Egy pillantás elég

8. fejezet

A mai nap kínszenvedés volt. Egyszerűen féltem, hogy mit fog Nathan velem csinálni tesin. Majd hál' istennek elmagyarázta, hogy csak ideiglenesen lesz a tesi tanárunk, amíg az állandó vissza nem ér. Viszont nem kímélt minket. Dupla tesink volt ma. Az elsőn iskolaköröket futottunk időre, amivel nem lett volna semmi bajom mert szoktam futni de a tesi cuccom és a pulcsim nem melegített eléggé. Az utolsó 10 perc egy örökkévalóságnak tűnt. Egy kifulladt rongybabaként rogytam a földre az utolsó kör végén. A második órára beszervezett egy röplabda meccset. Ami egy kész felüdülés a körök után. Az viszont nem kerülte el a figyelmemet, hogy minden lehetőséget megragadt, hogy különböző pózokban legeltesse rajtam a szemét. Azután, hogy milyen jelenetet rendezett a cukrászdában nem akartam egy légkörben lenni vele. Haza akartam menni. Egyedül. A szobámban egy százas zsepi mellett, miközben sírós filmeket nézek. Nagy meglepetésemre egy érdes hang köszöntött, mikor beléptem a lakásba.
-Szia hugi!
Először azt hittem, hogy csak káprázik a fülem. De nem. A nappaliban lévő kanapén lustán elheverve találtam drága bátyámat szemét lehunyva. Hirtelen ötlettől vezérelve ledobtam a táskát és odaszaladva a hasára ugrottam amire egy fájdalmas nyögéssel válaszolt. Majd nevetve karolta át a derekamat. Régi köszönésünk ez még. Nagyon örülök, hogy itt van. Annyira hiányzott már.
-Jessy! Miért vagy ilyen sápadt?!- kérdezte enyhe aggodalommal az arcán.
Nem is vettem észre, hogy a mai nap ennyire meglátszik rajtam. Nem válaszoltam neki, hanem inkább bevittem a cuccomat a szobámba és kihoztam neki az ajándékát, aminek nagyon örült. De nem hagyta annyiban az előző kérdését, és nyaggatott, hogy mondjam el mi történt. Próbáltam kitérni a kérdés elől de nem hagyta annyiban.
- Megint egy fiú van a dologban?!
-Úgyis mondhatjuk-feleltem elhalt hangon
-Mi az, hogy úgy is mondhatjuk?!-emelte föl a hangját- Jessy, válaszolj értelmesen, mert aggódom érted!
-Max, ez nem olyan amit el tudnék mondani! Ez még számonra is zavaros.
Ott ültünk egymással szemben. Én fölhúzott térdekkel, államat a térdemre téve, ő pedig törökülésben az arcomat fürkészve.
-Akkor máshogy kérdezem-kezdett bele- köze van ahhoz, amit láttam a cukrászdában délelőtt?
-Mit láttál délelőtt?-kérdettem kíváncsian
-Téged,Ryant, meg egy fekete hajú srácot. Meg, hogy az a srác és Ryan majdnem egymásnak estek. Ki ez pasi Jessy?
-Nathan Hyde-nak hívják-feleltem lesütött szemmel-, és a francia tanárom.
-Jessy összezavarsz! Mi köze van ehhez a tanárodnak?! Miért esett neki majdnem Ryan?
Nem tehettem mást. Tövirül hegyire elmondtam neki mindent az elmúlt pár napról. Egy szót sem szólt, míg meséltem, viszont az állkapcsa egyre jobban megfeszült, mintha ketté akarna törni. Idegesen lesütötte a szemét és megszorította a csuklómat.
-Jessy. Ha inkább maradj itthon péntekig. Megnézünk egy pár sorozatot, kibőgöd magad és péntekre jobban leszel. Most kell egy kis idő a tanár úr nélkül, hogy rendezd a gondataidat, meg rájöjj, hogy pontosan mi is van köztetek. Ha valaki pénteken megkérdezi, hogy miért nem mentél, mond, hogy én vittelek el kirándulni. Jade-nek megmondom, hogy egy kis időre lakjon máshol. Csak te meg én leszünk itthon. Na mit szólsz? Mint régen!
Ő kellett nekem. Az én szerető bátyám aki mindig tudja, hogy mit kell tenni.