Egy pillantás elég

5.fejezet

-Ms. Morgan! Ha lenne olyan szíves idejönni!

Egy percre megtorpantam majd lassú léptekkel visszamentem a tanári asztalhoz. Amíg az utolsó diák ki nem ment a teremből és be nem csukta az ajtót, az órarendjét bámulta. Majd amint becsukódott az ajtó kétkedő tekintettel rám nézett. Egészen másként fest tanárként. Olyan... mogorva és fegyelmezett az egész kisugárzása. Komótosan felállt a székről és elém lépett. Egyik kezével óvatosan megfogta az arcomat, én pedig el kaptam róla a tekintetemet.
-Jessy! Nézz rám!- szégyenlősen ránéztem- Az, hogy a tanárod lettem, nem változtat a tényen, miszerint érdekelsz. Nagyon. Mond, hogy te is így gondolod. Aphrodité.
Másik kezét is rátette arcomra és elkezdett közeledni. A hirtelen sokkból időben ébredtem föl, és tettem a szám elé a kezem. Nathan szája csalódottan érte kezemet.
-Tanár úr, kérem!
Elhúzódott tőlem és a tanári asztalnak támaszkodva nézett rám.
-Mr. Hyde... kérem ne játszadozzon velem! Ha tudja, hogy a diákja vagyok ne keltsen bennem bűntudatot! Soha nem akarnám veszélybe sodorni!
-De a pénzem azért kellett, igaz?! Eljátszani az ártatlant aztán meglopni. Én pedig jól éreztem magam veled.
-Én....-dadogtam. Nem hagyhatom, hogy manipuláljon. Tudok én erős is lenni- Azért nem tartozok magyarázattal! Különben sem tudja rám bizonyítani.
-Nos, én valóban nem.-felelte ravasz mosollyal- De a lakásomban lévő kamera igen.
-Fenyeget?
-Nem, csupán próbállak ráébreszteni arra, hogy nem játszadozok veled. Ha nem érdekelnél akkor már rég rád hívtam volna a rendőrséget. Te is beláthatod, hogy más ember megtette volna.
-Mennem kell tanár úr órára.-feleltem elhalt hanggal.
Mielőtt azonban kiléphettem volna az ajtón megállított és maga felé fordította az arcomat. Fel se foghattam mit csinál,már összeforrtak ajkaink. Az ajka keserédes és puha. Teljesen elment az eszem, mert elnyitottam a számat és utat engedtem a nyelvének. Lehunytam szememet és átadtam a keserédes mámornak magam (ez be szép lett). Apró ujjaimmal megfogtam tarkóját, ő pedig csípőmnél fogva magához húzott. Ha nem kapok észbe talán több is lett volna. Hirtelen váltam el tőle, és szó nélkül mentem el az ajtóig.
-Jessy. Láthatod. Az, hogy a tanárod lettem nem változtat semmin.
-Mr. Hyde, ez minden megváltoztat.
Szó nélkül kirohantam a teremből, egyenesen Ryan(a legjobb fiú barátom) karjaiba. Vigyorogva kapott el, és szorosan megölelt.
-Jess! Hova sietsz ennyire csajszi? Hisz lyukas óránk lesz!
-Ne haragudj Ryan. Én csak..nem akarok most erről beszélni.
-Pedig muszáj lesz. Méghozzá most. Jó napot Mr. Hyde!
Hirtelen fagytam le Ryan karjai közt. A hátam mögül hallottam egy pár bakancs kopogását meg egy elmormogott "jó napot-t". Pár lépés után elhaltak és egy ismerős hang megszólalt:
-Már értem, hogy értette Ms. Morgan. Ez esetben elnézést kérek.
A vállam rázkódott a zokogástól, ahogy Ryan-nel ketten maradtunk az üres folyosón. Kikísért a suliból és a közeli cukrászdába leültünk egy asztalhoz.  Rendelt mindkettőnknek egy szelet sajttortát meg egy hosszú kávét és komolyan rám nézett.
-Jessy,kérlek, mondj el mindent, ami történt....