogy külön vagyunk. Közvetlen volt persze, de pont annyira mint minden más diákkal. Ez pedig rosszul esett. Nem az, hogy vége van, hanem hogy ennyire nem érdekli. De nem mutattam ki ,mert sose szoktam, meg könnyen túlteszem magam rajta, ha ezt tükrözöm. Elkezdtem az osztályból az egyik sráccal, Jack-kel randizni, és az osztályban is egyre többször jön oda hozzám beszélgetni, meg néha átjön szöveget tanulni, mert a darabban ő kapta meg Rómeó szerepét. Van a színészethez tehetsége, és elég határozott, pedig alapból nagyon félénk. Ma is a szünetben odajött, hogy beszélgessünk a mai főpróbáról.
-Szia Kicsi. Megyünk majd együtt a nagyterembe a próbára?
-Persze, akkor majd tesi után várj meg az öltöző előtt.
 Nem tudta elkerülni a figyelmemet ez érzés, mintha valaki figyelne, ezért hátrafordultam, és pont elkaptam a pillanatot, mikor Nathan sietve elfoglalta a helyét a tanári asztalnál, és volt a testtartásában valami, ami feszültségre utalt. Úgy látszik senki más nem  vette észre, mert zavartalanul foglalta el mindenki a helyét, és elkezdődött az óra.

***

-Eskü nyuszi, Jack- kel nem fogtál mellé. Nagyon cuki. Bár az egyetlen hibája talán, hogy olyan félénk.
- Hidd el, én is tudom, de nem tehet róla- fordultam Bianca felé, miközben próbáltam a cipőfűzőt betűrni a cipőmbe, hogy ne lógjon.
- És nyuszi, ahhoz mit szólsz, hogy Mr. Hyde láthatóan féltékeny Jack-re?
 Először nem értettem mire érti ezt Bianca, de aztán eszembe jutott, a mai bevonulása órára. ÉS rájöttem, hogy tényleg féltékenyen néz Jack-re. Pedig ő akarta így.
-Hát, így járt. Mindenesetre siessünk, mert nem akarok plusz köröket futni. Mikor jön már vissza a régi tesi tanár?
-Ebben az évben száz, hogy nem.
 Szóval szenvedni fogok. De jó. Ahogy beértünk a terembe, a többiek nagyban beszélgettek, Nathan pedig még nem volt benn a teremben. A bordásfalaknál megláttam Jack-ket , amint zenét hallgat. Odafutottam hozzá, mire nevetve átölelt, majd hirtelen fölkapott a vállára. Elkezdtem sikítozni, hogy tegyen le, mire a többiek felénk néztek, és dőltek a röhögéstől.
-Tegyél le!
-Eszem ágában sincs- rázkódott a válla, ahogy próbálta visszafojtani a röhögését.
- Pedig jobban tenné, Mr. Jefferson.
Az egész osztály elhallgatott, mikor meghallották a tanár hangját. Még Jack is sietve vett le a válláról. Az egész termet betöltötte a feszültség, ami Nathanből áradt. Kihúzta magát melegítőjében, és egyenletes léptekkel a terem közepe felé indult, miközben mi tornasorba rendeződtünk. Azt mondta, hogy mivel mindent elvittek a szertárból a többi osztály, ezért hozott otthonról egy röplabdát, hogy bemelegítés után csapatokban játszhatunk. A bemelegítést önállóan tehettük meg, amíg a srácok fölrakták a hálót. Ne pontoztunk, mert sose láttuk értelmét, hogy a végén győztest hirdessünk. Jól eljátszottunk, míg egyszer csak Bianca le akarta csapni a labdát, és a másik csapatból két srác egymásnak ütközött. Jack és Jeff. Jack pedig nekiesett a hálót tartó fémrúdnak. Mindenki a két fiú köré gyűlt, és néztük, hogy jól vannak-e. Jack megvakarta a fejét, és fel akart állni, de nem tudott.
-Valószínűleg ficam lesz. Jobb lenne ha valaki hazavinné, és ezen a héten ne jöjjön.
Jack kétségbeesetten nézett rám, mert nem akart otthon lenni. De végül sikerült meggyőznöm, hogy maradjon otthon, nem lesz semmi baj. Hogy én mekkorát tévedtem!!

***

-De akkor hogy fogjuk megtartani a ma esti előadást, ha nincsen Rómeónk?
Mindenki ezt kérdezte ma főpróbán a másiktól, mert nem számítottunk balesetre, ezért nem is volt beugrónk, Az előadás viszont pár óra múlva kezdődik, és késő lemondani.
-Tudja egyáltalán valaki a szöveget?
-Mr. Hyde szerintem kívülről fújja, hisz minden apró hibát észrevett a próbákon- szólalt meg mögöttünk Mr. O'really, az alattunk lévők drámatanárja. Én pedig lefagytam, mert nem tehetik meg ezt velem! Az idős férfi Nathan felé fordult, aki rántott egyet a vállán, és beleegyezett. Édes jó istenem, csak tudnám miért büntetsz?!