Egy pillantás elég

16. fejezet

Nathan csalódottan és mérgesen ment ki a fürdőből. Hinni akartam neki. De ezek után nem tudom hogy. A fejemben zakatoltak a gondolatok és a vegyes érzelmek. Nagy nehezen kimentem a terembe, Nathan pedig épp kosára dobott. Amint meglátott megfogta a labdát, és gúnyosan elmosolyodott.
-Ki mertél jönni, egy gyilkos mellé?
-Én egy szóval se állítottam..
-De nem is tagadtad. Ne is próbálkozz azzal, hogy elhiteted nem, tudom, hogy azt gondolod rólam, mint minden ember. Egy gyilkos fia, ugyanúgy gyilkos. Csak, ne próbáld meg tagadni az egyértelműt.
Elfordította a fejét és kimérten dobta tovább a kosárlabdákat.
-Legalább akkor adogathatnám vissza a labdákat?
-Ha ennyire akarod.
Beálltam a palánk mögé két lépéssel, és a kosárra dobott labdákat sorra adogattam vissza. Egyszer szerencsétlenségemre-vagy inkább Nathan szerencsétlenségére- eltüsszentettem magam, mikor dobtam vissza a labdát, ami így nagy erővel ütődött neki Nathan orrának, aki orrát fogva esett hanyat.
-Ha ilyen mód találkozunk először valószínüleg hanyat-homlok menekültem volna a közeledből-nevetett föl még mindig az orrát fogva.
-Isteni érzékem van ehhez, igaz?-fogtam a számat nevetve.
-De még mennyire, Édes.
-Az Aphrodité jobban tetszett- húztam el játékosan a számat.
-Akkor még nem tudtam, hogy ilyen édes ajkad van.
Önkéntelenül is elpirultam. Halkan kuncogva mellé léptem és nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem, Nathan azonban elkapta a csuklómat és magára rántott. Sikkantani se volt időm, mert gyengéden csókba folytott, minden kikivánkozó hangot. Egyik kezével átölelte a derekamat, másikkal játékosan beletúrt a hajamba. Ahogy lassan felült, óvatosan átöleltem a lábammal a csípőjét, és két tenyerem közé zártam az arcát. Mikor nyelvem újra megérezte az ő keser-édes nyelvét, kellemes borzongás futott végig a gerincemen. Kezét becsúsztatta a póló alá,  és feljebb csúsztatva elkezdett a melltartóval babrálni. Egy pillanatig tartott míg kikapcsolta, majd a vállamra csúsztatva, lejebb húzta a pántokat. Ügyesen kihúzta a póló alól a melltartót és a hátamra fordulva, fölém hajolt. Ajkaink elszakadtak, csakhogy az övé csókokat hintve járja be a nyakam minden egyes négyzet centijét. A pólón keresztül feljebb csúsztatta kezét, és a mellemnél megállva, enyhén megfeszült.
-Tudod, ha nem akarod, akkor leállok, bármennyire is nehezemre esik.
Mielőtt válaszolhattam volna, a zsebemből megszólalt a már jólismert zene. Nathan csalódottan szállt le rólam, és elindult a fürdő felé. Én pedig csalódottan vettem ki a zsebemből a telefont, és vettem fel.
-Szia húgi! Bocsi, hogy ennyire hirtelen hívlak vissza, csak féltem, hogy valami baj történt, mert általában vissza szoktál hívni.
-Ne haragudj. Jól vagyok, nem történt semmi.- feleltem enyhén zilálva.
-Akkor miért zilálsz úgy, mint aki épp most esett át egy jóleső előjátékon?
-Max! A válasz benne van a kérdésedben- feleltem lesütött szemmel
-Oh....-jött a meglepett válasz a túloldalról- Ez esetben... nem zavarok tovább, csak egy valamit hadd tanácsoljak
-Mi lenne az Max?-kérdeztem enyhén feszengve
-Védekezzetek!- tette le a telefomt nevetve
Enyhén felnevettem. Ezt csak mi érthettük másképp. Max is és én is véletlenül lettünk. Nem terveztek minket, csak mindkét alkalommal kiszakadt a gumi. Mikor először hallottuk, felnevettünk, hogy akkor le se tagadhatnánk egymást. Még mindig jót derülünk, ha felvetjük a védekezést. Bár ebben a pillanatban nem tudtam annyira nevetni, mert ezt a hétvégét egyikünk se tervezte el, és már másodszorra van, hogy egy hajszál választ el minket attól, hogy egymásnak essünk. Mi lesz itt még?