Egy pillantás elég

9.fejezet

Jó Max-szel lenni. Nála jobb testvért nem tudnék elképzelni. A világon mindent megtett, hogy jobban érezzem magam. Még hétfőn összecsomagoltam, mert tudtam, hogy a saját lakásunkban kell lennem, nem az albérletben. Jade nem kérdezett semmit, csak annyit mondott, hogy majd mindent mondjak el neki. Hétfőn este kilenc fele már nagyban robogtunk az autópályán Jefferson city felé. Én szerintem az út felénél bealudtam, mert arra keltem fel, hogy Max óvatosan kiemel az autóból. Annyira kába voltam, hogy inkább nem ellenkeztem, hanem visszaaludtam. Másnap reggel a régi gyerek szobámban ébredtem, az ablakon beszűrődő fényre. Na meg mellesleg az ajtón beszűrődő palacsinta illatra. Körbe néztem, mert már rég nem voltam ebben a szobában. Halvány barack színű falak, széles ablak, tölgyfa ajtó. A mennyezet közepén lévő lámpán még fel volt akasztva a régi álomfogóm, amit még óvodában csináltam, annak reményében, hogy nem fogok rosszat álmodni. Az ágy baloldalán ugyancsak tölgyfából készült könyvespolc, rajta a kedvenc könyveimmel, amiket mellesleg nem tudtam felvinni Monte Carloba, mert nem volt ahova tegyem, mert a földön mégse tárolhatom őket. A másik oldalt az ajtó mellett, egy régi parafa tábla, rajta a családi fotók, néhány a volt barátaimmal középen egy-egy vörös csíkkal, meg egy csomó Max-szel és Ryan-nel. A parafa tábla fölött több általános iskolás rajzom. Kibújtam az ágyból és egy nagy nyújtózkodás kíséretében kiropogtattam a hátamat, ami most az egyszer nem roppant olyan nagyot mint szokott. Belebújtam a küszöbb előtti papucsomba és kivánszorogtam a konyhába, ahol drága nagyimat találtam a gáztűzhelynél.
-Jó reggelt Jessykém! Az asztalon van a reggelid.
-Köszi nagyi. Annyira hiányzott már a palacsintád
Lassan odavánszorogtam az asztal azon sarkához, melynél volt a fahéjjal töltött csoda. Tudtam, hogy a nagyi rá fog kérdezni, hogy miért jöttem le suli időben hozzájuk.
-Mellesleg Kicsim. Amíg nagyapád Max-szel elmegy fát vágni mesélhetnél nekem arról a Nathan-ről aki megbántott.
Hirtelen félrenyeltem a sokktól, majd a könnyeimmel küzdve próbáltam a köhögő rohamot csillapítani.
-Nagyi! Ő nem...
-Édesem ne akard nekem bemagyarázni, hogy nem bántott. Willt még beetetheted ezzel, de én ismerlek. Végülis én neveltelek fel. Mit csinált?
-Jajj nagyi! Összezavar! Az egyik pillanatban még önfeledten nevetünk és Aphroditének nevez, a következőben meg már....
-Mi? A tanárod?-lekapcsolta a tűzhelyet és felém fordult.- Max mindent elmondott. De ismerlek annyira, hogy neki se mondtál el mindent.
-Mit tegyek nagyi? Viselkedjek vele hosszú hónapokig mint tanárom és felejtsem el, vagy mutassam meg neki, hogy szeretem és tegyem kockára az állását? Annyira szeretem, mégse lehetünk együtt.
-Ez a sors fintora édesem. Ha megosztassz velem mindent Nathanről és ami köztetek van, én elárulok egy titkot.
Mit volt mit tenni, mindent elmondtam neki. Hogy mi történt péntek óta, hogy mennyire jól érzem magam Nathannel. Hogy mennyire vágyom, hogy újra megcsókoljon, hogy mennire haragudtam rá, amiért jelenetet rendezett, hogy ennek ellenére mégis vele akarok lenni. Nem láttam az arcán se haragot se aggódást.
-Jessykém. Ha anyád most itt lehetne veled, hidd el büszke lenne rád. Annyira büszke.-csillogó szemekkel megsimogatta az arcomat.- Elárulom neked, hogy a nagy családi örökséget rád hagyta.
Kivett a szekrényből egy régi fadobozt, amire egy férfi meg egy nő volt ráfaragva, akiknek csak a kezük ért össze,arcuk pedig bánatos volt. A nő másik kezében egy rózsát, a férfi egy vasvillát tartott. Emlékeztem erre a dobozra.  A faragás az elérhetetlen szerelmet jelképezte. Lassan kinyitottam a tetejét, amiben egy szürke vasálarc volt benne, mint amit a bálokon viselnek. A szemrészében üveg volt, két végénél fekete szalag.
-Ez majd segíteni fog, ha már végképp nem tudod mi legyen. Ez mindig segíteni fog. Csak hinned kell benne.
Hittem is benne. Elhatároztam, hogy beszélek pénteken Nathannel. És nem fog befolyásolni a kilétével. Asszem kezd helyre jönni az életem.

Huha hát nem a legjobb de nem bírtam várni amíg leveszik a sínt. Annyira hálás vagyok nektek a sok olvasottságért és vote-t. Mihamarabb hozom a következőt😉sziasztok